2013.szeptember.29.
-Én....szeretlek.-hallom meg Hyuk hangját magam fölött. Az ágyamon ülve hallom monológja utolsó picinyke mondatát. Ez a piciny szó dübörög a fejemben, a szívem majd ki ugrik még sem tudok megmozdulni. Majd' egy éve szeretném neki bevallani, erre ő szedi össze a bátorságát és kinyögi. Már csak a bejárati ajtó csapódására riadok fel, majd az ablakhoz lépve látom hogy a belváros felé kezd el szaladni a szakadó esőben. A többiekre mintsem figyelve rohanok, veszem a cipőm a saját kabátom és az Övét, mert azt sem vitt. Az utolsó két lépcsőkről már ugrok, a földszintet elérve tépem fel az ajtót és rohanok, rohanok de nem tudom hova. Már térdemre rogyva kapkodom a levegőt, amikor körülnézve a mellettem lévő sikátor féleségbe meglátok egy alakot, majd beljebb menve már látom hogy Ő az. A homlokát a falnak támasztva többször beleüt a falba ököllel. Odamegyek mögé és átkarolom a derekát.
-Bántott téged a fal?-kérdezem tőle.
-Nem! De te igen és eressz el!-ficánkolna de megunja és inkább belesimul az ölelésbe.
-Mivel bántottalak? De attól még nem a falat kellene püfölni hanem engem, nem gondolod?
-Nem!-mondja durcásan, és még mindig megállás nélkül esik ránk az eső.
-Miért sírsz?-kérdezem ellágyulva, és a vállára támaszkodom az állammal. Kicsit megfeszül a teste és válaszol.
-Mert az esőben nem látják.
-Ó, dehogynem. Miért szaladtál el? Félsz a válaszomtól?-kérdezem incselkedve.
-I..i..igen.-mondja megszeppenve, ~hát én megzabálom~.
-Pedig nem kell.-mondom és magam felé fordítom, de nem néz a szemembe.
-Miért nem nézel a szemembe?-megrázza a fejét így megfogom az állát és megemelem a fejét hogy a szemébe nézhessek. Mérhetetlen vágyakozást és szerelmet látok a szemében.
-Mitől félsz?-kérdezem miközben folyamatosan a szemébe nézek.
-Ne..nem tudom.-mondja és megtörli a szemét.
-Akkor miért szaladtál el?-az arcára simítom a kezem és a hüvelykujjammal elmorzsolok egy lefolyó könnycseppet.
-Azt sem tudom.-mondja és elneveti magát.~Imádom a mosolyát.~
-Akkor? Na fordulj, rád adom a kabátod mert megfázol.-szép, mondhatom. A születésnapomon úgy esik az eső mintha dézsából öntenék.
-Nem megyünk vissza, már a többiek biztos keresnek.-mondja a mellkasomnak, még mindig nem mer a szemembe nézni.
-Nem érdekel hogy keresnek.-mondom mosolyogva.-De menjünk!
Visszafelé csendben haladtunk, majd az ajtó előtt neki szorítom a falnak a feje fölött a kezét és meglepetten néz rám. Még szerencse hogy senki nincs olyan elmebeteg hogy ilyen esőben kijön akár az utcára is. Hyuk ílyedten nézett rám én pedig olyan közel hajoltam hozzá hogy éppen nem súrolták egymást az ajkaink.
-Szeretnéd tudni?-lehelem az ajkaira amitől egyből kapkodja a levegőt majd nyel egy nagyot és egy aprót bólint.
-Én is....szeretlek.-és végre össze érintem ajkainkat. Semmi plusz, csak rányomom ajkaimat az övéire. Végignyalok alsó ajkán mire belenyög a csókba és már ahogy mélyítem a csókot azonnal viszonozza. Levegőhiány miatt válunk szét, a homlokának döntöm az enyémet amikor a srácok nagy éljenzésben törnek ki, fütyülnek, tapsolnak, mire mi el nevetjük magunkat.
-Végre srácok! Már mindenki észrevette még jóval ezelőtt, de most már sikerült tisztáznotok.-mondja N mosolyogva. Ravi kilökte őt az esőbe, a biztonságot nyújtó elő tető alól mire vissza érve megölelte Ravit, aki persze vizes lett. Végre elindultunk felfelé, Hyuk rögtön bement a fürdőbe és amikor hallottam hogy megengedi a vizet én is bementem. Beálltam mögé a zuhanyzóba és elkezdtem masszírozni a vállát mire kicsit összerándult de mikor rájött hogy én vagyok ellazult.
-Olyan jólesik ez a meleg víz.-mondom a fülébe majd bele is harapok mire felsóhajt kicsit lejjebb birtokba veszem a nyakát mire megtámaszkodik maga előtt a csempén, de érzem hogy ezt most még nem szabad így az utolsó puszilok a nyakára és elhúzódom.
-Fürödj meg.-mondom mire visszatér a hangom.
-Te...te...te..-elhal a hangja.
-Én is szeretlek.-és becsukom magam után az ajtót. Már rég az ágyon fekszem és unottan kapcsolgatok a csatornák között mikor álmosan benyit, lefekszik mellém a feje a mellkasomon pihen mire megszólalok.
-Ez volt a legjobb szülinapi ajándékom.-nem mond semmit csak felhúzza a hasamon a felsőt és belepuszil a köldökömbe mire bizsergető érzés fut végig az egész testemen.
-Na megállj csak.-mondom és felé tornyosulok-Nem ér ilyet csinálni!
-Csak visszakaptad a zuhany alatti miatt.-majd mosolyogva átfordul az oldalára.
-Gonosz.-majd mögé feküdve belepuszilok nyakhajlatába és mégközelebb bújik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése