*Ravi*
Azt sem tudom hogy hívják a lányt, de így érdekesebb. Szóval a kisbusszal egy saroknyit mentünk amikor én szóltam hogy kiszállok és sétálok egyet.
-És hogy jössz haza?-kérdezte N kihajolva az ablakon.
-Egy ismerősöm itt lakik a közelben-úristen, hogy most mekkorát hazudtam-majd alszok nála.-Mondom a végét mosolyogva, te szentségesmájkrémeskenyér hol fogok én ma aludni. Így elindultam az éjszakában egyedül de megbújtam egy sikátorban hogy megvárjam azt a lányt a kávézóból, kb. 10 méterre voltak amikor fel ismertem őket, tehát akkor testvérek, de ekkor egy egyáltalán nem kedves hang érte a fülem.
-Hogy tévedtél ide cica?-~vagy csajnak néz, vagy szimplán hőhullámos~.
-Mi az hogy cica? Pasi vagyok az Istenért!-fordulok felé és mondom felháborodva, de nem volt jó ötlet mert egy bicskát vesz elő a zsebéből.
-Ne, ne, ne.-mondom hátrálva. Meg akarja vágni az arcom de elrántom a fejem így megfogta a kezem, ki akartam rántani de ekkor a kezem megvágta és elengedett és pont ekkor láttam hogy a pár méterre lévő lámpa pirosról zöldre vált így, ahogy tudtam szaladtam, két okból is 1., ha megint utolér az a háromajtós szekrény, nem biztos hogy túl élem még egy vágással, sőt 2., ha nem fogom tudni merre mennek, kétes hogy valahol befogadnak. Jó 20 perces futás után elértünk egy tömblakáshoz, de vártam míg bemennek majd utána kerestem meg azt az ablakot ahol még égett a villany és odaléptem az ablak elé, amitől szegény majdnem szívinfarktust kapott. Jót derültem rajta de sajnáltam is, kinyitotta az ablakot:
-Te mit keresel itt?-kérdezte, majd én is vissza.
-Bemehetek?-kérdeztem, majd mikor megkaptam az engedélyt bemásztam az ablakon igaz a sérült kezemmel nem kellet volna.
-Kaphatok vizet?-porzik a torkom a több km futástól. Elindult a konyhába, gondolom. Mikor megkapom a poharat az utolsó cseppig kiiszom. Majd még számon kér, de észreveszi a sebesült kezem és kimegy az elsősegély dobozért, de elaludtam mielőtt visszaért volna.
*~*
Egyszer csak kipattan a szemem, szó szerint, nem tudom mire ébredtem. De észrevettem hogy be van kötve a kezem és be vagyok takarva. Lerángatom magamról a takarót, úgy beletekeredtem hogy rágörcsölődött a lábamra. Fel álltam a fotelból és elindultam szétnézni a lakásban, megtaláltam a WC-t ami a fő célom volt, elintéztem a folyóügyeim majd rápillantottam a konyhában az órára ami 3:30-at mutatott~uh, hogy hozzá vagyok szokva~mondom halkan majd vissza ülök a fotelba és megint elnyom az álom.
*JaeJae*
3:25-kor keltem fel a fene se tudja minek, a pontos időt a telefonom kijelzőjéről tudom meg majd 10 percig a neten bóklásztam de végül csak visszaaludtam.
*Másnap reggel*
Egy óriási sikításra ébredtem és akkor jöttem rá mi, vagyis ki így a lepedőbe majdnem elvágódva tépem fel az ajtót és befogom a testvérem száját. Mikor megláttam hogy Ravi mozgolódik behúztam a szobájába és becsuktam az ajtót.
-He! Mit. Sikítasz.- bököm meg minden szónál, persze suttogva-az egy dolog hogy én felkeltelek, de neked nem kéne őt, had aludjon addig ameddig akar-befejezve monológomat kimegyek a szobából, hál' istennek nem ébredt fel így elindulok a konyhába lefőzni a kávét. Ju-t hallom kijönni a szobából
-Majd jövök, ki kell javítanom rengeteg dolgozatot és hétfőn négy órán helyettesítek.
-Oké.-és ezzel kilépett a házból. És már megint becsapta az ajtót. .Mikor lefő a kávé mocorgást hallok a nappali felől, kinézek a szekrény mögül és látom hogy most nyújtózkodik és kivillan a hasa~úristen~.
-Kávét?-kérdezem tőle.
-Kösz, elfogadom.-mondja mikor már mögöttem van.
-Megint azt szeretnéd hogy rád öntsem, ebben a házban nincs egy darab férfi póló sem.-mondom miközben öntöm ki a bögrékbe a barna folyadékot.
-Ülj le az asztalhoz.-mondom neki, és ő meg is teszi. Elé rakom a bögrét majd leülök vele szemben és én is bele iszok.
-Neked szabadna innod kávét? Túl fiatal vagy még hozzá!-mondja méregetve.
-16 éves vagyok és meg van engedve.-kortyolok bele a kávémba erre ő ki prüszköli.
-Hogy?-kérdezi kistányér méretű szemekkel.
-Tudom, idősebbnek nézek ki a koromnál.-és a mosogatóba rakom a bögrém, mire vissza megyek Ravi is végez így ide adja a bögrét.
-Reggelit csináljak, éhes vagy?-kérdezem felé fordulva.
-Megköszönném.-mosolyog rám.
Oda megyek a hűtőhöz és benézek, még jó hogy nem vele szemben van a hűtő~így nem vele szemben dőlök be~, de még szerintem így is bámul.
-Rántotta?-semmi válasz-Rántotta jó lesz?-megint síri csend. Látom hogy csak bambul így oda megyek hozzá és megint megpaskolom az arcát.
-Rántottát kapsz.-mondom neki és úgy látszik beletörődött.
-Kész van!-mondom kis idő múlva, kétfelé rakom a kaját, a kaszrojba vizet engedek, még előveszek két villát és elé rakom.
-Tessék, jó étvágyat!
-Köszönöm.-csak egy villával te a szájába amikor megszólal.
-Isteni.-mondja majd elkezdi enni.
-Örülök hogy ízlik.-mondom mosolyogva majd én is elkezdem enni. Egyszer csak azt veszem észre hogy elkezd fulladozni, gyorsan mögé megyek, megveregetem a hátát és azt hiszem jobban van.
-Oh, köszi ez életmentő volt.-mondja a nyakát fogdosva.
-Nincs mit, de inkább egyél lassabban még megfulladsz itt nekem, aztán meg rám fogják.-mondom a végét nevetve.
-Hát igaz ezt le sem tudnád tagadni, ha csak meg nem mérgezel.-mondja a tányérjának és bekap egy kisebb falatot.
-Na, most már meg nem fulladj nekem.-és én is belekezdek. Nem sokára Ravi végez és egyedül viszi a mosogatóba a tányért majd végig engem néz míg eszek.
-Muszáj?-mondom kissé elpirulva.
-Mit? Ja, bocsi.-és tarkóját vakargatva elnéz másfelé így nyugodtan be tudom fejezni a reggelimet. Beleraktam a mosogatóba a tányért és visszamentem hozzá.
-Na és nem kell visszamenned a többiekhez?-nézek rá gyanakodva.
-Ööö...hát azt mondtam hogy itt lakik az ismerősöm~ahha, na ezt még tisztázzuk...majd~és amúgy is szabadnapunk van.
2013. június 25., kedd
2013. június 21., péntek
HyukBin Oneshot :)
2013.szeptember.29.
-Én....szeretlek.-hallom meg Hyuk hangját magam fölött. Az ágyamon ülve hallom monológja utolsó picinyke mondatát. Ez a piciny szó dübörög a fejemben, a szívem majd ki ugrik még sem tudok megmozdulni. Majd' egy éve szeretném neki bevallani, erre ő szedi össze a bátorságát és kinyögi. Már csak a bejárati ajtó csapódására riadok fel, majd az ablakhoz lépve látom hogy a belváros felé kezd el szaladni a szakadó esőben. A többiekre mintsem figyelve rohanok, veszem a cipőm a saját kabátom és az Övét, mert azt sem vitt. Az utolsó két lépcsőkről már ugrok, a földszintet elérve tépem fel az ajtót és rohanok, rohanok de nem tudom hova. Már térdemre rogyva kapkodom a levegőt, amikor körülnézve a mellettem lévő sikátor féleségbe meglátok egy alakot, majd beljebb menve már látom hogy Ő az. A homlokát a falnak támasztva többször beleüt a falba ököllel. Odamegyek mögé és átkarolom a derekát.
-Bántott téged a fal?-kérdezem tőle.
-Nem! De te igen és eressz el!-ficánkolna de megunja és inkább belesimul az ölelésbe.
-Mivel bántottalak? De attól még nem a falat kellene püfölni hanem engem, nem gondolod?
-Nem!-mondja durcásan, és még mindig megállás nélkül esik ránk az eső.
-Miért sírsz?-kérdezem ellágyulva, és a vállára támaszkodom az állammal. Kicsit megfeszül a teste és válaszol.
-Mert az esőben nem látják.
-Ó, dehogynem. Miért szaladtál el? Félsz a válaszomtól?-kérdezem incselkedve.
-I..i..igen.-mondja megszeppenve, ~hát én megzabálom~.
-Pedig nem kell.-mondom és magam felé fordítom, de nem néz a szemembe.
-Miért nem nézel a szemembe?-megrázza a fejét így megfogom az állát és megemelem a fejét hogy a szemébe nézhessek. Mérhetetlen vágyakozást és szerelmet látok a szemében.
-Mitől félsz?-kérdezem miközben folyamatosan a szemébe nézek.
-Ne..nem tudom.-mondja és megtörli a szemét.
-Akkor miért szaladtál el?-az arcára simítom a kezem és a hüvelykujjammal elmorzsolok egy lefolyó könnycseppet.
-Azt sem tudom.-mondja és elneveti magát.~Imádom a mosolyát.~
-Akkor? Na fordulj, rád adom a kabátod mert megfázol.-szép, mondhatom. A születésnapomon úgy esik az eső mintha dézsából öntenék.
-Nem megyünk vissza, már a többiek biztos keresnek.-mondja a mellkasomnak, még mindig nem mer a szemembe nézni.
-Nem érdekel hogy keresnek.-mondom mosolyogva.-De menjünk!
Visszafelé csendben haladtunk, majd az ajtó előtt neki szorítom a falnak a feje fölött a kezét és meglepetten néz rám. Még szerencse hogy senki nincs olyan elmebeteg hogy ilyen esőben kijön akár az utcára is. Hyuk ílyedten nézett rám én pedig olyan közel hajoltam hozzá hogy éppen nem súrolták egymást az ajkaink.
-Szeretnéd tudni?-lehelem az ajkaira amitől egyből kapkodja a levegőt majd nyel egy nagyot és egy aprót bólint.
-Én is....szeretlek.-és végre össze érintem ajkainkat. Semmi plusz, csak rányomom ajkaimat az övéire. Végignyalok alsó ajkán mire belenyög a csókba és már ahogy mélyítem a csókot azonnal viszonozza. Levegőhiány miatt válunk szét, a homlokának döntöm az enyémet amikor a srácok nagy éljenzésben törnek ki, fütyülnek, tapsolnak, mire mi el nevetjük magunkat.
-Végre srácok! Már mindenki észrevette még jóval ezelőtt, de most már sikerült tisztáznotok.-mondja N mosolyogva. Ravi kilökte őt az esőbe, a biztonságot nyújtó elő tető alól mire vissza érve megölelte Ravit, aki persze vizes lett. Végre elindultunk felfelé, Hyuk rögtön bement a fürdőbe és amikor hallottam hogy megengedi a vizet én is bementem. Beálltam mögé a zuhanyzóba és elkezdtem masszírozni a vállát mire kicsit összerándult de mikor rájött hogy én vagyok ellazult.
-Olyan jólesik ez a meleg víz.-mondom a fülébe majd bele is harapok mire felsóhajt kicsit lejjebb birtokba veszem a nyakát mire megtámaszkodik maga előtt a csempén, de érzem hogy ezt most még nem szabad így az utolsó puszilok a nyakára és elhúzódom.
-Fürödj meg.-mondom mire visszatér a hangom.
-Te...te...te..-elhal a hangja.
-Én is szeretlek.-és becsukom magam után az ajtót. Már rég az ágyon fekszem és unottan kapcsolgatok a csatornák között mikor álmosan benyit, lefekszik mellém a feje a mellkasomon pihen mire megszólalok.
-Ez volt a legjobb szülinapi ajándékom.-nem mond semmit csak felhúzza a hasamon a felsőt és belepuszil a köldökömbe mire bizsergető érzés fut végig az egész testemen.
-Na megállj csak.-mondom és felé tornyosulok-Nem ér ilyet csinálni!
-Csak visszakaptad a zuhany alatti miatt.-majd mosolyogva átfordul az oldalára.
-Gonosz.-majd mögé feküdve belepuszilok nyakhajlatába és mégközelebb bújik.
-Én....szeretlek.-hallom meg Hyuk hangját magam fölött. Az ágyamon ülve hallom monológja utolsó picinyke mondatát. Ez a piciny szó dübörög a fejemben, a szívem majd ki ugrik még sem tudok megmozdulni. Majd' egy éve szeretném neki bevallani, erre ő szedi össze a bátorságát és kinyögi. Már csak a bejárati ajtó csapódására riadok fel, majd az ablakhoz lépve látom hogy a belváros felé kezd el szaladni a szakadó esőben. A többiekre mintsem figyelve rohanok, veszem a cipőm a saját kabátom és az Övét, mert azt sem vitt. Az utolsó két lépcsőkről már ugrok, a földszintet elérve tépem fel az ajtót és rohanok, rohanok de nem tudom hova. Már térdemre rogyva kapkodom a levegőt, amikor körülnézve a mellettem lévő sikátor féleségbe meglátok egy alakot, majd beljebb menve már látom hogy Ő az. A homlokát a falnak támasztva többször beleüt a falba ököllel. Odamegyek mögé és átkarolom a derekát.
-Bántott téged a fal?-kérdezem tőle.
-Nem! De te igen és eressz el!-ficánkolna de megunja és inkább belesimul az ölelésbe.
-Mivel bántottalak? De attól még nem a falat kellene püfölni hanem engem, nem gondolod?
-Nem!-mondja durcásan, és még mindig megállás nélkül esik ránk az eső.
-Miért sírsz?-kérdezem ellágyulva, és a vállára támaszkodom az állammal. Kicsit megfeszül a teste és válaszol.
-Mert az esőben nem látják.
-Ó, dehogynem. Miért szaladtál el? Félsz a válaszomtól?-kérdezem incselkedve.
-I..i..igen.-mondja megszeppenve, ~hát én megzabálom~.
-Pedig nem kell.-mondom és magam felé fordítom, de nem néz a szemembe.
-Miért nem nézel a szemembe?-megrázza a fejét így megfogom az állát és megemelem a fejét hogy a szemébe nézhessek. Mérhetetlen vágyakozást és szerelmet látok a szemében.
-Mitől félsz?-kérdezem miközben folyamatosan a szemébe nézek.
-Ne..nem tudom.-mondja és megtörli a szemét.
-Akkor miért szaladtál el?-az arcára simítom a kezem és a hüvelykujjammal elmorzsolok egy lefolyó könnycseppet.
-Azt sem tudom.-mondja és elneveti magát.~Imádom a mosolyát.~
-Akkor? Na fordulj, rád adom a kabátod mert megfázol.-szép, mondhatom. A születésnapomon úgy esik az eső mintha dézsából öntenék.
-Nem megyünk vissza, már a többiek biztos keresnek.-mondja a mellkasomnak, még mindig nem mer a szemembe nézni.
-Nem érdekel hogy keresnek.-mondom mosolyogva.-De menjünk!
Visszafelé csendben haladtunk, majd az ajtó előtt neki szorítom a falnak a feje fölött a kezét és meglepetten néz rám. Még szerencse hogy senki nincs olyan elmebeteg hogy ilyen esőben kijön akár az utcára is. Hyuk ílyedten nézett rám én pedig olyan közel hajoltam hozzá hogy éppen nem súrolták egymást az ajkaink.
-Szeretnéd tudni?-lehelem az ajkaira amitől egyből kapkodja a levegőt majd nyel egy nagyot és egy aprót bólint.
-Én is....szeretlek.-és végre össze érintem ajkainkat. Semmi plusz, csak rányomom ajkaimat az övéire. Végignyalok alsó ajkán mire belenyög a csókba és már ahogy mélyítem a csókot azonnal viszonozza. Levegőhiány miatt válunk szét, a homlokának döntöm az enyémet amikor a srácok nagy éljenzésben törnek ki, fütyülnek, tapsolnak, mire mi el nevetjük magunkat.
-Végre srácok! Már mindenki észrevette még jóval ezelőtt, de most már sikerült tisztáznotok.-mondja N mosolyogva. Ravi kilökte őt az esőbe, a biztonságot nyújtó elő tető alól mire vissza érve megölelte Ravit, aki persze vizes lett. Végre elindultunk felfelé, Hyuk rögtön bement a fürdőbe és amikor hallottam hogy megengedi a vizet én is bementem. Beálltam mögé a zuhanyzóba és elkezdtem masszírozni a vállát mire kicsit összerándult de mikor rájött hogy én vagyok ellazult.
-Olyan jólesik ez a meleg víz.-mondom a fülébe majd bele is harapok mire felsóhajt kicsit lejjebb birtokba veszem a nyakát mire megtámaszkodik maga előtt a csempén, de érzem hogy ezt most még nem szabad így az utolsó puszilok a nyakára és elhúzódom.
-Fürödj meg.-mondom mire visszatér a hangom.
-Te...te...te..-elhal a hangja.
-Én is szeretlek.-és becsukom magam után az ajtót. Már rég az ágyon fekszem és unottan kapcsolgatok a csatornák között mikor álmosan benyit, lefekszik mellém a feje a mellkasomon pihen mire megszólalok.
-Ez volt a legjobb szülinapi ajándékom.-nem mond semmit csak felhúzza a hasamon a felsőt és belepuszil a köldökömbe mire bizsergető érzés fut végig az egész testemen.
-Na megállj csak.-mondom és felé tornyosulok-Nem ér ilyet csinálni!
-Csak visszakaptad a zuhany alatti miatt.-majd mosolyogva átfordul az oldalára.
-Gonosz.-majd mögé feküdve belepuszilok nyakhajlatába és mégközelebb bújik.
5.rész
*JaeJae*
Szép lassan eltelt még három óra, utánuk már nem jött senki szóval tényleg lassan telt azon kívül hogy Ravi folyton nézett én meg mikor ránéztem azt hiszem elpirultam mert mindig mosolygott rajtam ~szép, mondhatom~. Sulhutól elköszöntem (puszi, ölelés) utána ránézek Ravi-ra ő meg...hát ha szemmel ölni lehetne, én vagy Sulhu már nem élnénk és még ráteszek egy lapáttal mert még rá is kacsintok. Majd összeszedem a cuccom és mondom Ju-nak hogy menjünk és kiléptünk a kávézó ajtaján.
*Junnie*
Jae robogóval vitt haza~uh, én ültem hátul~. Így tudtam gondolkozni mi történt a kávézóban.
*FLASHBACK*
Mikor Jae ráöntötte a kávé nagyját Ravi-ra~fogadjunk hogy nem vette észre hogy rá is jutott~és kézenfogta Ravi-t és elindult vele az öltözőbe de a CEO megállította de Ravi valami olyasmit mondott hogy nem lesz semmi baj~a szájáról olvastam le~, Jae behúzta Ravi-t majd kijött, odalépett Sulhu-hoz ő meg bólintott, Jae visszament de kb. fél órája bent voltak, ekkor indultam befelé de egy kéz megfogta az enyémet, lenéztem a kézre majd a gazdájára. Leo fogta az alkaromat de amikor ránéztem tágra nyílt szemekkel nézett rám, majd elszégyellte magát és lehajtotta a fejét~de a kezem még mindig nem engedte el~.
-A kezem.-mutatok rá a tényre hogy még mindig fogja a kezem.
-Huh?-ő pedig csak ennyit nyög ki és kérdőn néz rám.
-Elengednéd?
-Ja, igen. Bocsi.-szép lassan elengedi a kezem és ekkor jövök rá hogy az egész asztaltársaság engem néz. Gyorsan visszasietek a helyemre és 10 per mulva kijöttek, Jae is átvette a felsőjét~rájött, vagy Ravi mondta el neki~.
*FLASBACK VÉGE*
-Hé, hé figyelj már, leszállnál a robogóról, basszus!-Jae már ott kalimpált előttem.
-Jól van na, megyek már-azzal letápászkodtam a robogóról és lassan elindultam be a házba, a szomszéd néni épp most vitte le a szemetet.
-Jó estét!-majd mélyen meghajoltam.
-Ó szia kedveském! Még most értetek haza?-kérdezte elindulva lefelé a lépcsőn.
-Igen, a tesóm most is sokáig dolgozott.-mondom mosolyogva félig csukott szemeim mögül.
-Hiszen mindjárt elalszol, menj befelé aludni.-~ na, hát nem kell kétszer mondani~, de aranyos egy teremtés. Mikor ide költöztünk sokat segített, elmondta mit hol találunk a közelben és engem több-kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel tanított főzni, Jae-t könnyebb volt tanítani, folyamatos és kemény 2 hónap alatt magtanította az összes koreai tradicionális ételt elkészíteni. Kinyitottam a lakás ajtót gyorsan bementem a szobába, összeszedtem a fürdős cuccom és bevonultam a fürdőbe.
*JaeJae*
Ott kínlódok Ju előtt vagy 5 perce~a szomszédok már jót röhögtek rajtam~, hogy szálljon már le a robogóról és egyszer valami csoda folytán észrevesz.
-Jól van na, megyek már-és végre itt hagyta a robogót, mire betolom a helyére látom hogy a szomszéd néni most hozza ki a szemetet így oda sietek~nem láttam mostanába~.
-Jó estét!-szegény néni úgy megíllyedt.
-Bocsánat, ne tessék haragudni.-hajolok meg előtte vagy 100x-adjára és megfogja a kezem.
-Holnap fájni fog a hátad ha ennyit hajolgatsz, úgysincs semmi izgalom az életemben, ezt még kibírom-mondja mosolyogva~ilyenkor kivirul az arca addig pedig egy mély búskomorság terül szét arcán~.
-Tessék jönni, segítek-hát igen már 80 évesen már nem nagyon megy neki a lépcsőzés, megfogja a kezem és úgy segítem fel az emeletig.
-Köszönöm, de most már menj aludni, beszéltem tesóddal és ő már fáradt volt. Mondjuk te mindig egy energiabomba vagy.-mondja nevetve és intve egyet becsukja az ajtót.
-Jó éjt!-majd én is nyitom az ajtót és magam mögött zárom is.
-Ahh, végre itthon.-mondom nagy nyújtózkodás közepette. Ledobom a fotelba a táskám és közben hallom hogy Ju most nyitja meg a vizet. Odamegyek a kert felőli ablakhoz mert innen lehet a legjobban a csillagokat, nézem egy darabig őket majd kinyitom az ablakot és kihajolok rajta.
-Jae én megyek aludni.-nyom egy puszit a fejemre és elindul a szobája felé. Már majdnem elbóbiskoltam ezért zártam be az ablakot amikor látok egy fejet az ablakban amitől már majdnem átestem a mögöttem lévő fotelben erre elkezd nevetni, kicsit közelebb megyek az ablakhoz és akkor veszem észre hogy Ravi az. Így megint kinyitom az ablakot mert már elég hideg van abban a rövid ujjúban amit adtam neki.
-Te mit keresel itt?-mondom neki karba tett kézzel.
-Bemehetek?-néz rám boci szemekkel.
-Ahh, gyere.-majd bemászik az ablakon.
-Szia! Öhm, kaphatok egy pohár vizet?-mondja a kezét fogva. Gyorsan kimegyek a konyhába és viszem is a vizet.
-Tessék.-adom a kezébe a poharat.
-Köszönöm.-és kiissza az összes vizet a pohárból.
-Egészségedre.-leteszem a poharat az asztalra, miközben mindketten leülünk egymással szembe fotelekbe.
-Na és most elmondhatod mit keresel itt?-mondom a szemébe.
-Jól van na.-tartja már megint maga elé a kezét.-Aish...-kapja már megint kezét a vállára.
-Hé, mi történt veled?-ugrok oda mellé és megfogom a karját.
-Naaa, attól még fáj!-mondja az arcomba.
-Jól van, jól van, hozom az elsősegély dobozt.-és már kint is voltam a fürdőszobában, megyek visszafelé de ekkor már Ravi édesen aludt a fotelban.
-Na mindegy. Akkor is lekezelem a kezét-és gyorsan kitisztítottam a sebet, bekötöttem a kezét majd hagytam egy cetlit az asztalon. Betakartam egy takaróval. Becsuktam az ablakot, elmentem lezuhanyozni majd pizsamának felvettem egy citromsárga rövidnadrágot és egy fehér rövid ujjút majd bementem a szobába és ekkor esett le hogy péntek van~mindjárt szombat~, bebújtam az ágyba és elkezdtem agyalni hogy mit keres itt Ravi de hamar elnyomott az álom.
Szép lassan eltelt még három óra, utánuk már nem jött senki szóval tényleg lassan telt azon kívül hogy Ravi folyton nézett én meg mikor ránéztem azt hiszem elpirultam mert mindig mosolygott rajtam ~szép, mondhatom~. Sulhutól elköszöntem (puszi, ölelés) utána ránézek Ravi-ra ő meg...hát ha szemmel ölni lehetne, én vagy Sulhu már nem élnénk és még ráteszek egy lapáttal mert még rá is kacsintok. Majd összeszedem a cuccom és mondom Ju-nak hogy menjünk és kiléptünk a kávézó ajtaján.
*Junnie*
Jae robogóval vitt haza~uh, én ültem hátul~. Így tudtam gondolkozni mi történt a kávézóban.
*FLASHBACK*
Mikor Jae ráöntötte a kávé nagyját Ravi-ra~fogadjunk hogy nem vette észre hogy rá is jutott~és kézenfogta Ravi-t és elindult vele az öltözőbe de a CEO megállította de Ravi valami olyasmit mondott hogy nem lesz semmi baj~a szájáról olvastam le~, Jae behúzta Ravi-t majd kijött, odalépett Sulhu-hoz ő meg bólintott, Jae visszament de kb. fél órája bent voltak, ekkor indultam befelé de egy kéz megfogta az enyémet, lenéztem a kézre majd a gazdájára. Leo fogta az alkaromat de amikor ránéztem tágra nyílt szemekkel nézett rám, majd elszégyellte magát és lehajtotta a fejét~de a kezem még mindig nem engedte el~.
-A kezem.-mutatok rá a tényre hogy még mindig fogja a kezem.
-Huh?-ő pedig csak ennyit nyög ki és kérdőn néz rám.
-Elengednéd?
-Ja, igen. Bocsi.-szép lassan elengedi a kezem és ekkor jövök rá hogy az egész asztaltársaság engem néz. Gyorsan visszasietek a helyemre és 10 per mulva kijöttek, Jae is átvette a felsőjét~rájött, vagy Ravi mondta el neki~.
*FLASBACK VÉGE*
-Hé, hé figyelj már, leszállnál a robogóról, basszus!-Jae már ott kalimpált előttem.
-Jól van na, megyek már-azzal letápászkodtam a robogóról és lassan elindultam be a házba, a szomszéd néni épp most vitte le a szemetet.
-Jó estét!-majd mélyen meghajoltam.
-Ó szia kedveském! Még most értetek haza?-kérdezte elindulva lefelé a lépcsőn.
-Igen, a tesóm most is sokáig dolgozott.-mondom mosolyogva félig csukott szemeim mögül.
-Hiszen mindjárt elalszol, menj befelé aludni.-~ na, hát nem kell kétszer mondani~, de aranyos egy teremtés. Mikor ide költöztünk sokat segített, elmondta mit hol találunk a közelben és engem több-kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel tanított főzni, Jae-t könnyebb volt tanítani, folyamatos és kemény 2 hónap alatt magtanította az összes koreai tradicionális ételt elkészíteni. Kinyitottam a lakás ajtót gyorsan bementem a szobába, összeszedtem a fürdős cuccom és bevonultam a fürdőbe.
*JaeJae*
Ott kínlódok Ju előtt vagy 5 perce~a szomszédok már jót röhögtek rajtam~, hogy szálljon már le a robogóról és egyszer valami csoda folytán észrevesz.
-Jól van na, megyek már-és végre itt hagyta a robogót, mire betolom a helyére látom hogy a szomszéd néni most hozza ki a szemetet így oda sietek~nem láttam mostanába~.
-Jó estét!-szegény néni úgy megíllyedt.
-Bocsánat, ne tessék haragudni.-hajolok meg előtte vagy 100x-adjára és megfogja a kezem.
-Holnap fájni fog a hátad ha ennyit hajolgatsz, úgysincs semmi izgalom az életemben, ezt még kibírom-mondja mosolyogva~ilyenkor kivirul az arca addig pedig egy mély búskomorság terül szét arcán~.
-Tessék jönni, segítek-hát igen már 80 évesen már nem nagyon megy neki a lépcsőzés, megfogja a kezem és úgy segítem fel az emeletig.
-Köszönöm, de most már menj aludni, beszéltem tesóddal és ő már fáradt volt. Mondjuk te mindig egy energiabomba vagy.-mondja nevetve és intve egyet becsukja az ajtót.
-Jó éjt!-majd én is nyitom az ajtót és magam mögött zárom is.
-Ahh, végre itthon.-mondom nagy nyújtózkodás közepette. Ledobom a fotelba a táskám és közben hallom hogy Ju most nyitja meg a vizet. Odamegyek a kert felőli ablakhoz mert innen lehet a legjobban a csillagokat, nézem egy darabig őket majd kinyitom az ablakot és kihajolok rajta.
-Jae én megyek aludni.-nyom egy puszit a fejemre és elindul a szobája felé. Már majdnem elbóbiskoltam ezért zártam be az ablakot amikor látok egy fejet az ablakban amitől már majdnem átestem a mögöttem lévő fotelben erre elkezd nevetni, kicsit közelebb megyek az ablakhoz és akkor veszem észre hogy Ravi az. Így megint kinyitom az ablakot mert már elég hideg van abban a rövid ujjúban amit adtam neki.
-Te mit keresel itt?-mondom neki karba tett kézzel.
-Bemehetek?-néz rám boci szemekkel.
-Ahh, gyere.-majd bemászik az ablakon.
-Szia! Öhm, kaphatok egy pohár vizet?-mondja a kezét fogva. Gyorsan kimegyek a konyhába és viszem is a vizet.
-Tessék.-adom a kezébe a poharat.
-Köszönöm.-és kiissza az összes vizet a pohárból.
-Egészségedre.-leteszem a poharat az asztalra, miközben mindketten leülünk egymással szembe fotelekbe.
-Na és most elmondhatod mit keresel itt?-mondom a szemébe.
-Jól van na.-tartja már megint maga elé a kezét.-Aish...-kapja már megint kezét a vállára.
-Hé, mi történt veled?-ugrok oda mellé és megfogom a karját.
-Naaa, attól még fáj!-mondja az arcomba.
-Jól van, jól van, hozom az elsősegély dobozt.-és már kint is voltam a fürdőszobában, megyek visszafelé de ekkor már Ravi édesen aludt a fotelban.
-Na mindegy. Akkor is lekezelem a kezét-és gyorsan kitisztítottam a sebet, bekötöttem a kezét majd hagytam egy cetlit az asztalon. Betakartam egy takaróval. Becsuktam az ablakot, elmentem lezuhanyozni majd pizsamának felvettem egy citromsárga rövidnadrágot és egy fehér rövid ujjút majd bementem a szobába és ekkor esett le hogy péntek van~mindjárt szombat~, bebújtam az ágyba és elkezdtem agyalni hogy mit keres itt Ravi de hamar elnyomott az álom.
2013. június 17., hétfő
4.rész
*Ravi*
Felkeltem Leo-t erre nemhogy megköszönné hanem még megüt. ~Na majd máskor nem keltem fel és akkor meglátjuk meddig alszik~. A gondolataimból a staffosok ráznak ki, hogy mehetünk be az épületbe,~tényleg, láttam egy kis kedves kávézót a pláza mellett, na majd visszajövök egyszer~. 10:57-kor jön megint a staffos csaj, hogy nemsoká' kezdünk, ekkor meglátom hogy Leo megszédül de láthatólag semmi baja. És ACTOIN, kimegyünk a fanok elé és a szokásos üdvözlés után elfoglaljuk a helyünket. Ekkor meglátok egy lányt aki most jön be~és azt hiszem Európai lehet a külseje alapján~ és egy másik lány kíséretében, mindketten szépek, de a magasabb nekem jobban teszik, egymás felé fordulnak beszélnek valamit majd az alacsonyabb elindul azt hiszem Leo felé, akit pedig kinéztem pedig felém jön én meg azt sem tudom it kezdjek magammal ~legszívesebben kiszaladnék visítva, akármennyire nem férfias~. De mire befejezem magamnak intézett monológomat már előttem is van és csillogó szemekkel néz rám én meg rákacsintok amitől elkezd pirulni így rámosolygok amitől kezd közelíteni a paradicsom színére, de gyorsan észbe kap és ideadja amit alá akar íratni és véletlenül összeér a kezünk, de el is kapja mikor megérzi. De csak az asztalra ejti kezét ekkor viszont megfogom a kezét amire nem nagyon számít, el akarja húzni de nem engedem itt jövök rá hogy milyen puha a keze, így míg aláírom a dolgokat bal kezemmel fogom a kezét, mikor végeztem ideadja a telóját és lefotózom magam majd vissza adom neki és még egyszer rámosolygok amitől elpirulva, kuncogva megy el az asztaltól. Összetalálkoznak az előbbi lánnyal majd összenéznek és elkezdenek nevetni és visszaállnak oda ahonnan eljöttek. Nemsokkal később megkérik Ken-t és Leo-t hogy énekeljenek az I don't want to be an idol-ból, egy versszakot énekelnek és mikor végeznek már nem sok van hátra a fansign-ból de még vagy 20 lány odajön hozzám, majd órámra pillantva megállapítom hogy már két óra van, hát igen nem tőlünk függ hogy meddig kell maradnunk. Mikor végzünk lebattyogunk a pódiumról majd megnézem a telefonom, már fél három van ekkor megérkezik a CEO hogy még el kell mennünk valahová de kárpótlásul beülünk a pláza melletti kávézóba~szuper, legalább nem kell vissza jönnöm~. Mint kiderült egy újabb fellépést kellett letisztázni. Nekünk is volt egy cseppnyi beleszólásunk így nem unatkoztunk, mondjuk Leo mint mindig, nem szólt semmit. Mikor végeztünk már 17:30-at mutatott az órám. Hatra visszaértünk a pláza melletti kávézóba. A főnök szólt előre hogy egy kb. 10 fős csoportra számítsanak, de nem foglalta le. Jó sok dolguk lesz a felszolgálóknak mivel elég forgalmas lehet ha a pláza mellett van. Szóval, éppen kiszálltunk a kocsiból mikor előttünk bementek hárman.
*Junnie*
Visszaálltunk a helyünkre majd még megvártuk a fansign végét. Utána elmentünk fagyizni és összetalálkoztunk Rinna-val, az egyik csoporttársammal és mivel jól elvoltunk kb. 16:30-ig beszélgettünk majd Jae-vel vissza indultunk a kávézóba. Öt előtt pár perccel értünk oda, leültünk az egyik asztalhoz ami a pult közelében volt, de vagy három asztal az ajtó közelében össze volt tolva, csak azt nem tudom miért, de Jae megkérdezte azt a srácot, azt hiszem valami Sulhu a neve~elég érdekes~, hogy kb. 10 fős társaságot várnak ide.
-Te kérsz valamit?-kérdezi Jae tőlem.
-Ööö....hát egy szelet lúdláb-sütit és egy üveg rostos narancs levet.
-Sulhu, lesz két lúdláb, egy pohár víz, egy üveg rostos narancs és egy kávé-mondja mosolyogva, ő pedig serényen körmöl.
-Kicsit várjatok, hozom-mondja félúton visszafelé.
Kihozza majd mikor belekezdünk a süteményekbe bejönnek 5-en, Jae csak fogja a fejét, hogy Sulhu biztosan nem fogja bírni mert rögtön utánuk 3-an.
*JaeJae*
Már a fejem fogom mikor fél hétkor bejönnek 5-en majd öt perccel később még 3-an, Sulhu nem fogja bírni, már tudom. De amikor már majdnem elejtette a harmadik tele pakolt tálcát szólok Junnie-nak:
-Besegítek Sulhu-nak-és már el is indultam.
Sulhu épp a pultban van így csak odamegyek hozzá:
-Besegítek, nem fogod bírni-súgom a fülébe és már indulok is be átöltözni és akkor hallom hogy bejön az a társaság akit bejelentettek, hát elég hangosak, gyorsan átöltözök és megyek kifelé de amint kiérek pont a szemébe nézek Ravi-nak*ő is pont akkor, pont felém nézni, komolyan nem hiszem el és már megint mosolyog*
-Köszi, sokat segítesz*gondolom*, kimennél az asztalhoz-néz rám boci szemekkel.
-Oké, oké már megyek is.
Így elindulok a díszes társaság felé.
-Jó napot! Mit adhatok?-mindenkit megkérdezek, egytől-egyig ránézek mindenkire és megtudtam a következőket:
Hyuk:tea, gyümolcszselés süti.
Hongbin:kávé, briós.
N:narancs dzsúz, lúdláb meggyel.
Ken:forró csoki, puncs kocka.
Leo:kávé.
Ravi:kávé, gyümölcszselés süti.
Felvettem a rendelést és indultam vissza hogy elkészítsem a rendeléseket. Sulhu hozta a sütiket, én meg vittem az innivalókat de amikor Leo-nak a kávéját akartam elé rakni észrevettem, hogy Ravi néz így rá öntöttem az összeset*hát, megérdemelte* és fel is ugrott ahogy az ölébe borult. A nagyja a fehér felsőjén kötött ki.
-Bo-bo-bocsi, gyere segítek vagy adok másik felsőt-ahogy végig nézek rajta, majd fogom a kezét és húzom az öltözők felé de érzem ahogy megáll*gondolom féltik, pedig nem falom fel* de elintézi hamar mert jön tovább utánam, mikor beérünk az öltözőbe maga felé fordít és szúrósan néz rám:
-Te ezt komolyan gondoltad?-mondja gorombán.
-Bocsi, tényleg nem akartam-hát mindjárt elsüllyedek szégyenemben.
-Komolyan, ennyi?-mondja haragosan de már görbül is felfelé a szája.
-Hát igen még mindig sajn...-nem tudom befejezni mert magához ránt és megölel.
-Ez...ez...ez?-mondom miután elengedett.
-Nyugi, csak láttam, hogy kigördül egy könnycsepp a szemedből, nem gondoltam komolyan-mondja mosolyogva~amivel még mindig kikészít~.
-Gonosz vagy-ütöm meg mellkasát-de tényleg csak felsőt tudok adni ami ráadásul a Sulhu-é. Várj, megkérdezem-és ezzel kint is voltam, hogy megkérdezzem Sulhut, de amikor visszaérek egy csupasz felsőtestű Ravival találom szembe magam amitől fülig pirulok. Odamegyek Sulhu szekrényéhez és odadobom Ravi-nak a felsőt:
-Tessék.-és ő felveszi a felsőt. Mikor kidugja a fejét a felsőből megszólal:
-Te is olyan vagy és rajtad is fehér póló van-végig nézek magamon és látom hogy jócskán jutott rám is a kávéból.
-Fordulj el!-utasítom de nem teszi-Fordulj már el!
-Oké, oké.-feltartja maga elé a kezét és már fordul is.
-Na azért!-és magamra kapom a reggel elrakott felsőt*még jó hogy betettem*
-Vissza fordulhatsz! Majd hozd vissza a felsőt, oké?-mondom a szemébe mire csak egy bólogatás a válasz.
-Na gyere menjünk ki mert a főnököd azt hiszi hogy megkötözlek és válságot fogok követelni-még mindíg csak néz-hahó-lengetem meg előtte a kezem, megpaskolom az arcát:
-Na gyere!-mondom majd hallom hogy megindul utánam.
Felkeltem Leo-t erre nemhogy megköszönné hanem még megüt. ~Na majd máskor nem keltem fel és akkor meglátjuk meddig alszik~. A gondolataimból a staffosok ráznak ki, hogy mehetünk be az épületbe,~tényleg, láttam egy kis kedves kávézót a pláza mellett, na majd visszajövök egyszer~. 10:57-kor jön megint a staffos csaj, hogy nemsoká' kezdünk, ekkor meglátom hogy Leo megszédül de láthatólag semmi baja. És ACTOIN, kimegyünk a fanok elé és a szokásos üdvözlés után elfoglaljuk a helyünket. Ekkor meglátok egy lányt aki most jön be~és azt hiszem Európai lehet a külseje alapján~ és egy másik lány kíséretében, mindketten szépek, de a magasabb nekem jobban teszik, egymás felé fordulnak beszélnek valamit majd az alacsonyabb elindul azt hiszem Leo felé, akit pedig kinéztem pedig felém jön én meg azt sem tudom it kezdjek magammal ~legszívesebben kiszaladnék visítva, akármennyire nem férfias~. De mire befejezem magamnak intézett monológomat már előttem is van és csillogó szemekkel néz rám én meg rákacsintok amitől elkezd pirulni így rámosolygok amitől kezd közelíteni a paradicsom színére, de gyorsan észbe kap és ideadja amit alá akar íratni és véletlenül összeér a kezünk, de el is kapja mikor megérzi. De csak az asztalra ejti kezét ekkor viszont megfogom a kezét amire nem nagyon számít, el akarja húzni de nem engedem itt jövök rá hogy milyen puha a keze, így míg aláírom a dolgokat bal kezemmel fogom a kezét, mikor végeztem ideadja a telóját és lefotózom magam majd vissza adom neki és még egyszer rámosolygok amitől elpirulva, kuncogva megy el az asztaltól. Összetalálkoznak az előbbi lánnyal majd összenéznek és elkezdenek nevetni és visszaállnak oda ahonnan eljöttek. Nemsokkal később megkérik Ken-t és Leo-t hogy énekeljenek az I don't want to be an idol-ból, egy versszakot énekelnek és mikor végeznek már nem sok van hátra a fansign-ból de még vagy 20 lány odajön hozzám, majd órámra pillantva megállapítom hogy már két óra van, hát igen nem tőlünk függ hogy meddig kell maradnunk. Mikor végzünk lebattyogunk a pódiumról majd megnézem a telefonom, már fél három van ekkor megérkezik a CEO hogy még el kell mennünk valahová de kárpótlásul beülünk a pláza melletti kávézóba~szuper, legalább nem kell vissza jönnöm~. Mint kiderült egy újabb fellépést kellett letisztázni. Nekünk is volt egy cseppnyi beleszólásunk így nem unatkoztunk, mondjuk Leo mint mindig, nem szólt semmit. Mikor végeztünk már 17:30-at mutatott az órám. Hatra visszaértünk a pláza melletti kávézóba. A főnök szólt előre hogy egy kb. 10 fős csoportra számítsanak, de nem foglalta le. Jó sok dolguk lesz a felszolgálóknak mivel elég forgalmas lehet ha a pláza mellett van. Szóval, éppen kiszálltunk a kocsiból mikor előttünk bementek hárman.
*Junnie*
Visszaálltunk a helyünkre majd még megvártuk a fansign végét. Utána elmentünk fagyizni és összetalálkoztunk Rinna-val, az egyik csoporttársammal és mivel jól elvoltunk kb. 16:30-ig beszélgettünk majd Jae-vel vissza indultunk a kávézóba. Öt előtt pár perccel értünk oda, leültünk az egyik asztalhoz ami a pult közelében volt, de vagy három asztal az ajtó közelében össze volt tolva, csak azt nem tudom miért, de Jae megkérdezte azt a srácot, azt hiszem valami Sulhu a neve~elég érdekes~, hogy kb. 10 fős társaságot várnak ide.
-Te kérsz valamit?-kérdezi Jae tőlem.
-Ööö....hát egy szelet lúdláb-sütit és egy üveg rostos narancs levet.
-Sulhu, lesz két lúdláb, egy pohár víz, egy üveg rostos narancs és egy kávé-mondja mosolyogva, ő pedig serényen körmöl.
-Kicsit várjatok, hozom-mondja félúton visszafelé.
Kihozza majd mikor belekezdünk a süteményekbe bejönnek 5-en, Jae csak fogja a fejét, hogy Sulhu biztosan nem fogja bírni mert rögtön utánuk 3-an.
*JaeJae*
Már a fejem fogom mikor fél hétkor bejönnek 5-en majd öt perccel később még 3-an, Sulhu nem fogja bírni, már tudom. De amikor már majdnem elejtette a harmadik tele pakolt tálcát szólok Junnie-nak:
-Besegítek Sulhu-nak-és már el is indultam.
Sulhu épp a pultban van így csak odamegyek hozzá:
-Besegítek, nem fogod bírni-súgom a fülébe és már indulok is be átöltözni és akkor hallom hogy bejön az a társaság akit bejelentettek, hát elég hangosak, gyorsan átöltözök és megyek kifelé de amint kiérek pont a szemébe nézek Ravi-nak*ő is pont akkor, pont felém nézni, komolyan nem hiszem el és már megint mosolyog*
-Köszi, sokat segítesz*gondolom*, kimennél az asztalhoz-néz rám boci szemekkel.
-Oké, oké már megyek is.
Így elindulok a díszes társaság felé.
-Jó napot! Mit adhatok?-mindenkit megkérdezek, egytől-egyig ránézek mindenkire és megtudtam a következőket:
Hyuk:tea, gyümolcszselés süti.
Hongbin:kávé, briós.
N:narancs dzsúz, lúdláb meggyel.
Ken:forró csoki, puncs kocka.
Leo:kávé.
Ravi:kávé, gyümölcszselés süti.
Felvettem a rendelést és indultam vissza hogy elkészítsem a rendeléseket. Sulhu hozta a sütiket, én meg vittem az innivalókat de amikor Leo-nak a kávéját akartam elé rakni észrevettem, hogy Ravi néz így rá öntöttem az összeset*hát, megérdemelte* és fel is ugrott ahogy az ölébe borult. A nagyja a fehér felsőjén kötött ki.
-Bo-bo-bocsi, gyere segítek vagy adok másik felsőt-ahogy végig nézek rajta, majd fogom a kezét és húzom az öltözők felé de érzem ahogy megáll*gondolom féltik, pedig nem falom fel* de elintézi hamar mert jön tovább utánam, mikor beérünk az öltözőbe maga felé fordít és szúrósan néz rám:
-Te ezt komolyan gondoltad?-mondja gorombán.
-Bocsi, tényleg nem akartam-hát mindjárt elsüllyedek szégyenemben.
-Komolyan, ennyi?-mondja haragosan de már görbül is felfelé a szája.
-Hát igen még mindig sajn...-nem tudom befejezni mert magához ránt és megölel.
-Ez...ez...ez?-mondom miután elengedett.
-Nyugi, csak láttam, hogy kigördül egy könnycsepp a szemedből, nem gondoltam komolyan-mondja mosolyogva~amivel még mindig kikészít~.
-Gonosz vagy-ütöm meg mellkasát-de tényleg csak felsőt tudok adni ami ráadásul a Sulhu-é. Várj, megkérdezem-és ezzel kint is voltam, hogy megkérdezzem Sulhut, de amikor visszaérek egy csupasz felsőtestű Ravival találom szembe magam amitől fülig pirulok. Odamegyek Sulhu szekrényéhez és odadobom Ravi-nak a felsőt:
-Tessék.-és ő felveszi a felsőt. Mikor kidugja a fejét a felsőből megszólal:
-Te is olyan vagy és rajtad is fehér póló van-végig nézek magamon és látom hogy jócskán jutott rám is a kávéból.
-Fordulj el!-utasítom de nem teszi-Fordulj már el!
-Oké, oké.-feltartja maga elé a kezét és már fordul is.
-Na azért!-és magamra kapom a reggel elrakott felsőt*még jó hogy betettem*
-Vissza fordulhatsz! Majd hozd vissza a felsőt, oké?-mondom a szemébe mire csak egy bólogatás a válasz.
-Na gyere menjünk ki mert a főnököd azt hiszi hogy megkötözlek és válságot fogok követelni-még mindíg csak néz-hahó-lengetem meg előtte a kezem, megpaskolom az arcát:
-Na gyere!-mondom majd hallom hogy megindul utánam.
2013. június 13., csütörtök
3.rész
*Jaejae*
-Szia Sulhu!-felém fordul én pedig pont akkor ugrok a nyakába és majdnem el is esünk de még meg tud tartani mindkettőnket.
-Szia, Jae! Mi lett volna ha nem tudlak megtartani?-kérdezi összeszűkült szemekkel de egy széles mosoly terül el arcán.
-Öööö...hát elesünk?-kérdezem, erre mindketten elkezdünk nevetni. Meglepetésemre felkap és megforgat a levegőben~ha valaki látja biztos azt hiszi hogy járunk, pedig csak szoros barátság van köztünk~
-Hogy telt a hétvégéd?-kérdezem tőle még mindig mosolyogva.
-Hát tudod már megint,ahogy minden hétvégén, épp bevásárolni indultam és mikor befordulok az első sarkon megint szembejön velem az az őrült csaj aki már majdnem egy éve zaklat és mikor megfordultam volna már észrevett, ott ordibált utánnam én meg azt se tudtam merre menjek, fél óráig biztos szaladtam, utána meg egy óra volt mire hazataláltam és már nem is akartam bevásárolni.-a monológja végére már a hasamat fogva nevettem, de mivel észrevettem hogy ő nem nevet és megpróbáltam lenyugtatni magam csak meg lapigattam a vállát és mivel nyitódott az ajtó így kénytelenek voltunk elindulni, most én mentem a vendégekhez ő meg maradt a poharakat eltörölgetni.
*Másfél órával később*
-Úr Isten! Majdnem elfelejtettem szólni Junrim-nak!-Sulhu majdnem elejtette a tálcát amit éppen tartott és persze teli volt pakolva. Kuncogtam rajta de rögtön nyúltam a telefonomért, hogy felhívjam a drágalátos tesómat. Gyorsan bepötyögtem a számát és a fülemhez tartottam ~hál' istennek~kicsöngött a telefon:
-Hali, tudom, készülök!-ezzel le is tette a telefont.
-Ooookéééé, na ez gyors volt.-és már süppesztettem vissza a zsebembe a telefont amikor valaki a fülembe súg:
-Mennél te, el kell mennem WC-re.-már tudtam hogy Sulhu az de még mindig kétszáz volt a vérnyomásom, és ahogy közeledett az idő egyre idegesebb lettem, két poharat el is törtem~majd levonják a fizuból~. Majd ahogy hallottam hogy nyílik az ajtó és megláttam Junnie-t az ajtóban mint aki oda fagyott~hát megmondom őszintén berezeltem~ de visszatért az erő a lábaimba és így elindultam felé, mikor elé értem:ölelés, puszi:
-Ülj le, mindjárt jövök-azzal az irammal beszáguldottam az ajtón az öltözőkhöz és gyorsan át öltöztem:
-Sulhu, ma már dolgozni nem jövök be de ha végzünk a plázában akkor visszajövünk enni meg kávézni-néz rám mint aki se lát se hall-igen, ő a tesóm, ne bámuld már annyira feltűnően-bokszolok egyet a vállába mire észhez tér:
-Na jó, elmondom még egyszer, ma már nem jövök be dolgozni de ha végzünk a plázában akkor visszajövünk enni meg kávézni-szép lassan artikulálva mondtam el úgy mintegy két évesnek hogy ne egye meg a kutyapiszkot, legalább olyan sikerrel is.-Áhh, reménytelen!~majd küldök neki egy üzit~.
-Junnie, mehetünk?-kérdezem mire feláll és indulunk is ki az ajtón. Hát a nap majdnem kivakította a látókámat:
-Miért nem mondtad hogy ennyire tűz a nap?-erre a feje felé bök mire észreveszem a napszemüveget a buksija tetején.
*Leo*
Kisorsolták hogy ki-ki mellé ül, valahogy senki nem akart a másik mellé ülni ezért ki kőpapirollózták és így Ken került N mellé, Hongbin megint Hyuk mellett kapott helyet így Ravi és én ültünk leghátra. Az út gyorsan eltelt mondjuk ez lehet annak is beszámítani hogy bealudtam az út negyedénél és a vége felé kezdett keltegetni Ravi, nekem meg ki pattantak a szemeim és szinte rákenődtem a kocsiajtó belső oldalára úgy megíllyedtem, még gyorsan kapkodtam a levegőt amikor megláttam hogy Ravi jót derül rajtam így belebokszoltam a vállába és ez már nem volt olyan vicces. Morcosan nézett rám majd elfordult az ablak irányába és bámulni kezdet ki az ablakon.
-Szia Sulhu!-felém fordul én pedig pont akkor ugrok a nyakába és majdnem el is esünk de még meg tud tartani mindkettőnket.
-Szia, Jae! Mi lett volna ha nem tudlak megtartani?-kérdezi összeszűkült szemekkel de egy széles mosoly terül el arcán.
-Öööö...hát elesünk?-kérdezem, erre mindketten elkezdünk nevetni. Meglepetésemre felkap és megforgat a levegőben~ha valaki látja biztos azt hiszi hogy járunk, pedig csak szoros barátság van köztünk~
-Hogy telt a hétvégéd?-kérdezem tőle még mindig mosolyogva.
-Hát tudod már megint,ahogy minden hétvégén, épp bevásárolni indultam és mikor befordulok az első sarkon megint szembejön velem az az őrült csaj aki már majdnem egy éve zaklat és mikor megfordultam volna már észrevett, ott ordibált utánnam én meg azt se tudtam merre menjek, fél óráig biztos szaladtam, utána meg egy óra volt mire hazataláltam és már nem is akartam bevásárolni.-a monológja végére már a hasamat fogva nevettem, de mivel észrevettem hogy ő nem nevet és megpróbáltam lenyugtatni magam csak meg lapigattam a vállát és mivel nyitódott az ajtó így kénytelenek voltunk elindulni, most én mentem a vendégekhez ő meg maradt a poharakat eltörölgetni.
*Másfél órával később*
-Úr Isten! Majdnem elfelejtettem szólni Junrim-nak!-Sulhu majdnem elejtette a tálcát amit éppen tartott és persze teli volt pakolva. Kuncogtam rajta de rögtön nyúltam a telefonomért, hogy felhívjam a drágalátos tesómat. Gyorsan bepötyögtem a számát és a fülemhez tartottam ~hál' istennek~kicsöngött a telefon:
-Hali, tudom, készülök!-ezzel le is tette a telefont.
-Ooookéééé, na ez gyors volt.-és már süppesztettem vissza a zsebembe a telefont amikor valaki a fülembe súg:
-Mennél te, el kell mennem WC-re.-már tudtam hogy Sulhu az de még mindig kétszáz volt a vérnyomásom, és ahogy közeledett az idő egyre idegesebb lettem, két poharat el is törtem~majd levonják a fizuból~. Majd ahogy hallottam hogy nyílik az ajtó és megláttam Junnie-t az ajtóban mint aki oda fagyott~hát megmondom őszintén berezeltem~ de visszatért az erő a lábaimba és így elindultam felé, mikor elé értem:ölelés, puszi:
-Ülj le, mindjárt jövök-azzal az irammal beszáguldottam az ajtón az öltözőkhöz és gyorsan át öltöztem:
-Sulhu, ma már dolgozni nem jövök be de ha végzünk a plázában akkor visszajövünk enni meg kávézni-néz rám mint aki se lát se hall-igen, ő a tesóm, ne bámuld már annyira feltűnően-bokszolok egyet a vállába mire észhez tér:
-Na jó, elmondom még egyszer, ma már nem jövök be dolgozni de ha végzünk a plázában akkor visszajövünk enni meg kávézni-szép lassan artikulálva mondtam el úgy mintegy két évesnek hogy ne egye meg a kutyapiszkot, legalább olyan sikerrel is.-Áhh, reménytelen!~majd küldök neki egy üzit~.
-Junnie, mehetünk?-kérdezem mire feláll és indulunk is ki az ajtón. Hát a nap majdnem kivakította a látókámat:
-Miért nem mondtad hogy ennyire tűz a nap?-erre a feje felé bök mire észreveszem a napszemüveget a buksija tetején.
*Leo*
Kisorsolták hogy ki-ki mellé ül, valahogy senki nem akart a másik mellé ülni ezért ki kőpapirollózták és így Ken került N mellé, Hongbin megint Hyuk mellett kapott helyet így Ravi és én ültünk leghátra. Az út gyorsan eltelt mondjuk ez lehet annak is beszámítani hogy bealudtam az út negyedénél és a vége felé kezdett keltegetni Ravi, nekem meg ki pattantak a szemeim és szinte rákenődtem a kocsiajtó belső oldalára úgy megíllyedtem, még gyorsan kapkodtam a levegőt amikor megláttam hogy Ravi jót derül rajtam így belebokszoltam a vállába és ez már nem volt olyan vicces. Morcosan nézett rám majd elfordult az ablak irányába és bámulni kezdet ki az ablakon.
2013. június 8., szombat
2.rész
*Ravi*
Hát a mai kommunikáció nem nagyon ment, akárhogy is kellett arra az arcom. Ken-nek akárhogy szerettem volna elmondani hogy nem pirítós kell nem bírtam összerakni egy értelmes mondatot:
-Nem kenyér!-nagyon értelmes, mondhatom. Láttam rajta hogy mindjárt kirobban belőle a nevetés, de még tartotta magát....egy kicsit.
-Nem sütni!-na jó elegem van és kínomban már én is nevettem Ken-nel együtt, ekkor N megjelent egy érdekes sapkában a konyha bejáratánál, na itt Ken már a földön fetrengve vergődött én meg azt sem tudtam merre nézzek hisz én adtam neki a szülinapjára de így tényleg elég érdekesen nézett ki. Erre a hangos nevetésre Hyuk plüss maciját ölelve csoszogott ki a szobából szemét dörzsölve de ahogy meglátta N-t neki is lassan felfelé görbült a szája széle majd ő is elnevette magát. Ekkor N bedurcázott lekapta fejéről a sapkát és eltrappolt egyenesen a Ken-nel közös szobájuk felé. De még mielőtt beért volna a szobába el ordította magát:
-Egy egész órátok van elkészülni!-8:27- kor osztja meg a többiekkel úgy hogy még Hongbin fel sem ébredt. Tényleg megyek szólok neki. Megközelítve a szobát hallom hogy még mindig durmol, mit csinálhattak ezek ketten az este...Mondjuk hamar elaludtam legalább nem hallottam, fejcsóválva nyitok be a szobába mikor meglátom hogy derékig van betakarva és hason alszik, azt tervezem hogy ráugrok a hátára és úgy ébresztem fel de most én sem vagyok ilyen kedvemben tehát csak oda megyek mellé leguggolok és kezdem ébresztgetni:
-Hongbin, Hongbin ébresztő-basszus-Heey Hongbin ha nem kelsz fel kiszedlek az ágyból.-Egy halk morgás a válasz, de semmi több.
-Na jó háromig számolok ha nem kelsz fel beleraklak a kádba és hideg vizet engedek rád..1..2..3, na jó te akartad!-és ezzel a kiáltással kiindultam a szobából megfogtam egy méretes tálat ami a kezem ügyébe került megcéloztam a fürdőszobát, fél perc alatt teli lett a tál jéghideg vízzel és vissza indultam a szobába még mindig ott feküdt az ágyon de teljesen kitekert pózt vett fel (gondolom arra számított hogy én korán reggel kicipelem a fürdőszobába, na persze...) röhögtem volna rajta de akkor felkeltettem volna így egyszerűen ráborítottam a tál vizet erre már volt reakció 1.,orbitális ordítás(hát....nem néztem volna ki belőle) 2.,egytized másodperc része alatt szinte ki "repült" az ágyból engem a szekrényhez vágva de már ekkor Hyuk is aggódva nézte Hongbin tajtékzását, a galléromnál fogva emelt picit feljebb a földtől:
-Meg ne próbáld még egyszer-szűrte fogai közt, én pedig tudom mivel lehet a legjobban felidegesíteni hát még rátettem egy lapáttal
-Nahát, felébredt Csipkerózsika, mondjuk ahhoz Hyuk kellett volna-persze mindezt halál nyugodt arccal, kitéptem magam a szorításból, de még visszafordultam (nem kellett volna):
-Khm....N azt üzeni-az órámra pillantok-kb. háromnegyed óra múlva indulunk a kis közjáték miatt.-Ezek mint aki se hall se lát úgy csüngtek egymáson.-Siessetek!-és már ott is hagytam a díszes társaságot.
-Ayo! Hogy álltok?-N bár ugyan olyan durcásan de már kint evett Ken-nel, oda lopóztam N mögé, hátulról megöleltem és hozzábújtam aki persze ettől majdnem szívinfarktust kapott ő sikított én meg elmosolyodtam rajta majd kissé megfeszült de utána már megnyugodott.
-Na végre lassan vissza tér az igazi Leader-shi!-puszit leheltem az arcára és már ott is hagytam hiszen még én sem voltam teljesen útra kész. De még hallottam hogy N utánam ordít:
-YAH!! Ne legyél olyan magabiztos!-igazából figyelembe sem vettem, még jó hogy legalább lezuhanyoztam legalább nem kell várni, igaz így meg órákig tudok állni a szekrény előtt. Végül egy fekete farmer, egy fehér rövidujjú póló, a kedvenc mellényem néhány kitűzővel és kiválasztottam egy szegecses sapit. Egy nagy szusszal nyugtáztam hogy ezt is kipipálhatjuk. A ruhákat gyorsan felkapkodtam magamra majd jött hajam belövése ami most, a sapkának hála, csak egy laza hátra fésüléssel el lett intézve.
-OK, most nézünk egy cipőt, mondjuk-mondjuk, áhh ez jó lesz.-kikaptam a szekrényem aljáról már elég régen porosodó darabot de látszódott hogy élénk piros. A szekrény elején lévő tükörben meglepve konstatáltam hogy nem úgy nézek ki mint egy bohóc. De valami hiányzik, de nem bírtam rájönni mi lehet az, végig néztem magamon és a kezeimen állapodott meg a tekintetem:
-Leo, Leo!-ordibáltam utána mert azt sem tudtam hol van egyáltalán, ugyanis a kis reggeli incidens után nem láttam sehol. De amikor hallottam hogy a zuhanytálcára ráhuppant valaki már tudtam hol van. Odamentem az ajtóhoz hátha még él, jól rá illyeszthettem az hétszentség. Majd bekopogtam:
-Leo, bocsi nem akartalak megíllyeszteni. Jól vagy?-semmi válasz, így hát bekopogtam...volna, ha nem nyitja ki az ajtót:
-Mit szeretnél?-nézett rám.
-Hátt...öö...kérni szeretnék valamit, tudod van neked az a barna karkötőd ami olyan jól néz ki, szóval kölcsön adnád?-amilyen lassan kezdtem olyan gyorsan hadartam el de úgy látszik Leo értette mert bólintott de csak becsukta az ajtót. Hagytam had készüljön én már úgy is készen vagyok, elindultam a konyha felé de a korgó gyomrom felmutatott egy tényt..MÉG NEM IS ETTEM MA. Gyorsan a hűtő elé rohantam hátha még van tej, hát éppen volt egy kajára való, kiraktam a pultra, majd kivettem a szekrényből a csokis gabonapelyhem egy másik szekrényből a saját bejáratú tálam, beletöltöttem a tejet ,majd beleszórtam a golyókat és vártam egy kicsit majd elkezdtem majszolni a csokis édességet. Kétpofára tömtem magamba, erre Leo elém állít immár ruhában csurom vizes hajjal amitől majdnem megfulladok, ó hát miért is segítene, de hát azért mégegyszer így ne mutatkozzon előttem mert totál heterónak tartam magam de ez azért már tényleg sok. Fel állok az asztaltól így ő is elindul a szobája felé, miközben megyünk gondolkozom valami frappáns néven mire elkezdek röhögni mire Leo is hátranéz ugyanolyan villámokat szóró szemekkel én pedig elmondom nevetésem okát:
-Azon gondolkoztam milyen nevet adhatnék neked és kitaláltam, te leszel a CSENDES GYILKOS-nem szólt semmit csak ment tovább pár percre megállok az ajtaja előtt hisz oda még senkit sem engedett be, majd megjelent a karkötőt forgatva ujjain:
-Köszi, majd vissza adom-és egy órási mosollyal az arcomon térek vissza étkezésemhez, még gyorsan belapátolom azt a pár falatot és megállapítom hogy még tíz perc van hátra így becaplatok a fürdőszobába fogat mosni. Mire kijövök már csak én hiányzom és indulhatunk is.
*Jaejae*
Én egy 16 éves kék szemű, világosbarna hajú ami már szinte szőke, szögegyenes derékig érő hajam van ami most fel volt kötve, hát szerintem senki sem szeretne ráfeküdni a hajára vagy épp ha a nyakára tekeredik, de általában így hordom a hajam mivel a munkában egyetlen hajszálat nem szeretnek, hiszen felszolgáló vagyok egy elég híres kávézóban. Tanulni is tanulok csak éjszakai suliban mivel amikor ide költöztünk Koreába önfentartóvá kellett válnunk és szülők nélkül boldogulni, na de vissza a tanuláshoz nem mindíg járok be főleg ha elég nagy a hajtás a munkában (általában mindig az van). Most 6:07 van amire telefonom ébresztőjéről jövök rá. Kómásan csoszogok ki rózsaszín puhe-puha köntösömben és ugyan ilyen színű mamuszomban. Nyolcra kell mennem a munkába de nincs annyira közel, 35 percbe teli az út de még belefér egy gyors zuhany és hajmosás. De még neki esek a kévégépnek ~tudom rossz szokás, de ez van~és lefőzök négy adag kávét ennek két adagját egyedül fogyasztom el reggel jó sok tejjel és két cukorral. Elfogyasztva a fekete keserédes nedűt már kicsit fittebben, de még mindig csoszogok a fürdő felé, észre veszem hogy lakótársam még alszik, hát már nem sokáig. Gyorsan lezuhanyozok és visszavéve a köntösöm a szekrényből kivett törölközővel a fejemen keresem meg a hajszárítót, gyorsan az órára pillantva észreveszem hogy már eltelt 20 perc. Visszamegyek a fürdőszobába, letekerem a fejemről a törölközőt kicsit átdörzsölöm a hajam majd bedugom a hajszárítót egy közeli konnektorba és elkezdem szárítani a hajam, fél perc múlva hallom hogy csapódik a szobaajtó~felébredt~ majd gondolom elindult a hang irányába majd beront a fürdőszobába és kihúzza a hajszárítót:
-Ha még egyszer fel mersz kelteni kicsinállak!-öö...hát igen ő a tesóm Junrim de én csak Junnie-nak szólítom(5 évvel idősebb nálam, na) neki is derékig érő csak neki vörösesbarna, kissé hullámos haja és mogyoróbarna szemei amik most vörösen izzottak:
-Nyugi, ezt már százszor mondtad és még mindig itt vagyok-mondom még mindig háttal neki
-Nem sokáig..-mormogta az orra alatt
-Tessék, mondtál valamit?-kérdeztem tőle, de csak heccből hiszen mindent hallottam. Visszadugtam a hajszárítót és folytattam addigi tevékenységem, viszonylag hamar végeztem, 20 perc alatt megvolt, Junnie a pultnál ült és már ő is a kávéját szürcsölgette:
-El ne felejtsd, 11-kor VIXX-es fanmeeting a kávézó melletti plázában.-erre kiprüszköli az összes kávét ami a szájában volt és majdnem telibe kapott, de még időben leguggoltam:
-Haha, tudtam hogy elfelejted-mondtam még mindig nevetve-9:45-kor hívlak hogy el tudj készülni.
-Te ezt mikor akartad velem megosztani? Azt hittem 9:30-kor akarsz szólni-mondja gúnyolódva.
-Ha nem tudnád unnie, már három hete ezt járom neked, de mostmár megyek mert elkések-6:53-at mutat az óra így még ki tudom választani a mai ruhát, egy fehér lenge pólóruhát választottam meg egy rövid farmernadrágot de még csak felvettem egy barna lehellet vékony hosszú ujjút még csak hideg van egy robogón, tényleg nem is mondtam van egy világoskék cuki kis robogóm amit imádok, felkapom az egyik kedvenc világosbarna szegecses táskám de valami azt súgja hogy egy másik felsőt is be kell raknom, gyorsan rohanok is kifele a szekrényről felkapom a robogó kulcsát és a lakáskulcsot és már ott sem voltam de meg beordítottam:
-Szia, majd hívlak-azzal bezárva az ajtót, csak egy lépcsősort kell menni de én azt is rohanva tettem meg (igen, a földszinten lakunk) kitolom a robogót az útra és már felrakva a bukósisakot majd jelezve hogy az útra szeretnék hajtani, pár perc múlva be is engedtek így az utcán száguldok, hál' istennek csak egy piroslámpát kaptam így hamar odaértem a munkába. Általában mikor 10 perccel hamarabb érkezem megreggelizek, mint most is, megeszek egy brióst mellé egy kis kávé majd megyek is be átöltözni, mire kiérek meg is jött az első vendég akit az én fogadott bátyám Sulhu, már fel is vette a rendelést.
Hát a mai kommunikáció nem nagyon ment, akárhogy is kellett arra az arcom. Ken-nek akárhogy szerettem volna elmondani hogy nem pirítós kell nem bírtam összerakni egy értelmes mondatot:
-Nem kenyér!-nagyon értelmes, mondhatom. Láttam rajta hogy mindjárt kirobban belőle a nevetés, de még tartotta magát....egy kicsit.
-Nem sütni!-na jó elegem van és kínomban már én is nevettem Ken-nel együtt, ekkor N megjelent egy érdekes sapkában a konyha bejáratánál, na itt Ken már a földön fetrengve vergődött én meg azt sem tudtam merre nézzek hisz én adtam neki a szülinapjára de így tényleg elég érdekesen nézett ki. Erre a hangos nevetésre Hyuk plüss maciját ölelve csoszogott ki a szobából szemét dörzsölve de ahogy meglátta N-t neki is lassan felfelé görbült a szája széle majd ő is elnevette magát. Ekkor N bedurcázott lekapta fejéről a sapkát és eltrappolt egyenesen a Ken-nel közös szobájuk felé. De még mielőtt beért volna a szobába el ordította magát:
-Egy egész órátok van elkészülni!-8:27- kor osztja meg a többiekkel úgy hogy még Hongbin fel sem ébredt. Tényleg megyek szólok neki. Megközelítve a szobát hallom hogy még mindig durmol, mit csinálhattak ezek ketten az este...Mondjuk hamar elaludtam legalább nem hallottam, fejcsóválva nyitok be a szobába mikor meglátom hogy derékig van betakarva és hason alszik, azt tervezem hogy ráugrok a hátára és úgy ébresztem fel de most én sem vagyok ilyen kedvemben tehát csak oda megyek mellé leguggolok és kezdem ébresztgetni:
-Hongbin, Hongbin ébresztő-basszus-Heey Hongbin ha nem kelsz fel kiszedlek az ágyból.-Egy halk morgás a válasz, de semmi több.
-Na jó háromig számolok ha nem kelsz fel beleraklak a kádba és hideg vizet engedek rád..1..2..3, na jó te akartad!-és ezzel a kiáltással kiindultam a szobából megfogtam egy méretes tálat ami a kezem ügyébe került megcéloztam a fürdőszobát, fél perc alatt teli lett a tál jéghideg vízzel és vissza indultam a szobába még mindig ott feküdt az ágyon de teljesen kitekert pózt vett fel (gondolom arra számított hogy én korán reggel kicipelem a fürdőszobába, na persze...) röhögtem volna rajta de akkor felkeltettem volna így egyszerűen ráborítottam a tál vizet erre már volt reakció 1.,orbitális ordítás(hát....nem néztem volna ki belőle) 2.,egytized másodperc része alatt szinte ki "repült" az ágyból engem a szekrényhez vágva de már ekkor Hyuk is aggódva nézte Hongbin tajtékzását, a galléromnál fogva emelt picit feljebb a földtől:
-Meg ne próbáld még egyszer-szűrte fogai közt, én pedig tudom mivel lehet a legjobban felidegesíteni hát még rátettem egy lapáttal
-Nahát, felébredt Csipkerózsika, mondjuk ahhoz Hyuk kellett volna-persze mindezt halál nyugodt arccal, kitéptem magam a szorításból, de még visszafordultam (nem kellett volna):
-Khm....N azt üzeni-az órámra pillantok-kb. háromnegyed óra múlva indulunk a kis közjáték miatt.-Ezek mint aki se hall se lát úgy csüngtek egymáson.-Siessetek!-és már ott is hagytam a díszes társaságot.
-Ayo! Hogy álltok?-N bár ugyan olyan durcásan de már kint evett Ken-nel, oda lopóztam N mögé, hátulról megöleltem és hozzábújtam aki persze ettől majdnem szívinfarktust kapott ő sikított én meg elmosolyodtam rajta majd kissé megfeszült de utána már megnyugodott.
-Na végre lassan vissza tér az igazi Leader-shi!-puszit leheltem az arcára és már ott is hagytam hiszen még én sem voltam teljesen útra kész. De még hallottam hogy N utánam ordít:
-YAH!! Ne legyél olyan magabiztos!-igazából figyelembe sem vettem, még jó hogy legalább lezuhanyoztam legalább nem kell várni, igaz így meg órákig tudok állni a szekrény előtt. Végül egy fekete farmer, egy fehér rövidujjú póló, a kedvenc mellényem néhány kitűzővel és kiválasztottam egy szegecses sapit. Egy nagy szusszal nyugtáztam hogy ezt is kipipálhatjuk. A ruhákat gyorsan felkapkodtam magamra majd jött hajam belövése ami most, a sapkának hála, csak egy laza hátra fésüléssel el lett intézve.
-OK, most nézünk egy cipőt, mondjuk-mondjuk, áhh ez jó lesz.-kikaptam a szekrényem aljáról már elég régen porosodó darabot de látszódott hogy élénk piros. A szekrény elején lévő tükörben meglepve konstatáltam hogy nem úgy nézek ki mint egy bohóc. De valami hiányzik, de nem bírtam rájönni mi lehet az, végig néztem magamon és a kezeimen állapodott meg a tekintetem:
-Leo, Leo!-ordibáltam utána mert azt sem tudtam hol van egyáltalán, ugyanis a kis reggeli incidens után nem láttam sehol. De amikor hallottam hogy a zuhanytálcára ráhuppant valaki már tudtam hol van. Odamentem az ajtóhoz hátha még él, jól rá illyeszthettem az hétszentség. Majd bekopogtam:
-Leo, bocsi nem akartalak megíllyeszteni. Jól vagy?-semmi válasz, így hát bekopogtam...volna, ha nem nyitja ki az ajtót:
-Mit szeretnél?-nézett rám.
-Hátt...öö...kérni szeretnék valamit, tudod van neked az a barna karkötőd ami olyan jól néz ki, szóval kölcsön adnád?-amilyen lassan kezdtem olyan gyorsan hadartam el de úgy látszik Leo értette mert bólintott de csak becsukta az ajtót. Hagytam had készüljön én már úgy is készen vagyok, elindultam a konyha felé de a korgó gyomrom felmutatott egy tényt..MÉG NEM IS ETTEM MA. Gyorsan a hűtő elé rohantam hátha még van tej, hát éppen volt egy kajára való, kiraktam a pultra, majd kivettem a szekrényből a csokis gabonapelyhem egy másik szekrényből a saját bejáratú tálam, beletöltöttem a tejet ,majd beleszórtam a golyókat és vártam egy kicsit majd elkezdtem majszolni a csokis édességet. Kétpofára tömtem magamba, erre Leo elém állít immár ruhában csurom vizes hajjal amitől majdnem megfulladok, ó hát miért is segítene, de hát azért mégegyszer így ne mutatkozzon előttem mert totál heterónak tartam magam de ez azért már tényleg sok. Fel állok az asztaltól így ő is elindul a szobája felé, miközben megyünk gondolkozom valami frappáns néven mire elkezdek röhögni mire Leo is hátranéz ugyanolyan villámokat szóró szemekkel én pedig elmondom nevetésem okát:
-Azon gondolkoztam milyen nevet adhatnék neked és kitaláltam, te leszel a CSENDES GYILKOS-nem szólt semmit csak ment tovább pár percre megállok az ajtaja előtt hisz oda még senkit sem engedett be, majd megjelent a karkötőt forgatva ujjain:
-Köszi, majd vissza adom-és egy órási mosollyal az arcomon térek vissza étkezésemhez, még gyorsan belapátolom azt a pár falatot és megállapítom hogy még tíz perc van hátra így becaplatok a fürdőszobába fogat mosni. Mire kijövök már csak én hiányzom és indulhatunk is.
*Jaejae*
Én egy 16 éves kék szemű, világosbarna hajú ami már szinte szőke, szögegyenes derékig érő hajam van ami most fel volt kötve, hát szerintem senki sem szeretne ráfeküdni a hajára vagy épp ha a nyakára tekeredik, de általában így hordom a hajam mivel a munkában egyetlen hajszálat nem szeretnek, hiszen felszolgáló vagyok egy elég híres kávézóban. Tanulni is tanulok csak éjszakai suliban mivel amikor ide költöztünk Koreába önfentartóvá kellett válnunk és szülők nélkül boldogulni, na de vissza a tanuláshoz nem mindíg járok be főleg ha elég nagy a hajtás a munkában (általában mindig az van). Most 6:07 van amire telefonom ébresztőjéről jövök rá. Kómásan csoszogok ki rózsaszín puhe-puha köntösömben és ugyan ilyen színű mamuszomban. Nyolcra kell mennem a munkába de nincs annyira közel, 35 percbe teli az út de még belefér egy gyors zuhany és hajmosás. De még neki esek a kévégépnek ~tudom rossz szokás, de ez van~és lefőzök négy adag kávét ennek két adagját egyedül fogyasztom el reggel jó sok tejjel és két cukorral. Elfogyasztva a fekete keserédes nedűt már kicsit fittebben, de még mindig csoszogok a fürdő felé, észre veszem hogy lakótársam még alszik, hát már nem sokáig. Gyorsan lezuhanyozok és visszavéve a köntösöm a szekrényből kivett törölközővel a fejemen keresem meg a hajszárítót, gyorsan az órára pillantva észreveszem hogy már eltelt 20 perc. Visszamegyek a fürdőszobába, letekerem a fejemről a törölközőt kicsit átdörzsölöm a hajam majd bedugom a hajszárítót egy közeli konnektorba és elkezdem szárítani a hajam, fél perc múlva hallom hogy csapódik a szobaajtó~felébredt~ majd gondolom elindult a hang irányába majd beront a fürdőszobába és kihúzza a hajszárítót:
-Ha még egyszer fel mersz kelteni kicsinállak!-öö...hát igen ő a tesóm Junrim de én csak Junnie-nak szólítom(5 évvel idősebb nálam, na) neki is derékig érő csak neki vörösesbarna, kissé hullámos haja és mogyoróbarna szemei amik most vörösen izzottak:
-Nyugi, ezt már százszor mondtad és még mindig itt vagyok-mondom még mindig háttal neki
-Nem sokáig..-mormogta az orra alatt
-Tessék, mondtál valamit?-kérdeztem tőle, de csak heccből hiszen mindent hallottam. Visszadugtam a hajszárítót és folytattam addigi tevékenységem, viszonylag hamar végeztem, 20 perc alatt megvolt, Junnie a pultnál ült és már ő is a kávéját szürcsölgette:
-El ne felejtsd, 11-kor VIXX-es fanmeeting a kávézó melletti plázában.-erre kiprüszköli az összes kávét ami a szájában volt és majdnem telibe kapott, de még időben leguggoltam:
-Haha, tudtam hogy elfelejted-mondtam még mindig nevetve-9:45-kor hívlak hogy el tudj készülni.
-Te ezt mikor akartad velem megosztani? Azt hittem 9:30-kor akarsz szólni-mondja gúnyolódva.
-Ha nem tudnád unnie, már három hete ezt járom neked, de mostmár megyek mert elkések-6:53-at mutat az óra így még ki tudom választani a mai ruhát, egy fehér lenge pólóruhát választottam meg egy rövid farmernadrágot de még csak felvettem egy barna lehellet vékony hosszú ujjút még csak hideg van egy robogón, tényleg nem is mondtam van egy világoskék cuki kis robogóm amit imádok, felkapom az egyik kedvenc világosbarna szegecses táskám de valami azt súgja hogy egy másik felsőt is be kell raknom, gyorsan rohanok is kifele a szekrényről felkapom a robogó kulcsát és a lakáskulcsot és már ott sem voltam de meg beordítottam:
-Szia, majd hívlak-azzal bezárva az ajtót, csak egy lépcsősort kell menni de én azt is rohanva tettem meg (igen, a földszinten lakunk) kitolom a robogót az útra és már felrakva a bukósisakot majd jelezve hogy az útra szeretnék hajtani, pár perc múlva be is engedtek így az utcán száguldok, hál' istennek csak egy piroslámpát kaptam így hamar odaértem a munkába. Általában mikor 10 perccel hamarabb érkezem megreggelizek, mint most is, megeszek egy brióst mellé egy kis kávé majd megyek is be átöltözni, mire kiérek meg is jött az első vendég akit az én fogadott bátyám Sulhu, már fel is vette a rendelést.
2013. június 7., péntek
1.rész
*Leo*
-Uhh.-csak ennyi tellett tőlem mikor este 23:00-kor N kimondta a bűvös szavakat, hogy mára végeztünk. Azt hiszem a beválogatásnál kellett így edzenünk, nem hiszem el hogy a promotálásnál halálra kell magunkat dolgoztatni, főleg a koránkelés szörnyű...még mindig. Mire észbe kaptam már az öltözőben voltam. Mind a négy zuhanyzó teli volt ezért várhattam egy jó darabig. Hongbin, Ken, Ravi és Hyuk voltak azok akik elfoglalták a felfrissülés szentélyét. N valamerre elment, feltehetőleg intézni a banda ügyeit, vagy esetleg hogy holnap éppen hová kell mennünk ugyanis arról még nem tudunk. Már hallom hogy valaki elzárta a csapot amikor N megjelen az ajtóban egy ezerwattos mosollyal és közli hogy Seoul másik végébe kell mennünk egy újjabb fansign-ra. Már megint utazhatunk több kilométert a sem........, na jó nem a semmiért, ilyet nem mondunk de ilyen állapotban nem tudok másra gondolni. Végre hallom hogy valaki jön kifelé ezért szedelőzdködöm és már mehetek is fürödni, szegény Ravi-t majdnem magammal vittem, majd ha kijöttem bocsánatot kérek. Kb. negyed órát áztatom magam, gyorsan átdörzsölöm magam és már kint is vagyok. A derekamra tekert törölközővel libbenek ki a melegvíz-gőzös zuhanyzók fogsásgából. Hát nem volt jó ötlet, majdnem megfagytam. Az én cuccom volt a legmesszebb a zuhanyzótól, na hát én két lépésből megoldottam és saját rekordomat megdöntve öltöztem fel és indultam a többiekhez.
-Mehetünk?-szólaltam meg, bár én nem nagyon érzékeltem a saját hangom amilyen hangzavar volt, de mindenki felkapta a fejét. Ravi és Ken valami hülyeséget néztek a Ravi tabletjén, amin persze mind ketten jót derültek. Szegény maknae már be is aludt. Hongbin és N pedig farkasszemeztek, csak azt nem tudom miért, bár nem nagyon érdekel. Szóval én ezt zavartam meg egy lehelletnek hallatszódó kérdéssel. Mindenki szedelőzdködni kezdett, Hyuk-ot Hingbin ébresztette fel és segített neki a furgonig botorkálni, a többiek és én a hátuk mögött slattyogtunk. Most kivételesen Hongbin ült Hyuk mellé leghátra és Ken ült továbbra is Ravi mellé és ugyanúgy bámulták azt a ketyerét, így én krültem Leader-sshi mellé aki nagyot mosolygott majd bedugta a fülébe az mp4-jét és úgy hallgatta a zenét de szerintem már fél úton elaludt. Az úton Ravi és Ken néha kibuggynó nevetését lehetett hallani, valószínűleg Hongbin is elaludt Hyuk mellett, így hárman voltunk ébren hogy felébresszük a többieket. Hál' istennek csak öt utcányira és három saroknyira volt a dorm, de egy piroshullámba belemenni már nem olyan élvezetes, így fél órával tovább tartott a negyvenöt perces út. Csak tudnám hogy ennek a két jómadárnak honnan van ennyi energiája, de fogadjunk hogy amint fel érünk mindketten könyörögni fognak az ágyért bár lehet, hogy Ravi leül a fotelba és rögtön elalszik,...most miért? Nem lehetetlen. Hát már megint igazam volt, még ki sem nyilt a alumíniumdoboz ajtaja már az egyik oldalának dőlve néha-néha felhortyant. Alig vártam hogy kinyíljon az ajtó, hiszen én sem voltam jobb állapotban mint Ravi csak én még tartottam magam. De amint ez átfutott az agyamon már jelzett is a lift hogy elértük a kívánt emeletet. Másodiknak léptem ki a liftből de egy baseball sapkás alak suhant el mellettem, Ravi már az ajtóban állt, vagy nem is tudom minek nevezzem azt a helyzetet:félig rogyasztott térdekkel háttal a falnak lehunyt szemmel és szétnyitott szájjal fél lábbal az álmok földjén járt, ha nem lettem volna olyan fáradt biztos nevetek rajta de csak egy felfelé görbülő szájcsücsök lett belőle. Valami olyat láttam amilyet más embernél nem: valamit motyogott de akármennyire figyeltem valami olyat vettem ki belőle hogy:jae, majd egy óriási mosoly terült el az arcán, ez a mozdulatsor egy másodperc tizedrésze alatt történt. N kinyitotta az ajtót én pedig szóltam Ravinak hogy nyitva az ajtó, mehet, mire bezártuk az ajtót mikor belépett az összes tag a házba Ravi már az alvógatyájába feszített fogkefével a szájában és már fordult is vissza kiköpni a fogkrémet. Míg a csapat elkezdte éjszakai készülődését a Ravi szobájából érdekes dörmögő hangok szűrődtek ki, hát nem bealudt!.....pedig általában én szoktam elsőnek elaludni, ő pedig utoljára, sohasem tudtam hogy mit tud addig csinálni. Még félálomban hallottam, hogy N jó éjszakát dörmögve az ajtónak leoltja a lámpát.
*Másnap reggel*
Ravi éktelen ordibálását hallottam amit az ajtajának intézett ugyanis akárhogy rángatta nem tudott kijönni a szobájából, csodás ébresztő. Majd mire kicsoszogtam a szobából a fürdőszoba felé vettem az irányt ami Ravi szobájától pár lépésre volt, esetleges halláskárosodástól tartva a folyosó másik oldalára húzódva, szinte beleépülve a falba közelítettem meg a célt. Egyre szalonképtelenebbnél szalonképtelenebb szavakat ordított és ahogy hallottam bele is ütött az ajtóba, felkészülve az eget rengető ordítására befogtam a fülem, vele együtt a szemem is csak azt nem tudom minek. Egy hangos reccsenést hallva Ravi kirobbant a szobájából én meg úgy megíjjedtem hogy azonnal seggre is huppantam. Ő sajgó vállát én meg eddig űlésre alkalmas részemet tapogattam.
-Bocsi, azt hiszem kulcsra zártam az ajtót-motyogta a tarkóját vakargatva.-Segítsek?-rám nézett de az én villámokat szóró szememet észrevéve iszkolt befelé a szobába. Felállva az űlő helyzetemből leporoltam magam, milyen kosz van itt?...gondoltam magamban és fejcsóválva elindultam fogatmosni.
*Ravi*
Mire haza értünk alig álltam a lábamon. Észre sem vettem hogy mit csinálok csak azt veszem észre hogy Leo szólogat hogy mehetek be, én mint akit puskából lőttek ki úgy rohantam be(már ahogy tudtam a fáradságtól, de meglepően gyors voltam), mire a többiek beértek én már mostam a fogam csak már nagyon csípte a nyelvem a fogkrém és mentem kiköpni. Igazából nem érdekelt hogy a többiek mit csinálnak, bevonultam a szobámba magamra zártam az ajtót és egyetlen hangocska körözött a fejemben: jae, de valahogy csak elaludtam.
*Másnap reggel*
-Ez a hülye ajtó hogy nem nyílik ki az Istennek se, pedig akkor be fogok hugyozni nincs mese-a szememmel elkezdek keresni egy üres flakont hogy legalább valamibe már, ne úgy bele a "semmibe", de persze hogy nincs egy üveg sem a szobában. Tovább rángatom az ajtót de nem akar kinyílni és már eléggé hangosan és egyre szalonképtelenebb szavakat ordibálok bele az ajtó "képébe", ha Leo meghallja és leszid mostmár az sem érdekel, komolyan elkötöm a végét és majd ha kiérek kibogozom..valahogy(X'D). Már azon gondolkozom hogy kihugyozok az ablakon rá a szomszéd néni virágosládájába és majd veszek neki annyi virágot hogy teli lesz a lakás, csak had hugyozzak már, közbe beleverek egyet az ajtóba és a hólyagom szorítása és az ajtóval találkozó öklöm fájdalma keveredik és olyat ordítok hogy még magam is csodálkozok rajta. Utolsó csepp energiámat összeszedve "repülök" neki az ajtónak és az egy hangos reccsenéssel kivágódik előttem, hát remélem nem talált el senkit, eltalálni nem de egy lányokat megszégyenítő sikítással Leo csapódik a földnek hátsó fertályával.
-Bocsi,-ránézek az ajtóra és látom kint a nyelve(ahogy rázárják a kulcsal az ajtót, úgy belemegy a neki szánt résbe)-asszem kulcsra zártam az ajtót-megszeppenve vakarom meg a tarkóm és próbálok segítséget nyújtani sérült bandatársamnak, de mikor belenézek vérben forgó szemeibe már iszkoltam is befele a szobába, és homlokon csapom magam. Legszivesebben pedig egy péklapáttal kellett volna jól arcon nyomni, na jó az arcom még kell, mondjuk...kommunikálásra.
-Uhh.-csak ennyi tellett tőlem mikor este 23:00-kor N kimondta a bűvös szavakat, hogy mára végeztünk. Azt hiszem a beválogatásnál kellett így edzenünk, nem hiszem el hogy a promotálásnál halálra kell magunkat dolgoztatni, főleg a koránkelés szörnyű...még mindig. Mire észbe kaptam már az öltözőben voltam. Mind a négy zuhanyzó teli volt ezért várhattam egy jó darabig. Hongbin, Ken, Ravi és Hyuk voltak azok akik elfoglalták a felfrissülés szentélyét. N valamerre elment, feltehetőleg intézni a banda ügyeit, vagy esetleg hogy holnap éppen hová kell mennünk ugyanis arról még nem tudunk. Már hallom hogy valaki elzárta a csapot amikor N megjelen az ajtóban egy ezerwattos mosollyal és közli hogy Seoul másik végébe kell mennünk egy újjabb fansign-ra. Már megint utazhatunk több kilométert a sem........, na jó nem a semmiért, ilyet nem mondunk de ilyen állapotban nem tudok másra gondolni. Végre hallom hogy valaki jön kifelé ezért szedelőzdködöm és már mehetek is fürödni, szegény Ravi-t majdnem magammal vittem, majd ha kijöttem bocsánatot kérek. Kb. negyed órát áztatom magam, gyorsan átdörzsölöm magam és már kint is vagyok. A derekamra tekert törölközővel libbenek ki a melegvíz-gőzös zuhanyzók fogsásgából. Hát nem volt jó ötlet, majdnem megfagytam. Az én cuccom volt a legmesszebb a zuhanyzótól, na hát én két lépésből megoldottam és saját rekordomat megdöntve öltöztem fel és indultam a többiekhez.
-Mehetünk?-szólaltam meg, bár én nem nagyon érzékeltem a saját hangom amilyen hangzavar volt, de mindenki felkapta a fejét. Ravi és Ken valami hülyeséget néztek a Ravi tabletjén, amin persze mind ketten jót derültek. Szegény maknae már be is aludt. Hongbin és N pedig farkasszemeztek, csak azt nem tudom miért, bár nem nagyon érdekel. Szóval én ezt zavartam meg egy lehelletnek hallatszódó kérdéssel. Mindenki szedelőzdködni kezdett, Hyuk-ot Hingbin ébresztette fel és segített neki a furgonig botorkálni, a többiek és én a hátuk mögött slattyogtunk. Most kivételesen Hongbin ült Hyuk mellé leghátra és Ken ült továbbra is Ravi mellé és ugyanúgy bámulták azt a ketyerét, így én krültem Leader-sshi mellé aki nagyot mosolygott majd bedugta a fülébe az mp4-jét és úgy hallgatta a zenét de szerintem már fél úton elaludt. Az úton Ravi és Ken néha kibuggynó nevetését lehetett hallani, valószínűleg Hongbin is elaludt Hyuk mellett, így hárman voltunk ébren hogy felébresszük a többieket. Hál' istennek csak öt utcányira és három saroknyira volt a dorm, de egy piroshullámba belemenni már nem olyan élvezetes, így fél órával tovább tartott a negyvenöt perces út. Csak tudnám hogy ennek a két jómadárnak honnan van ennyi energiája, de fogadjunk hogy amint fel érünk mindketten könyörögni fognak az ágyért bár lehet, hogy Ravi leül a fotelba és rögtön elalszik,...most miért? Nem lehetetlen. Hát már megint igazam volt, még ki sem nyilt a alumíniumdoboz ajtaja már az egyik oldalának dőlve néha-néha felhortyant. Alig vártam hogy kinyíljon az ajtó, hiszen én sem voltam jobb állapotban mint Ravi csak én még tartottam magam. De amint ez átfutott az agyamon már jelzett is a lift hogy elértük a kívánt emeletet. Másodiknak léptem ki a liftből de egy baseball sapkás alak suhant el mellettem, Ravi már az ajtóban állt, vagy nem is tudom minek nevezzem azt a helyzetet:félig rogyasztott térdekkel háttal a falnak lehunyt szemmel és szétnyitott szájjal fél lábbal az álmok földjén járt, ha nem lettem volna olyan fáradt biztos nevetek rajta de csak egy felfelé görbülő szájcsücsök lett belőle. Valami olyat láttam amilyet más embernél nem: valamit motyogott de akármennyire figyeltem valami olyat vettem ki belőle hogy:jae, majd egy óriási mosoly terült el az arcán, ez a mozdulatsor egy másodperc tizedrésze alatt történt. N kinyitotta az ajtót én pedig szóltam Ravinak hogy nyitva az ajtó, mehet, mire bezártuk az ajtót mikor belépett az összes tag a házba Ravi már az alvógatyájába feszített fogkefével a szájában és már fordult is vissza kiköpni a fogkrémet. Míg a csapat elkezdte éjszakai készülődését a Ravi szobájából érdekes dörmögő hangok szűrődtek ki, hát nem bealudt!.....pedig általában én szoktam elsőnek elaludni, ő pedig utoljára, sohasem tudtam hogy mit tud addig csinálni. Még félálomban hallottam, hogy N jó éjszakát dörmögve az ajtónak leoltja a lámpát.
*Másnap reggel*
Ravi éktelen ordibálását hallottam amit az ajtajának intézett ugyanis akárhogy rángatta nem tudott kijönni a szobájából, csodás ébresztő. Majd mire kicsoszogtam a szobából a fürdőszoba felé vettem az irányt ami Ravi szobájától pár lépésre volt, esetleges halláskárosodástól tartva a folyosó másik oldalára húzódva, szinte beleépülve a falba közelítettem meg a célt. Egyre szalonképtelenebbnél szalonképtelenebb szavakat ordított és ahogy hallottam bele is ütött az ajtóba, felkészülve az eget rengető ordítására befogtam a fülem, vele együtt a szemem is csak azt nem tudom minek. Egy hangos reccsenést hallva Ravi kirobbant a szobájából én meg úgy megíjjedtem hogy azonnal seggre is huppantam. Ő sajgó vállát én meg eddig űlésre alkalmas részemet tapogattam.
-Bocsi, azt hiszem kulcsra zártam az ajtót-motyogta a tarkóját vakargatva.-Segítsek?-rám nézett de az én villámokat szóró szememet észrevéve iszkolt befelé a szobába. Felállva az űlő helyzetemből leporoltam magam, milyen kosz van itt?...gondoltam magamban és fejcsóválva elindultam fogatmosni.
*Ravi*
Mire haza értünk alig álltam a lábamon. Észre sem vettem hogy mit csinálok csak azt veszem észre hogy Leo szólogat hogy mehetek be, én mint akit puskából lőttek ki úgy rohantam be(már ahogy tudtam a fáradságtól, de meglepően gyors voltam), mire a többiek beértek én már mostam a fogam csak már nagyon csípte a nyelvem a fogkrém és mentem kiköpni. Igazából nem érdekelt hogy a többiek mit csinálnak, bevonultam a szobámba magamra zártam az ajtót és egyetlen hangocska körözött a fejemben: jae, de valahogy csak elaludtam.
*Másnap reggel*
-Ez a hülye ajtó hogy nem nyílik ki az Istennek se, pedig akkor be fogok hugyozni nincs mese-a szememmel elkezdek keresni egy üres flakont hogy legalább valamibe már, ne úgy bele a "semmibe", de persze hogy nincs egy üveg sem a szobában. Tovább rángatom az ajtót de nem akar kinyílni és már eléggé hangosan és egyre szalonképtelenebb szavakat ordibálok bele az ajtó "képébe", ha Leo meghallja és leszid mostmár az sem érdekel, komolyan elkötöm a végét és majd ha kiérek kibogozom..valahogy(X'D). Már azon gondolkozom hogy kihugyozok az ablakon rá a szomszéd néni virágosládájába és majd veszek neki annyi virágot hogy teli lesz a lakás, csak had hugyozzak már, közbe beleverek egyet az ajtóba és a hólyagom szorítása és az ajtóval találkozó öklöm fájdalma keveredik és olyat ordítok hogy még magam is csodálkozok rajta. Utolsó csepp energiámat összeszedve "repülök" neki az ajtónak és az egy hangos reccsenéssel kivágódik előttem, hát remélem nem talált el senkit, eltalálni nem de egy lányokat megszégyenítő sikítással Leo csapódik a földnek hátsó fertályával.
-Bocsi,-ránézek az ajtóra és látom kint a nyelve(ahogy rázárják a kulcsal az ajtót, úgy belemegy a neki szánt résbe)-asszem kulcsra zártam az ajtót-megszeppenve vakarom meg a tarkóm és próbálok segítséget nyújtani sérült bandatársamnak, de mikor belenézek vérben forgó szemeibe már iszkoltam is befele a szobába, és homlokon csapom magam. Legszivesebben pedig egy péklapáttal kellett volna jól arcon nyomni, na jó az arcom még kell, mondjuk...kommunikálásra.
Első Fanfiction-om!!!
Első Fanfiction-om!!
Ez a legelső fic-em, remélem mindenkinek tetszik aki olvassa. Dióhéjban a történet: a VIXX két tagja lesz a központja Leo és Ravi. Szerelmesek lesznek egy-egy lányba, rengeteg bonyodalom bontakozik ki. Elég hosszú lesz azt meg ígérhetem, két hetente próbálok egy részt minimum hozni. Szeretném ha mindenki, vagy legalább akinek teszik biggyeszteni oda alulra egy megjegyzést.
Ui.:Minden ami benne lesz az én agyam szüleménye, vagy agymenésemé. A szereplők teljesen egyeznek a valóság ha más névvel akkor is: A TÖBBI NEM!!!
Ez a legelső fic-em, remélem mindenkinek tetszik aki olvassa. Dióhéjban a történet: a VIXX két tagja lesz a központja Leo és Ravi. Szerelmesek lesznek egy-egy lányba, rengeteg bonyodalom bontakozik ki. Elég hosszú lesz azt meg ígérhetem, két hetente próbálok egy részt minimum hozni. Szeretném ha mindenki, vagy legalább akinek teszik biggyeszteni oda alulra egy megjegyzést.
Ui.:Minden ami benne lesz az én agyam szüleménye, vagy agymenésemé. A szereplők teljesen egyeznek a valóság ha más névvel akkor is: A TÖBBI NEM!!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)