2.rész

*Ravi*

Hát a mai kommunikáció nem nagyon ment, akárhogy is kellett arra az arcom. Ken-nek akárhogy szerettem volna elmondani hogy nem pirítós kell nem bírtam összerakni egy értelmes mondatot:
-Nem kenyér!-nagyon értelmes, mondhatom. Láttam rajta hogy mindjárt kirobban belőle a nevetés, de még tartotta magát....egy kicsit.
-Nem sütni!-na jó elegem van és kínomban már én is nevettem Ken-nel együtt, ekkor N megjelent egy érdekes sapkában a konyha bejáratánál, na itt Ken már a földön fetrengve vergődött én meg azt sem tudtam merre nézzek hisz én adtam neki a szülinapjára de így tényleg elég érdekesen nézett ki. Erre a hangos nevetésre Hyuk plüss maciját ölelve csoszogott ki a szobából szemét dörzsölve de ahogy meglátta N-t neki is lassan felfelé görbült a szája széle majd ő is elnevette magát. Ekkor N bedurcázott lekapta fejéről a sapkát és eltrappolt egyenesen a Ken-nel közös szobájuk felé. De  még mielőtt beért volna a szobába el ordította magát:
-Egy egész órátok van elkészülni!-8:27- kor osztja meg a többiekkel úgy hogy még Hongbin fel sem ébredt. Tényleg megyek szólok neki. Megközelítve a szobát hallom hogy még mindig durmol, mit csinálhattak ezek ketten az este...Mondjuk hamar elaludtam legalább nem hallottam, fejcsóválva nyitok be a szobába mikor meglátom hogy derékig van betakarva és hason alszik, azt tervezem hogy ráugrok a hátára és úgy ébresztem fel de most én sem vagyok ilyen kedvemben tehát csak oda megyek mellé leguggolok és kezdem ébresztgetni:
-Hongbin, Hongbin ébresztő-basszus-Heey Hongbin ha nem kelsz fel kiszedlek az ágyból.-Egy halk morgás a válasz, de semmi több.
-Na jó háromig számolok ha nem kelsz fel beleraklak a kádba és hideg vizet engedek rád..1..2..3, na jó te akartad!-és ezzel a kiáltással kiindultam a szobából megfogtam egy méretes tálat ami a kezem ügyébe került megcéloztam a fürdőszobát, fél perc alatt teli lett a tál jéghideg vízzel és vissza indultam a szobába még mindig ott feküdt az ágyon de teljesen kitekert pózt vett fel (gondolom arra számított hogy én korán reggel kicipelem a fürdőszobába, na persze...) röhögtem volna rajta de akkor felkeltettem volna így egyszerűen ráborítottam a tál vizet erre már volt reakció 1.,orbitális ordítás(hát....nem néztem volna ki belőle) 2.,egytized másodperc része alatt szinte ki "repült" az ágyból engem a szekrényhez vágva de már ekkor Hyuk is aggódva nézte Hongbin tajtékzását, a galléromnál fogva emelt picit feljebb a földtől:
-Meg ne próbáld még egyszer-szűrte fogai közt, én pedig tudom mivel lehet a legjobban felidegesíteni hát még rátettem egy lapáttal
-Nahát, felébredt Csipkerózsika, mondjuk ahhoz Hyuk kellett volna-persze mindezt halál nyugodt arccal, kitéptem magam a szorításból, de még visszafordultam (nem kellett volna):
-Khm....N azt üzeni-az órámra pillantok-kb. háromnegyed óra múlva indulunk a kis közjáték miatt.-Ezek mint aki se hall se lát úgy csüngtek egymáson.-Siessetek!-és már ott is hagytam a díszes társaságot.
-Ayo! Hogy álltok?-N bár ugyan olyan durcásan de már kint evett Ken-nel, oda lopóztam N mögé, hátulról megöleltem és hozzábújtam aki persze ettől majdnem szívinfarktust kapott ő sikított én meg elmosolyodtam rajta majd kissé megfeszült de utána már megnyugodott.
-Na végre lassan vissza tér az igazi Leader-shi!-puszit leheltem az arcára és már ott is hagytam hiszen még én sem voltam teljesen útra kész. De még hallottam hogy N utánam ordít:
-YAH!! Ne legyél olyan magabiztos!-igazából figyelembe sem vettem, még jó hogy legalább lezuhanyoztam legalább nem kell várni, igaz így meg órákig tudok állni a szekrény előtt. Végül egy fekete farmer, egy fehér rövidujjú póló, a kedvenc mellényem néhány kitűzővel és kiválasztottam egy szegecses sapit. Egy nagy szusszal nyugtáztam hogy ezt is kipipálhatjuk. A ruhákat gyorsan felkapkodtam magamra majd jött hajam belövése ami most, a sapkának hála, csak egy laza hátra fésüléssel el lett intézve.
-OK, most nézünk egy cipőt, mondjuk-mondjuk, áhh ez jó lesz.-kikaptam a szekrényem aljáról már elég régen porosodó darabot de látszódott hogy élénk piros. A szekrény elején lévő tükörben meglepve konstatáltam hogy nem úgy nézek ki mint egy bohóc. De valami hiányzik, de nem bírtam rájönni mi lehet az, végig néztem magamon és a kezeimen állapodott meg a tekintetem:
-Leo, Leo!-ordibáltam utána mert azt sem tudtam hol van egyáltalán, ugyanis a kis reggeli incidens után nem láttam sehol. De amikor hallottam hogy a zuhanytálcára ráhuppant valaki már tudtam hol van. Odamentem az ajtóhoz hátha még él, jól rá illyeszthettem az hétszentség. Majd bekopogtam:
-Leo, bocsi nem akartalak megíllyeszteni. Jól vagy?-semmi válasz, így hát bekopogtam...volna, ha nem nyitja ki az ajtót:
-Mit szeretnél?-nézett rám.
-Hátt...öö...kérni szeretnék valamit, tudod van neked az a barna karkötőd ami olyan jól néz ki, szóval kölcsön adnád?-amilyen lassan kezdtem olyan gyorsan hadartam el de úgy látszik Leo értette mert bólintott de csak becsukta az ajtót. Hagytam had készüljön én már úgy is készen vagyok, elindultam a konyha felé de a korgó gyomrom felmutatott egy tényt..MÉG NEM IS ETTEM MA. Gyorsan a hűtő elé rohantam hátha még van tej, hát éppen volt egy kajára való, kiraktam a pultra, majd kivettem  a szekrényből a csokis gabonapelyhem egy másik szekrényből a saját bejáratú tálam, beletöltöttem a tejet ,majd beleszórtam a golyókat és vártam egy kicsit majd elkezdtem majszolni a csokis édességet. Kétpofára tömtem magamba, erre Leo elém állít immár ruhában csurom vizes hajjal amitől majdnem megfulladok, ó hát miért is segítene, de hát azért mégegyszer így ne mutatkozzon előttem mert totál heterónak tartam magam de ez azért már tényleg sok. Fel állok az asztaltól így ő is elindul a szobája felé, miközben megyünk gondolkozom valami frappáns néven mire elkezdek röhögni mire Leo is hátranéz ugyanolyan villámokat szóró szemekkel én pedig elmondom nevetésem okát:
-Azon gondolkoztam milyen nevet adhatnék neked és kitaláltam, te leszel a CSENDES GYILKOS-nem szólt semmit csak ment tovább pár percre megállok az ajtaja előtt hisz oda még senkit sem engedett be, majd megjelent a karkötőt forgatva ujjain:
-Köszi, majd vissza adom-és egy órási mosollyal az arcomon térek vissza étkezésemhez, még gyorsan belapátolom azt a pár falatot és megállapítom hogy még tíz perc van hátra így becaplatok a fürdőszobába fogat mosni. Mire kijövök már csak én hiányzom és indulhatunk is.

*Jaejae*

Én egy 16 éves kék szemű, világosbarna hajú ami már szinte szőke, szögegyenes derékig érő hajam van ami most fel volt kötve, hát szerintem senki sem szeretne ráfeküdni a hajára vagy épp ha a nyakára tekeredik, de általában így hordom a hajam mivel a munkában egyetlen hajszálat nem szeretnek, hiszen felszolgáló vagyok egy elég híres kávézóban. Tanulni is tanulok csak éjszakai suliban mivel amikor ide költöztünk Koreába önfentartóvá kellett válnunk és szülők nélkül boldogulni, na de vissza a tanuláshoz nem mindíg járok be főleg ha elég nagy a hajtás a munkában (általában mindig az van). Most 6:07 van amire telefonom ébresztőjéről jövök rá. Kómásan csoszogok ki rózsaszín puhe-puha köntösömben és ugyan ilyen színű mamuszomban. Nyolcra kell mennem a munkába de nincs annyira közel, 35 percbe teli az út de még belefér egy gyors zuhany és hajmosás. De még neki esek a kévégépnek ~tudom rossz szokás, de ez van~és lefőzök négy adag kávét ennek két adagját egyedül fogyasztom el reggel jó sok tejjel és két cukorral. Elfogyasztva a fekete keserédes nedűt már kicsit fittebben, de még mindig csoszogok a fürdő felé, észre veszem hogy lakótársam még alszik, hát már nem sokáig. Gyorsan lezuhanyozok és visszavéve a köntösöm a szekrényből kivett törölközővel a fejemen keresem meg a hajszárítót, gyorsan az órára pillantva észreveszem hogy már eltelt 20 perc. Visszamegyek a fürdőszobába, letekerem a fejemről a törölközőt kicsit átdörzsölöm a hajam majd bedugom a hajszárítót egy közeli konnektorba és elkezdem szárítani a hajam, fél perc múlva hallom hogy csapódik a szobaajtó~felébredt~ majd gondolom elindult a hang irányába majd beront a fürdőszobába és kihúzza a hajszárítót:
-Ha még egyszer fel mersz kelteni kicsinállak!-öö...hát igen ő a tesóm Junrim de én csak Junnie-nak szólítom(5 évvel idősebb nálam, na) neki is derékig érő  csak neki vörösesbarna, kissé hullámos haja és mogyoróbarna szemei amik most vörösen izzottak:
-Nyugi, ezt már százszor mondtad és még mindig itt vagyok-mondom még mindig háttal neki
-Nem sokáig..-mormogta az orra alatt
-Tessék, mondtál valamit?-kérdeztem tőle, de csak heccből hiszen mindent hallottam. Visszadugtam a hajszárítót és folytattam addigi tevékenységem, viszonylag hamar végeztem, 20 perc alatt megvolt, Junnie a pultnál ült és már ő is a kávéját szürcsölgette:
-El ne felejtsd, 11-kor VIXX-es fanmeeting a kávézó melletti plázában.-erre kiprüszköli az összes kávét ami a szájában volt és majdnem telibe kapott, de még időben leguggoltam:
-Haha, tudtam hogy elfelejted-mondtam még mindig nevetve-9:45-kor hívlak hogy el tudj készülni.
-Te ezt mikor akartad velem megosztani? Azt hittem 9:30-kor akarsz szólni-mondja gúnyolódva.
-Ha nem tudnád unnie, már három hete ezt járom neked, de mostmár megyek mert elkések-6:53-at mutat az óra így még ki tudom választani a mai ruhát, egy fehér lenge pólóruhát választottam meg egy rövid farmernadrágot de még csak felvettem egy barna lehellet vékony hosszú ujjút még csak hideg van egy robogón, tényleg nem is mondtam van egy világoskék cuki kis robogóm amit imádok, felkapom az egyik kedvenc világosbarna szegecses táskám de valami azt súgja hogy egy másik felsőt is be kell raknom, gyorsan rohanok is kifele a szekrényről felkapom a robogó kulcsát és a lakáskulcsot és már ott sem voltam  de meg beordítottam:
-Szia, majd hívlak-azzal bezárva az ajtót, csak egy lépcsősort kell menni de én azt is rohanva tettem meg (igen, a földszinten lakunk) kitolom a robogót az útra és már felrakva a bukósisakot majd jelezve hogy az útra szeretnék hajtani, pár perc múlva be is engedtek így az utcán száguldok, hál' istennek csak egy piroslámpát kaptam így hamar odaértem a munkába. Általában mikor 10 perccel hamarabb érkezem megreggelizek, mint most is, megeszek egy brióst mellé egy kis kávé majd megyek is be átöltözni, mire kiérek meg is jött az első vendég akit az én fogadott bátyám Sulhu, már fel is vette a rendelést.