*Ravi*
Csak szórakozásból akartam kivenni Hyuk szájából a nyalókát de úgy látszik észrevette Jae és most itt vacogok a teraszon két takaró alatt. Hallom ahogy felkel az ágyból és kinyitja az ajtót, ekkor beszorítom a szemem.~Nehogy lássa már hogy nem alszom~. Erre megszólal.
-Tudom hogy nem alszol, gyere be.-erre a két szóra pattanok is ki a székből és vittem magammal a két takarót. Azon lepődtem meg amikor odahívott hogy feküdjek mellé, de viszont én is jobban éreztem magam mellette. Most viszont már reggel van és itt szuszog rajtam~olyan édes~. Óvatosan elkezdem puszilgatni a szemeit felváltva majd elkezdett mocorogni.
*Jae*
Arra ébredek hogy valaki ütemesen puszilgatja a szemeim:jobb-bal-jobb-bal-jobb-bal majd elkezdek mozgolódni így abbahagyja és álmosan kinyitom a szemem és egy mosolygós arcú Ravi-val találom szembe magam majd mélyet szívok a levegőbe~kár volt~Ravi illata kiélezte az összes érzékszervemet.
-Jó reggelt drágám!-nyom egy puszit az arcomra.
-Minden reggel így akarok ébredni.-mondom és egy kicsit közelebb bújok hozzá, ezzel egy időben ő is közelebb húz magához. Még így maradunk egy kicsit de a nagy hangzavar hallatán szerintem már mindenki fent van.
-Gyere, reggelizzünk.-és szállna ki az ágyból de visszatartom.
-Na, eressz már!-~a nagy étvágyadat~és elkezd csikizni mire én nevetve de ellen állok.
-Jóhhhl...vhann nha...-elengedem de az ágy másik oldalán megelőzöm de megfogja a kezem és megfordít, felpaszíroz az ajtóra és a fejem mellé támaszkodik.
-Ez gonosz volt.-és megint megpuszilja a számat majd elhúzódik és félmosolyra húzza a száját, amivel engem készít ki.
-Tőled is.-majd puszit nyomok az arcára és kivonulok a többiekhez akik egyszerre köszönnek nekünk amitől én befogom a fülem és megyek a konyhába mert isteni illatok jönnek onnan, ekkor meglátom Leo-t egy rakat kaja és Ju társaságában.
-Jó reggelt! Mi jót csinálsz?-sétálok oda Leo mellé.
-Bocsánat, csak unatkoztam és így készítettem reggelit.-meghajolt előttem.
-Nincs miért bocsánatot kérned, elhiheted hogy óriási terhet vettél le a vállamról.-mosolygok rá majd ő is vissza amitől Ju majd lefordul a székről. Míg Leo végzett ottmaradtam de valaki átölelte a derekam és a vállamra rakta a fejét, de nem Ravi volt, oldalra nézek és egy mosolygós N-t látok és megszólalok.
-Hát te?
-Csak megnéztem mit csináltok, de úgy látom szólhatok a többieknek hogy kész a kaja.
-Ugye Ravi küldött?-mire szégyenlősen mosolyog.
-Gondoltam, mondd meg neki hogy ne legyen olyan kíváncsi, vagy várj...mondd meg neki hogy hívom, de csak ennyit.-azzal elment majd mostmár tényleg Ravi ölelt át hátulról.
-Mi az? Miért hívtál?-bújik a nyakamba.
-Elsőnek is, N elárult és ne piszkáld ezért. Ne legyél már féltékeny Leo-ra, nem látod hogy ezek szerelmesek egymásba.-ekkor mind ketten elpirulnak, Leo meg majdnem magára borította a forróvizet-a másik meg, legyél szíves megteríteni.-elmegy tőlem és megkeresi a tányérokat, majd kivisz nyolcat és Ju ezután kihúz a konyhából.
-Te normális vagy? Áhh, biztos nem! Hogy lehet ilyet nyíltan kimondani? Úristen!
-Nyugodj már le! Amúgy meg ha Ravi nem veszi észre elég vaksi. Süt rólatok hogy szerelmesek vagytok.-ekkor felbukkant Ravi így abbahagytuk majd mentünk reggelizni ami isteni volt. Meg is dicsértem Leo-t majd szedelődzködtek és N szólt a CEO-nak, már a kisbuszban ülve köszöntek el.
2013. július 16., kedd
2013. július 2., kedd
9.rész
*Ju*
Már az ágyamban gondolok vissza a mai napra.
*FLASHBACK*
Még ettem volna amikor Ravi elkezdett veszekedni Leo-val és egyre feljebb ment bennem a pumpa. Utána meg elkezdte Ravi dobálni AZ ÉN KAJÁMAT. Egyre nagyobb méreteket öltött a kajacsata, lefognám Leo-t de ő csak eltol magától mert majdnem engem kapott egy süti, majd elkezdek ordibálni.
-Hagyjátok már abba! Yah, miért nem figyel rám senki.-elindulok szólni Jae-nek hogy kezdjen már valamit ezekkel az őrültekkel.
-Jae gyere, én már nem tudom leállítani őket.-mondom hisztérikusan majd mikor kezdte kivallatni őket akkor még mögötte voltam de kimentem összébb pakolni a kajamaradványokat, de majd összetakarítják ők így visszamentem és elkezdtem nézni Leo-t, de ő csak lehorgasztotta a fejét ~biztos megbánta~. Jae befejezte a fejmosást és elküldte őket fürödni és mi addig szedtünk össze alvós felsőt, már amit lehetett.
*FLASHBACK VÉGE*
Gondolataimból arra eszmélek hogy valaki eszméletlenül veri az ajtót~biztos nem esik le neki hogy késő este van~.
-Hogy a jó isten simogasson meg, mi az már megint!-mire befejezem a szitkozódást már az ajtó előtt állok és kinyitom majd nyújtózkodok egyet és érzem ahogy feljebb húzódik a felső éppen hogy egy kis rész látszódik belőle de amikor meglátom ki áll velem szemben, abbahagyom.
-Tessék, mit szeretnél?-kérdezem tőle.
-Hát, szomjas vagyok de nem akarok mindent feltúrni, kaphatok valami innivalót?-mondja szégyenlősen a tarkóját vakargatva, nyáladzanék de Leo még mindig előttem áll és még mindig szomjas.
-Na gyere te nagy gyerek.-őt kikerülve elindulok a konyhába majd megállok az ajtóban, de ő kérdőn néz rám így odamegyek a hűtőhöz és kinyitom.
-Válassz! Csak az epres Nestea-t ne, a tesómé.-mondom neki mire odajön és oldalról látom ahogy bedől~hűha, de gömbölyödik~ és elkezd válogatni. Hallom ahogy csörömpöl majd kiveszi a kancsó vizet, ami rajtam köt ki, én sikítanék ahogy a jéghideg víz hozzám ér de Leo befogja a szám majd hirtelen megölel és a fülembe súgja.
-Bocsánat, nem akartam.
-Elhiszem, de valamit elmagyaráznál.-súgom én is.
-Mit?-kérdez értetlenül.
-Miért ölelsz?-kérdezem, de érzem hogy kezdek pirulni.
-Mert jó érzés.-észreveszi hogy mit mondott és látom a Hold fényénél hogy ő is elkezd pirulni. Még így állunk 5 percig és még maradnék így reggelig is de érzem hogy rámtapad a felső.
-Elengedsz? Már rám tapadt a felső.-mondom így eltol magátol és visszafészkeli magát a fotelba és úgy látszik el is aludt, gyorsan feltöröltem a pocsolyát és elindulhattam átöltözni, majd én is visszaaludtam.
*Leo*
Uh, hát ez égő volt. Jae leönti Ravi-t, ami elég érdekes volt. Most meg én Ju-t, a szerencsétlenség netovábbja, csapnám fejbe magam. De nem akarok hangoskodni és lassan elnyom az álom.
*Másnap reggel*
Arra ébredek hogy a Nap át égeti a retinámat. Így kinyitom a szemem és észreveszem hogy még mindenki alszik~szuper~ így bemegyek a konyhába és végre iszok egy ki vizet majd a konyhapultnak dőlve gondolkozom majd eszembe jut egy ötlet, elég otthonosan mozgok a konyhában és a srácok sem panaszkodnak rá így elkezdek összeütni valami kaját és az illatokra elkezd ébredezni a banda, elsőnek Ken kel fel és szemét dörzsölve jön a konyhába majd mikor meglát rám mosolyog és visszamegy a nappaliba. Mire kész már mindenki ébren van, Ju furcsán nézett mikor meglátott de vállat vont és leült a székre. Már csak Ravi és Jae hiányoznak, vajon mit csinálhatnak. De ők is megjelentek és nekikezdünk a reggelinek.
Már az ágyamban gondolok vissza a mai napra.
*FLASHBACK*
Még ettem volna amikor Ravi elkezdett veszekedni Leo-val és egyre feljebb ment bennem a pumpa. Utána meg elkezdte Ravi dobálni AZ ÉN KAJÁMAT. Egyre nagyobb méreteket öltött a kajacsata, lefognám Leo-t de ő csak eltol magától mert majdnem engem kapott egy süti, majd elkezdek ordibálni.
-Hagyjátok már abba! Yah, miért nem figyel rám senki.-elindulok szólni Jae-nek hogy kezdjen már valamit ezekkel az őrültekkel.
-Jae gyere, én már nem tudom leállítani őket.-mondom hisztérikusan majd mikor kezdte kivallatni őket akkor még mögötte voltam de kimentem összébb pakolni a kajamaradványokat, de majd összetakarítják ők így visszamentem és elkezdtem nézni Leo-t, de ő csak lehorgasztotta a fejét ~biztos megbánta~. Jae befejezte a fejmosást és elküldte őket fürödni és mi addig szedtünk össze alvós felsőt, már amit lehetett.
*FLASHBACK VÉGE*
Gondolataimból arra eszmélek hogy valaki eszméletlenül veri az ajtót~biztos nem esik le neki hogy késő este van~.
-Hogy a jó isten simogasson meg, mi az már megint!-mire befejezem a szitkozódást már az ajtó előtt állok és kinyitom majd nyújtózkodok egyet és érzem ahogy feljebb húzódik a felső éppen hogy egy kis rész látszódik belőle de amikor meglátom ki áll velem szemben, abbahagyom.
-Tessék, mit szeretnél?-kérdezem tőle.
-Hát, szomjas vagyok de nem akarok mindent feltúrni, kaphatok valami innivalót?-mondja szégyenlősen a tarkóját vakargatva, nyáladzanék de Leo még mindig előttem áll és még mindig szomjas.
-Na gyere te nagy gyerek.-őt kikerülve elindulok a konyhába majd megállok az ajtóban, de ő kérdőn néz rám így odamegyek a hűtőhöz és kinyitom.
-Válassz! Csak az epres Nestea-t ne, a tesómé.-mondom neki mire odajön és oldalról látom ahogy bedől~hűha, de gömbölyödik~ és elkezd válogatni. Hallom ahogy csörömpöl majd kiveszi a kancsó vizet, ami rajtam köt ki, én sikítanék ahogy a jéghideg víz hozzám ér de Leo befogja a szám majd hirtelen megölel és a fülembe súgja.
-Bocsánat, nem akartam.
-Elhiszem, de valamit elmagyaráznál.-súgom én is.
-Mit?-kérdez értetlenül.
-Miért ölelsz?-kérdezem, de érzem hogy kezdek pirulni.
-Mert jó érzés.-észreveszi hogy mit mondott és látom a Hold fényénél hogy ő is elkezd pirulni. Még így állunk 5 percig és még maradnék így reggelig is de érzem hogy rámtapad a felső.
-Elengedsz? Már rám tapadt a felső.-mondom így eltol magátol és visszafészkeli magát a fotelba és úgy látszik el is aludt, gyorsan feltöröltem a pocsolyát és elindulhattam átöltözni, majd én is visszaaludtam.
*Leo*
Uh, hát ez égő volt. Jae leönti Ravi-t, ami elég érdekes volt. Most meg én Ju-t, a szerencsétlenség netovábbja, csapnám fejbe magam. De nem akarok hangoskodni és lassan elnyom az álom.
*Másnap reggel*
Arra ébredek hogy a Nap át égeti a retinámat. Így kinyitom a szemem és észreveszem hogy még mindenki alszik~szuper~ így bemegyek a konyhába és végre iszok egy ki vizet majd a konyhapultnak dőlve gondolkozom majd eszembe jut egy ötlet, elég otthonosan mozgok a konyhában és a srácok sem panaszkodnak rá így elkezdek összeütni valami kaját és az illatokra elkezd ébredezni a banda, elsőnek Ken kel fel és szemét dörzsölve jön a konyhába majd mikor meglát rám mosolyog és visszamegy a nappaliba. Mire kész már mindenki ébren van, Ju furcsán nézett mikor meglátott de vállat vont és leült a székre. Már csak Ravi és Jae hiányoznak, vajon mit csinálhatnak. De ők is megjelentek és nekikezdünk a reggelinek.
8.rész
*JaeJae*
-Na srácok-erre mindenki rám figyelt-kér valaki kenyeret?
-Minek az a micsoda?-kérdezi Hyuk.
Erre Ken megadja a velős választ.-Az kenyér, és....azt már nem tudom mire kell.
-A paprikás zsírt felitatni.-mondja Ju mire az asztaltársaság fele úgy világít, hogy az nem igaz.~Most esik le hogy Leo nincs itt. De akkor hol van?~Mire megvilágosodott mindenki és szedtek maguknak, N megszólal.
-Ínycsiklandónak látszik de hogy együk pálcával?-néz rám.
-Kanálla kell enni, ja és szólok mindenkinek előre, tudok koreaiul és értem is de csak rövid szöveget tudok feldolgozni úgyhogy ha valaki hosszabb monológot intézne hozzám lehetne angolul, ja és e a tesómra is vonatkozik-ekkor lépett be Leo, úgy látszik a mosdóban volt.
-Hogy mi? Ő ki?-hallom meg a hangját.
-Ő a testvérem Yoo Junrim.-ekkor Ju elvörösödik, Leo elfehéredik, majd egymásra néznek, Ju még jobban elpirul Leo-nak is kezd visszatérni a színe.
-Tényleg, Leo, neked már csak Ju mellett maradt hely.-ahogy elmondom meg sem mozdul , így odamegyek és a kezénél fogva vezetem a helyére~mint egy nagy óvodás~. Ekkor Ravi megszólal.
-Tud ő járni!-a végére felemeli a hangját.
-Most az a bajod hogy megfogtam a kezét? Csak nem vagy még erre is féltékeny?-nézek rá.
-És ha ige...upsz.-majd pirulva az asztalra szegezi a tekintetét, ezzel egy időben N és Ken elkezdenek "hu"-zni.
-Most mi van?-kérdezem felháborodva, piros fejjel.
-Áh, semmi.-hangzott az egyhangú válasz.
Leültem és végre elkezdünk enni. Mikor már mindenki végzett elkezdtem leszedni az aszatalt akkor kezdődött a baj. Junrim előtt még otthagytam a tányért, mert őt tudtam hogy lassan eszik. Leo szólni akart és ekkor, ahogy fordult, éppen csak megérintette a hátsóm.
-Bocsánat, csak kérdezni akartam hogy segítsek-e.-mondja zavarában.
-Köszi, nem kell, egyedül is boldogulok.-azzal elindulok a konyhába és nem vagyok ott a következőknél.
Ravi:Hogy merted taperolni a barátnőmet?
Leo:De én nem is...
Ravi:Ó, dehogynem!
Ekkor vittem a sütiket, ekkor abbahagyták. Visszamentem a konyhába innivalókért.
Leo:De tényleg nem!
Ravi kérdőn néz és ekkor elveszi Ju elől a tányért aki felháborodottan néz és repül is Leo felé az első krumpli, majd a második és a harmadik is. Leo viszonozza ezt a "kedves gesztust" Ravi-nak egy süteménnyel, de ekkor N mögé bújik így N kapott az arcába egy haboskrémest. Csak annyit vettem észre ebből az egészből hogy Ju jött szólni.
-Jae gyeren én nem tudom leállítani őket.-mondja.
-Te atyaságos szent úristen.-de amikor megláttam őket hirtelen elkapott a nevetés. Majd mikor már észrevettem hogy Leo is önfeledten dobálja az ételt már nem volt olyan vicces.
-Állj!-ordítom el magam mire mindenki elhallgat-Mindenki letesz mindent a kezéből és 5másodperc múlva a nappaliban van-kelek ki magamból, majd én is átmegyek Ju-val a nappaliba.
-Mi volt? Miért volt? És ki kezdte? Ja, azt hiszem tudom ki volt!-itt jelentőségteljesen Ravi-ra nézek.
-Leo?-lesüti a szemét.
-N?-elkezd nevetni.
-Na, veletek is sokra megyek!-túrok idegesen a hajamba.
-Bébi...-elindul felém de ahogy ránézek megtorpan.
-1. Mi az hogy bébi? 2. Tudom hogy te voltál! 3. Leülsz!- és visszaült a helyére.
-Na de unnie?-kezdi Hyuk.
-Mi az hogy unnie? Szerinted hány éves vagyok?-nézek rá.
-Tőlem idősebb?-mondja a szemembe.
-Minek nézel te engem, 30 évesnek?-mondom a végét kicsit hangosabban mint ahogy szeretném. De amint meglátok egy könnycseppet legördülni az arcán egyből meg is bánom.
-Sajnálom, nem így akartam.-guggolok elé, erre rám emeli könnyes szemét, ettől már nekem is könnybe lábad a szemem.
-Na-simogatom meg a combját-ha te sírsz én is sírok, látod?-és érzek legördülni egy könnycseppet de elnevetem magam és mutatok magamra erre az arcát eltakarja mindkét könyökével és még jobban elkezd sírni, de csak szorgos szipogást hallok.
-Most már mindig unnie leszek neked?-erre elkezd bólogatni-Oké, de a bátyám lehetnél, 3 évvel idősebb vagy tőlem.-súgom a fülébe.
-Tényleg?-néz rám végre, mire én bólintok egyet és megpuszilom az arcát és gyorsan kiszaladok a konyhába egy nyalókáért, egy egész dobozzal van a szekrénybe de erről senki sem tud, még Ju sem.
-Tessék.-érek vissza és adom Hyuk kezébe az édességet. Erre mellém ugrik Ravi és tartja az arcát.
-Ne ílyesztgess és ne is álmodj róla, tudom hogy te voltál.-szóra nyitná a száját.
-Ne merd tagadni!-és visszaül N mellé.
-Na valamelyik díszpinty kezdjen el fütyülni.-és Hongbin el is kezdi.
-Ravi megharagudott Leo-ra hogy megtapizott téged és így elkezdődött a kajacsata.-fejezte be tömören.
-Na jó, mivel tudom ki volt és már nem haragszom...annyira és ezt Hyuk-nak köszönhetitek-aki már bőszen majszolja a nyalókát-menjetek, fürödjetek meg és ahogy látom esőre áll az idő, senki nem mehet ki a házból, még az hiányzik hogy valaki megfázzon, tehát MEG-TIL-TOM!-Ju most ért vissza valahonnan-1,2 fürödni és ha valaki beleköt a másikba a teraszon alszik-végre elindultak majd mikor meglátom Hongbin fejét válaszolok a fel nem tett kérdésre.
-Törölköző a szekrény 3. polcán.-majd el is tűnik.
-Ezek mind hülyék, egytől-egyig-túrok a hajamba.
-Azok.-mondja Ju mosolyogva, de ekkor meghallom hogy zajonganak, beállok a folyosó végére és azt látom hogy Ravi ki akarja venni Hyuk szájából a nyalókát, észrevesz Ken és Ravi elnézve balra meglát engem.
-Ez nem az aminek látszik.-mondja megszeppenve.
-De az! 1. azt ő kapta és te vagy a kiválasztott.~Komolyan, mint az ó.~
-Gyere, szedjünk össze valami alvós cuccot ezeknek az idiótáknak. Mire mindenki végzett kiraktunk 6 pólót.
-Válasszatok, ennyivel van ennyi.-ekkor mindenki megfogta az előtte lévő felsőt és felvette.
-Keressetek az alváshoz valami kényelmes helyet, Ravi terasz.-láttam hogy fészkelte volna be magát az egyik fotelba.
-Kapsz két takarót és sipirc.
Mindenki nyugovóra tért kivéve engem és Ravi-t, mindig moccan egyet és akkor reccsen egyet a bambusz szék. Kikeltem az ágyból és az ajtóhoz lépve láttam hogy szakad az eső, ránéztem és láttam hogy ott vacog a székben. Kinyitottam az ajtót és ekkor hirtelen beszorította a szemét mintha aludna.
-Tudom hogy nem alszol, gyere be. Megfagysz reggelre.-ahogy végig mondtam ugrott is ki a székből és vígan hozta be a takarókat.
-És hol alszom?-kérdezte, mikor én már az ágyban voltam.
-Gyere!-paskoltam meg magam mellett az ágyat és befeküdt ő is a takaró alá.
-Nem nyomlak agyon?-kérdezte mikor már kényelmesen elhelyezkedett.
-Egy másfél személyes ágyon fekszünk, nyugi.-majd becsukom a szemem de tudom hogy néz.
-Mi az?-kérdezem csukott szemmel.
-Olyan szép az arcod.-és elkezdi puszilgatni az arcom majd egy másodpercig a számra nyomja az övét így reagálni sincs időm, de amikor már észhez térek megszólalok.
-Ez mi volt?
-Bocsánat puszi, a déliért.-mondja szégyenlősen.
-Ohh.-~na az értelem rólam is sugárzik~.
-Jó éjt!-megpuszilja a homlokom majd a mellkasán nyom el az álom de még hallom a szíve hangos dübörgését.
-Na srácok-erre mindenki rám figyelt-kér valaki kenyeret?
-Minek az a micsoda?-kérdezi Hyuk.
Erre Ken megadja a velős választ.-Az kenyér, és....azt már nem tudom mire kell.
-A paprikás zsírt felitatni.-mondja Ju mire az asztaltársaság fele úgy világít, hogy az nem igaz.~Most esik le hogy Leo nincs itt. De akkor hol van?~Mire megvilágosodott mindenki és szedtek maguknak, N megszólal.
-Ínycsiklandónak látszik de hogy együk pálcával?-néz rám.
-Kanálla kell enni, ja és szólok mindenkinek előre, tudok koreaiul és értem is de csak rövid szöveget tudok feldolgozni úgyhogy ha valaki hosszabb monológot intézne hozzám lehetne angolul, ja és e a tesómra is vonatkozik-ekkor lépett be Leo, úgy látszik a mosdóban volt.
-Hogy mi? Ő ki?-hallom meg a hangját.
-Ő a testvérem Yoo Junrim.-ekkor Ju elvörösödik, Leo elfehéredik, majd egymásra néznek, Ju még jobban elpirul Leo-nak is kezd visszatérni a színe.
-Tényleg, Leo, neked már csak Ju mellett maradt hely.-ahogy elmondom meg sem mozdul , így odamegyek és a kezénél fogva vezetem a helyére~mint egy nagy óvodás~. Ekkor Ravi megszólal.
-Tud ő járni!-a végére felemeli a hangját.
-Most az a bajod hogy megfogtam a kezét? Csak nem vagy még erre is féltékeny?-nézek rá.
-És ha ige...upsz.-majd pirulva az asztalra szegezi a tekintetét, ezzel egy időben N és Ken elkezdenek "hu"-zni.
-Most mi van?-kérdezem felháborodva, piros fejjel.
-Áh, semmi.-hangzott az egyhangú válasz.
Leültem és végre elkezdünk enni. Mikor már mindenki végzett elkezdtem leszedni az aszatalt akkor kezdődött a baj. Junrim előtt még otthagytam a tányért, mert őt tudtam hogy lassan eszik. Leo szólni akart és ekkor, ahogy fordult, éppen csak megérintette a hátsóm.
-Bocsánat, csak kérdezni akartam hogy segítsek-e.-mondja zavarában.
-Köszi, nem kell, egyedül is boldogulok.-azzal elindulok a konyhába és nem vagyok ott a következőknél.
Ravi:Hogy merted taperolni a barátnőmet?
Leo:De én nem is...
Ravi:Ó, dehogynem!
Ekkor vittem a sütiket, ekkor abbahagyták. Visszamentem a konyhába innivalókért.
Leo:De tényleg nem!
Ravi kérdőn néz és ekkor elveszi Ju elől a tányért aki felháborodottan néz és repül is Leo felé az első krumpli, majd a második és a harmadik is. Leo viszonozza ezt a "kedves gesztust" Ravi-nak egy süteménnyel, de ekkor N mögé bújik így N kapott az arcába egy haboskrémest. Csak annyit vettem észre ebből az egészből hogy Ju jött szólni.
-Jae gyeren én nem tudom leállítani őket.-mondja.
-Te atyaságos szent úristen.-de amikor megláttam őket hirtelen elkapott a nevetés. Majd mikor már észrevettem hogy Leo is önfeledten dobálja az ételt már nem volt olyan vicces.
-Állj!-ordítom el magam mire mindenki elhallgat-Mindenki letesz mindent a kezéből és 5másodperc múlva a nappaliban van-kelek ki magamból, majd én is átmegyek Ju-val a nappaliba.
-Mi volt? Miért volt? És ki kezdte? Ja, azt hiszem tudom ki volt!-itt jelentőségteljesen Ravi-ra nézek.
-Leo?-lesüti a szemét.
-N?-elkezd nevetni.
-Na, veletek is sokra megyek!-túrok idegesen a hajamba.
-Bébi...-elindul felém de ahogy ránézek megtorpan.
-1. Mi az hogy bébi? 2. Tudom hogy te voltál! 3. Leülsz!- és visszaült a helyére.
-Na de unnie?-kezdi Hyuk.
-Mi az hogy unnie? Szerinted hány éves vagyok?-nézek rá.
-Tőlem idősebb?-mondja a szemembe.
-Minek nézel te engem, 30 évesnek?-mondom a végét kicsit hangosabban mint ahogy szeretném. De amint meglátok egy könnycseppet legördülni az arcán egyből meg is bánom.
-Sajnálom, nem így akartam.-guggolok elé, erre rám emeli könnyes szemét, ettől már nekem is könnybe lábad a szemem.
-Na-simogatom meg a combját-ha te sírsz én is sírok, látod?-és érzek legördülni egy könnycseppet de elnevetem magam és mutatok magamra erre az arcát eltakarja mindkét könyökével és még jobban elkezd sírni, de csak szorgos szipogást hallok.
-Most már mindig unnie leszek neked?-erre elkezd bólogatni-Oké, de a bátyám lehetnél, 3 évvel idősebb vagy tőlem.-súgom a fülébe.
-Tényleg?-néz rám végre, mire én bólintok egyet és megpuszilom az arcát és gyorsan kiszaladok a konyhába egy nyalókáért, egy egész dobozzal van a szekrénybe de erről senki sem tud, még Ju sem.
-Tessék.-érek vissza és adom Hyuk kezébe az édességet. Erre mellém ugrik Ravi és tartja az arcát.
-Ne ílyesztgess és ne is álmodj róla, tudom hogy te voltál.-szóra nyitná a száját.
-Ne merd tagadni!-és visszaül N mellé.
-Na valamelyik díszpinty kezdjen el fütyülni.-és Hongbin el is kezdi.
-Ravi megharagudott Leo-ra hogy megtapizott téged és így elkezdődött a kajacsata.-fejezte be tömören.
-Na jó, mivel tudom ki volt és már nem haragszom...annyira és ezt Hyuk-nak köszönhetitek-aki már bőszen majszolja a nyalókát-menjetek, fürödjetek meg és ahogy látom esőre áll az idő, senki nem mehet ki a házból, még az hiányzik hogy valaki megfázzon, tehát MEG-TIL-TOM!-Ju most ért vissza valahonnan-1,2 fürödni és ha valaki beleköt a másikba a teraszon alszik-végre elindultak majd mikor meglátom Hongbin fejét válaszolok a fel nem tett kérdésre.
-Törölköző a szekrény 3. polcán.-majd el is tűnik.
-Ezek mind hülyék, egytől-egyig-túrok a hajamba.
-Azok.-mondja Ju mosolyogva, de ekkor meghallom hogy zajonganak, beállok a folyosó végére és azt látom hogy Ravi ki akarja venni Hyuk szájából a nyalókát, észrevesz Ken és Ravi elnézve balra meglát engem.
-Ez nem az aminek látszik.-mondja megszeppenve.
-De az! 1. azt ő kapta és te vagy a kiválasztott.~Komolyan, mint az ó.~
-Gyere, szedjünk össze valami alvós cuccot ezeknek az idiótáknak. Mire mindenki végzett kiraktunk 6 pólót.
-Válasszatok, ennyivel van ennyi.-ekkor mindenki megfogta az előtte lévő felsőt és felvette.
-Keressetek az alváshoz valami kényelmes helyet, Ravi terasz.-láttam hogy fészkelte volna be magát az egyik fotelba.
-Kapsz két takarót és sipirc.
Mindenki nyugovóra tért kivéve engem és Ravi-t, mindig moccan egyet és akkor reccsen egyet a bambusz szék. Kikeltem az ágyból és az ajtóhoz lépve láttam hogy szakad az eső, ránéztem és láttam hogy ott vacog a székben. Kinyitottam az ajtót és ekkor hirtelen beszorította a szemét mintha aludna.
-Tudom hogy nem alszol, gyere be. Megfagysz reggelre.-ahogy végig mondtam ugrott is ki a székből és vígan hozta be a takarókat.
-És hol alszom?-kérdezte, mikor én már az ágyban voltam.
-Gyere!-paskoltam meg magam mellett az ágyat és befeküdt ő is a takaró alá.
-Nem nyomlak agyon?-kérdezte mikor már kényelmesen elhelyezkedett.
-Egy másfél személyes ágyon fekszünk, nyugi.-majd becsukom a szemem de tudom hogy néz.
-Mi az?-kérdezem csukott szemmel.
-Olyan szép az arcod.-és elkezdi puszilgatni az arcom majd egy másodpercig a számra nyomja az övét így reagálni sincs időm, de amikor már észhez térek megszólalok.
-Ez mi volt?
-Bocsánat puszi, a déliért.-mondja szégyenlősen.
-Ohh.-~na az értelem rólam is sugárzik~.
-Jó éjt!-megpuszilja a homlokom majd a mellkasán nyom el az álom de még hallom a szíve hangos dübörgését.
7.rész
*JaeJae*
Miután beleraktam a mosogatóba a tányért visszamentem Ravi-hoz:
-Kimegyünk egy kicsit levegőzni?-~olyan szép az idő~.
-De nem tudom takarni magam.-mondja felháborodva.
-Csak a teraszra gondoltam-mondom neki-a szobámból nyílik.
-Hogy-hogy a te szobádból?-mondja már az ajtón belépve.
És ekkor körbenéz a szobában, három fal fehérre van festve, az ágyammal szemben lévő fal narancssárga színű, van egy fehér szekrénysor az ágyammal szemben, a kétszárnyas szekrényen pedig egy egész alakos tükör. Az ágyam egyik oldalán van az ajtó amin keresztül lehet a teraszra kijutni, a másik oldalán a pedig a fél falat keresztben elfoglaló tükör.
-Szép szobád van, illik hozzád.-mondja még mindig a szoba közepén állva.
-Köszi, na akkor jössz ki?-erre megindul. Leül mellém és válaszolok a feltett kérdésre.
-Mikor idekerültünk kiharcoltam magamnak, hiszen a tesóm már akkor dolgozott így nem volt sokat itthon én viszont ha szép idő van midig kiülök pár órára.
-Játszunk valamit?-kérdezi tőlem, én meg csak furcsán nézek rá.
-Jó utána majd fordítva is lesz, benne vagy?-kérdezi izgatottan.
-Na jó, legyen.-mondom. Ő szembe fordítja velem a székét és rámnéz.
-Na jó szóval most nem azt a fajtáját játszuk hogy felelsz vagy mersz, most csak kérdezlek és te válaszolsz, nem muszáj válaszolnod, csak ha szeretnél és utána te is kérdezhetsz, mondjuk 10 kérdés.-mondja én meg köpni nyelni nem tudok mert hirtelen átváltott koreaira.
-Elmondanád a végét angolul mert átváltottál és nem értettem semmit-mondom neki.
-Ja, igen...-és elmondta úgy hogy legalább értettem.
-Na szóval kezdem. Melyik országból jöttél? Látszik rajtad hogy nem ázsiai vagy, az is hogy európai de onnan, honnan?-hadarja el.
-Magyarországról költöztünk ide kb. 7 hónapja.-mondom a szemébe.
-Az hol van? Mármint bocsi csak tényleg nem tudom.-mondja, én meg gyorsan beszaladok és egy atlasszal térek vissza.
-Na látod itt van.-leteszem az atlaszt és folytatjuk tovább.
-Mi a neved, a koreai?
-Yoo JaeHee.
-És a magyar?-~nagyon érdekli a dolog~.
-Legyen elég hogy Heni.-mondom szégyenlősen.
-És hogy ott hogy ejtitek ki a nevem?-komolyan olyan izgatott mint egy kisgyerek.
-Simán Ravi.-válaszolom.~Már csak 5 van hátra~.
-Lllabi.-próbálkozik vele ő is.
-Próbáld meg r-rel.
-Lllabi, áh nem tudom.-na, úgy is hisztizik mint egy gyerek.
-Próbáld meg, Ravi.
-Rrrravi.-végre kimondta.
-Na látod.
-Kimondod még egyszer?-kérlel.
-Ravi.-mondom ki.
-Olyan szépen mondod a nevem.-~még a szája is nyitva maradt~.
-Még valami?-kérdezek rá.
-A kedvenc színeid szerint van kifestve a szobád?
-Persze.
-Akkor ugye szólíthatlak Heninek? Levegyem a pólót? Kimosod? Tetszem neked?
-Talán, ne, majd igen és igen. Óhhh te!-csapok a kezére-hát ezért kellett ilyet játszani.
-Bocsi, kíváncsi voltam.-mondja lesütve a szemét.
-Na most azért is én jövök most már.
-Oké.
-Szóval, én tetszem neked?-kérdezek kertelés nélkül.
-Öhh...-~fogadni mernék hogy furcsállja hogy kertelés nélkül kimondtam~-..igen.-mondja a végét suttogva, így nem értek semmit.
-Bocsi, de tényeg nem értem.
-Igen.-mondja kicsit hangosabban és elnéz másfelé.
-Ó, szóval így állunk, nincs több kérdésem.
-Ennyi?-kérdezi döbbenten.
-Szerinted miért voltam a fansign-otokon? Áhh csak úgy betévedtem mi?-mondom a szemébe és állnék fel de nem mozdul.
-Jó, most már vágom.-néz a szemembe.
-Gyere, most már menjünk be.- felálltam a székből, de tőle nem tudtam elmenni.
-Kiengedsz?
-Je, igen.
-Miért bambulsz el mindig?
-Nem szeretnél átöltözni?-kérdezi miközben lesüti a szemét.
-Je, de.-miután bementünk csak a szobáig értünk, odamentem a szekrényhez és elkezdtem válogatni a ruháim között. Mikor végeztem megnéztem az időt.
-Úristen, háromnegyed tizenegy.-mondom kétségbeesetten.
-Mi a baj?-kérdezi.
-Nen raktam ruhát a gépbe, még el kell mosogatni is és ha enni akarunk még ebéd is kell.-válaszolok neki.
-Légyszíves kimész?-fordulok felé.
-Igen.-és már ki is ment.
Gyorsan magamra vettem a ruhát és már kint is vagyok, Ravi meg a nappaliban lévő szekrény előtt áll, ~gondolom a képeket nézi. Mögé megyek és elmondom neki ki-kicsoda.
-Az első képen az anyukánk, a másodikon én vagyok az apukámmal egy évvel ezelőtt a ballagásomon, az utána lévő képen a tesóm van az ő apjával az utolsón pedig együtt vagyunk Ju-val.-miután befejezem mondandómat elindulok a fürdőszoba felé.
-Helyezd magad kényelembe, most úgyis csak a szaladgálásomat fogod csak látni.-azzal letűntem a fürdőszobában, mikor már elindítottam a gépet kimentem Ravi-hoz, de mikor megláttam hogy csak ül ugyanabban a fotelban amiben aludt, bementem a konyhába de már nem volt mosatlan, mind a lecsepegőben várt a szekrénybe rakásra, Ravi kezdett már megint bóbiskolni így mögé mentem és megpusziltam az arcát, na erre kipattantak a szemei.
-Köszönöm.
-Nincs mit.-majd ő is visszapuszilt és az álmosság miatt csak egy félmosojra tellett de így is szexy volt.
-Jössz egy kicsit a konyhába, mutatok valamit.-megfogtam a kezét és húzni kezdtem de nem úgy sikerült mint ahogy azt elterveztem, mert nemhogy felkelt volna még az ölébe rántott.
-Hé, kedves akarok lenni te meg visszatartasz-valahogy kikászálódtam az öléből-na gyere és azért is te fogod meghámozni a krumplit.
-Mégis mit fogunk csinálni? Persze azon kívül hogy főzni?
-Paprikás krumplit.
-Mit?
-Ja igen bocs, most én váltottam át. Paprikás krumplit.-mondom úgy, hogy már ő is értse.
-Tessék, adok oda krumplit, annyit hámozz meg hogy elég legyen.
-Oké.-mondja és elkezdi hámozni szép lassan a krumplit.
Azzal otthagyom, had csinálja. Gyorsan kiporszívóztam és mentem a konyhába, hát mit látok: Ravi csurom víz, a krumplik mindenfelé.
-Mit csinálsz?-kérdezem tőle, erre rám néz és elkezdünk nevetni, 5 perc elteltével nagy-nehezen abbahagyjuk, lassan összeszedjük a krumplikat, majdnem két tál lett teli.
-Nem egy sereg hadseregnek főzök te, minek hámoztál ennyit?-kérdezem, miközben teszem a mosogatóba a tálat.
-Éppenséggel de.-erre ahogy kimondja már csengetnek is.
-Na ne, ne, ne, ne. Ugye nem?-kérdezem megrémülve.
-De-de.mondja mosolyogva, de észreveszi hogy majd össze esek így odajön hozzám és homlokon puszil.
-Nyugi, csak lazán.-azzal ajtót nyitott.
Mindenkivel lepacsizott.
-Ő itt Jae..
-Sziasztok.-intettem egyet.
-...nála aludtam ja és van egy testvére.-itt rám nézett.
-Ju.
-Ju az idősebb testvére, ketten laknak és ma itt fogunk ebédelni.-mikor Ravi befejezte én is kértem egy kis figyelmet.
-Abba a két szobába be sem tehetitek a lábatokat, arra találjátok a mosdót-~jézusom, úgy mutogatok jobbra-balra mint aki nem normális~-és még várnotok kell mert még nincs kész a kaja.-itt ránézek Ravi-ra, elmosolyodunk majd folytatom.
-Ja és érezzétek otthon magatokat, de ha valaminek baja lesz kifizetitek.-itt elmosolyodtam és bevonultam a konyhába.
~1 óra múlva~
Végre megérkezett testvérem is.
-Szia!....sztok-itt azt hiszem lefagyott.
-A konyhában vagyok.-azzal a lendülettel már mellettem is volt.
-Te...te...te...
-Nem, nem én. Ravi hívta őket a többit meg majd elmondom. Megterítesz?-mondom neki miközben az utolsó simítások hiányoznak és kész is van.
-Persze.-megy, kiszedi a szekrényből a tányérokat.
5 perc múlva kész is van.
-Fiúk, asztalhoz!-ordítom el magam, mindenki leült valahogy így: én az egyik asztalfőnél, mellettem Ravi->N->Ken->Hyuk->Hongbin->Leo->és Ju a másik oldalamon.
 | |
| A szobám |
-Kimegyünk egy kicsit levegőzni?-~olyan szép az idő~.
-De nem tudom takarni magam.-mondja felháborodva.
-Csak a teraszra gondoltam-mondom neki-a szobámból nyílik.
-Hogy-hogy a te szobádból?-mondja már az ajtón belépve.
És ekkor körbenéz a szobában, három fal fehérre van festve, az ágyammal szemben lévő fal narancssárga színű, van egy fehér szekrénysor az ágyammal szemben, a kétszárnyas szekrényen pedig egy egész alakos tükör. Az ágyam egyik oldalán van az ajtó amin keresztül lehet a teraszra kijutni, a másik oldalán a pedig a fél falat keresztben elfoglaló tükör.
-Szép szobád van, illik hozzád.-mondja még mindig a szoba közepén állva.
-Köszi, na akkor jössz ki?-erre megindul. Leül mellém és válaszolok a feltett kérdésre.
-Mikor idekerültünk kiharcoltam magamnak, hiszen a tesóm már akkor dolgozott így nem volt sokat itthon én viszont ha szép idő van midig kiülök pár órára.
-Játszunk valamit?-kérdezi tőlem, én meg csak furcsán nézek rá.
-Jó utána majd fordítva is lesz, benne vagy?-kérdezi izgatottan.
-Na jó, legyen.-mondom. Ő szembe fordítja velem a székét és rámnéz.
-Na jó szóval most nem azt a fajtáját játszuk hogy felelsz vagy mersz, most csak kérdezlek és te válaszolsz, nem muszáj válaszolnod, csak ha szeretnél és utána te is kérdezhetsz, mondjuk 10 kérdés.-mondja én meg köpni nyelni nem tudok mert hirtelen átváltott koreaira.
-Elmondanád a végét angolul mert átváltottál és nem értettem semmit-mondom neki.
-Ja, igen...-és elmondta úgy hogy legalább értettem.
-Na szóval kezdem. Melyik országból jöttél? Látszik rajtad hogy nem ázsiai vagy, az is hogy európai de onnan, honnan?-hadarja el.
-Magyarországról költöztünk ide kb. 7 hónapja.-mondom a szemébe.
-Az hol van? Mármint bocsi csak tényleg nem tudom.-mondja, én meg gyorsan beszaladok és egy atlasszal térek vissza.
-Na látod itt van.-leteszem az atlaszt és folytatjuk tovább.
-Mi a neved, a koreai?
-Yoo JaeHee.
-És a magyar?-~nagyon érdekli a dolog~.
-Legyen elég hogy Heni.-mondom szégyenlősen.
-És hogy ott hogy ejtitek ki a nevem?-komolyan olyan izgatott mint egy kisgyerek.
-Simán Ravi.-válaszolom.~Már csak 5 van hátra~.
-Lllabi.-próbálkozik vele ő is.
-Próbáld meg r-rel.
-Lllabi, áh nem tudom.-na, úgy is hisztizik mint egy gyerek.
-Próbáld meg, Ravi.
-Rrrravi.-végre kimondta.
-Na látod.
-Kimondod még egyszer?-kérlel.
-Ravi.-mondom ki.
-Olyan szépen mondod a nevem.-~még a szája is nyitva maradt~.
-Még valami?-kérdezek rá.
-A kedvenc színeid szerint van kifestve a szobád?
-Persze.
-Akkor ugye szólíthatlak Heninek? Levegyem a pólót? Kimosod? Tetszem neked?
-Talán, ne, majd igen és igen. Óhhh te!-csapok a kezére-hát ezért kellett ilyet játszani.
-Bocsi, kíváncsi voltam.-mondja lesütve a szemét.
-Na most azért is én jövök most már.
-Oké.
-Szóval, én tetszem neked?-kérdezek kertelés nélkül.
-Öhh...-~fogadni mernék hogy furcsállja hogy kertelés nélkül kimondtam~-..igen.-mondja a végét suttogva, így nem értek semmit.
-Bocsi, de tényeg nem értem.
-Igen.-mondja kicsit hangosabban és elnéz másfelé.
-Ó, szóval így állunk, nincs több kérdésem.
-Ennyi?-kérdezi döbbenten.
-Szerinted miért voltam a fansign-otokon? Áhh csak úgy betévedtem mi?-mondom a szemébe és állnék fel de nem mozdul.
-Jó, most már vágom.-néz a szemembe.
-Gyere, most már menjünk be.- felálltam a székből, de tőle nem tudtam elmenni.
-Kiengedsz?
-Je, igen.
-Miért bambulsz el mindig?
-Nem szeretnél átöltözni?-kérdezi miközben lesüti a szemét.
-Je, de.-miután bementünk csak a szobáig értünk, odamentem a szekrényhez és elkezdtem válogatni a ruháim között. Mikor végeztem megnéztem az időt.
-Úristen, háromnegyed tizenegy.-mondom kétségbeesetten.
-Mi a baj?-kérdezi.
-Nen raktam ruhát a gépbe, még el kell mosogatni is és ha enni akarunk még ebéd is kell.-válaszolok neki.
-Légyszíves kimész?-fordulok felé.
-Igen.-és már ki is ment.
Gyorsan magamra vettem a ruhát és már kint is vagyok, Ravi meg a nappaliban lévő szekrény előtt áll, ~gondolom a képeket nézi. Mögé megyek és elmondom neki ki-kicsoda.
-Az első képen az anyukánk, a másodikon én vagyok az apukámmal egy évvel ezelőtt a ballagásomon, az utána lévő képen a tesóm van az ő apjával az utolsón pedig együtt vagyunk Ju-val.-miután befejezem mondandómat elindulok a fürdőszoba felé.
-Helyezd magad kényelembe, most úgyis csak a szaladgálásomat fogod csak látni.-azzal letűntem a fürdőszobában, mikor már elindítottam a gépet kimentem Ravi-hoz, de mikor megláttam hogy csak ül ugyanabban a fotelban amiben aludt, bementem a konyhába de már nem volt mosatlan, mind a lecsepegőben várt a szekrénybe rakásra, Ravi kezdett már megint bóbiskolni így mögé mentem és megpusziltam az arcát, na erre kipattantak a szemei.
-Köszönöm.
-Nincs mit.-majd ő is visszapuszilt és az álmosság miatt csak egy félmosojra tellett de így is szexy volt.
-Jössz egy kicsit a konyhába, mutatok valamit.-megfogtam a kezét és húzni kezdtem de nem úgy sikerült mint ahogy azt elterveztem, mert nemhogy felkelt volna még az ölébe rántott.
-Hé, kedves akarok lenni te meg visszatartasz-valahogy kikászálódtam az öléből-na gyere és azért is te fogod meghámozni a krumplit.
-Mégis mit fogunk csinálni? Persze azon kívül hogy főzni?
-Paprikás krumplit.
-Mit?
-Ja igen bocs, most én váltottam át. Paprikás krumplit.-mondom úgy, hogy már ő is értse.
-Tessék, adok oda krumplit, annyit hámozz meg hogy elég legyen.
-Oké.-mondja és elkezdi hámozni szép lassan a krumplit.
Azzal otthagyom, had csinálja. Gyorsan kiporszívóztam és mentem a konyhába, hát mit látok: Ravi csurom víz, a krumplik mindenfelé.
-Mit csinálsz?-kérdezem tőle, erre rám néz és elkezdünk nevetni, 5 perc elteltével nagy-nehezen abbahagyjuk, lassan összeszedjük a krumplikat, majdnem két tál lett teli.
-Nem egy sereg hadseregnek főzök te, minek hámoztál ennyit?-kérdezem, miközben teszem a mosogatóba a tálat.
-Éppenséggel de.-erre ahogy kimondja már csengetnek is.
-Na ne, ne, ne, ne. Ugye nem?-kérdezem megrémülve.
-De-de.mondja mosolyogva, de észreveszi hogy majd össze esek így odajön hozzám és homlokon puszil.
-Nyugi, csak lazán.-azzal ajtót nyitott.
Mindenkivel lepacsizott.
-Ő itt Jae..
-Sziasztok.-intettem egyet.
-...nála aludtam ja és van egy testvére.-itt rám nézett.
-Ju.
-Ju az idősebb testvére, ketten laknak és ma itt fogunk ebédelni.-mikor Ravi befejezte én is kértem egy kis figyelmet.
-Abba a két szobába be sem tehetitek a lábatokat, arra találjátok a mosdót-~jézusom, úgy mutogatok jobbra-balra mint aki nem normális~-és még várnotok kell mert még nincs kész a kaja.-itt ránézek Ravi-ra, elmosolyodunk majd folytatom.
-Ja és érezzétek otthon magatokat, de ha valaminek baja lesz kifizetitek.-itt elmosolyodtam és bevonultam a konyhába.
~1 óra múlva~
Végre megérkezett testvérem is.
-Szia!....sztok-itt azt hiszem lefagyott.
-A konyhában vagyok.-azzal a lendülettel már mellettem is volt.
-Te...te...te...
-Nem, nem én. Ravi hívta őket a többit meg majd elmondom. Megterítesz?-mondom neki miközben az utolsó simítások hiányoznak és kész is van.
-Persze.-megy, kiszedi a szekrényből a tányérokat.
5 perc múlva kész is van.
-Fiúk, asztalhoz!-ordítom el magam, mindenki leült valahogy így: én az egyik asztalfőnél, mellettem Ravi->N->Ken->Hyuk->Hongbin->Leo->és Ju a másik oldalamon.
2013. június 25., kedd
6.rész
*Ravi*
Azt sem tudom hogy hívják a lányt, de így érdekesebb. Szóval a kisbusszal egy saroknyit mentünk amikor én szóltam hogy kiszállok és sétálok egyet.
-És hogy jössz haza?-kérdezte N kihajolva az ablakon.
-Egy ismerősöm itt lakik a közelben-úristen, hogy most mekkorát hazudtam-majd alszok nála.-Mondom a végét mosolyogva, te szentségesmájkrémeskenyér hol fogok én ma aludni. Így elindultam az éjszakában egyedül de megbújtam egy sikátorban hogy megvárjam azt a lányt a kávézóból, kb. 10 méterre voltak amikor fel ismertem őket, tehát akkor testvérek, de ekkor egy egyáltalán nem kedves hang érte a fülem.
-Hogy tévedtél ide cica?-~vagy csajnak néz, vagy szimplán hőhullámos~.
-Mi az hogy cica? Pasi vagyok az Istenért!-fordulok felé és mondom felháborodva, de nem volt jó ötlet mert egy bicskát vesz elő a zsebéből.
-Ne, ne, ne.-mondom hátrálva. Meg akarja vágni az arcom de elrántom a fejem így megfogta a kezem, ki akartam rántani de ekkor a kezem megvágta és elengedett és pont ekkor láttam hogy a pár méterre lévő lámpa pirosról zöldre vált így, ahogy tudtam szaladtam, két okból is 1., ha megint utolér az a háromajtós szekrény, nem biztos hogy túl élem még egy vágással, sőt 2., ha nem fogom tudni merre mennek, kétes hogy valahol befogadnak. Jó 20 perces futás után elértünk egy tömblakáshoz, de vártam míg bemennek majd utána kerestem meg azt az ablakot ahol még égett a villany és odaléptem az ablak elé, amitől szegény majdnem szívinfarktust kapott. Jót derültem rajta de sajnáltam is, kinyitotta az ablakot:
-Te mit keresel itt?-kérdezte, majd én is vissza.
-Bemehetek?-kérdeztem, majd mikor megkaptam az engedélyt bemásztam az ablakon igaz a sérült kezemmel nem kellet volna.
-Kaphatok vizet?-porzik a torkom a több km futástól. Elindult a konyhába, gondolom. Mikor megkapom a poharat az utolsó cseppig kiiszom. Majd még számon kér, de észreveszi a sebesült kezem és kimegy az elsősegély dobozért, de elaludtam mielőtt visszaért volna.
*~*
Egyszer csak kipattan a szemem, szó szerint, nem tudom mire ébredtem. De észrevettem hogy be van kötve a kezem és be vagyok takarva. Lerángatom magamról a takarót, úgy beletekeredtem hogy rágörcsölődött a lábamra. Fel álltam a fotelból és elindultam szétnézni a lakásban, megtaláltam a WC-t ami a fő célom volt, elintéztem a folyóügyeim majd rápillantottam a konyhában az órára ami 3:30-at mutatott~uh, hogy hozzá vagyok szokva~mondom halkan majd vissza ülök a fotelba és megint elnyom az álom.
*JaeJae*
3:25-kor keltem fel a fene se tudja minek, a pontos időt a telefonom kijelzőjéről tudom meg majd 10 percig a neten bóklásztam de végül csak visszaaludtam.
*Másnap reggel*
Egy óriási sikításra ébredtem és akkor jöttem rá mi, vagyis ki így a lepedőbe majdnem elvágódva tépem fel az ajtót és befogom a testvérem száját. Mikor megláttam hogy Ravi mozgolódik behúztam a szobájába és becsuktam az ajtót.
-He! Mit. Sikítasz.- bököm meg minden szónál, persze suttogva-az egy dolog hogy én felkeltelek, de neked nem kéne őt, had aludjon addig ameddig akar-befejezve monológomat kimegyek a szobából, hál' istennek nem ébredt fel így elindulok a konyhába lefőzni a kávét. Ju-t hallom kijönni a szobából
-Majd jövök, ki kell javítanom rengeteg dolgozatot és hétfőn négy órán helyettesítek.
-Oké.-és ezzel kilépett a házból. És már megint becsapta az ajtót. .Mikor lefő a kávé mocorgást hallok a nappali felől, kinézek a szekrény mögül és látom hogy most nyújtózkodik és kivillan a hasa~úristen~.
-Kávét?-kérdezem tőle.
-Kösz, elfogadom.-mondja mikor már mögöttem van.
-Megint azt szeretnéd hogy rád öntsem, ebben a házban nincs egy darab férfi póló sem.-mondom miközben öntöm ki a bögrékbe a barna folyadékot.
-Ülj le az asztalhoz.-mondom neki, és ő meg is teszi. Elé rakom a bögrét majd leülök vele szemben és én is bele iszok.
-Neked szabadna innod kávét? Túl fiatal vagy még hozzá!-mondja méregetve.
-16 éves vagyok és meg van engedve.-kortyolok bele a kávémba erre ő ki prüszköli.
-Hogy?-kérdezi kistányér méretű szemekkel.
-Tudom, idősebbnek nézek ki a koromnál.-és a mosogatóba rakom a bögrém, mire vissza megyek Ravi is végez így ide adja a bögrét.
-Reggelit csináljak, éhes vagy?-kérdezem felé fordulva.
-Megköszönném.-mosolyog rám.
Oda megyek a hűtőhöz és benézek, még jó hogy nem vele szemben van a hűtő~így nem vele szemben dőlök be~, de még szerintem így is bámul.
-Rántotta?-semmi válasz-Rántotta jó lesz?-megint síri csend. Látom hogy csak bambul így oda megyek hozzá és megint megpaskolom az arcát.
-Rántottát kapsz.-mondom neki és úgy látszik beletörődött.
-Kész van!-mondom kis idő múlva, kétfelé rakom a kaját, a kaszrojba vizet engedek, még előveszek két villát és elé rakom.
-Tessék, jó étvágyat!
-Köszönöm.-csak egy villával te a szájába amikor megszólal.
-Isteni.-mondja majd elkezdi enni.
-Örülök hogy ízlik.-mondom mosolyogva majd én is elkezdem enni. Egyszer csak azt veszem észre hogy elkezd fulladozni, gyorsan mögé megyek, megveregetem a hátát és azt hiszem jobban van.
-Oh, köszi ez életmentő volt.-mondja a nyakát fogdosva.
-Nincs mit, de inkább egyél lassabban még megfulladsz itt nekem, aztán meg rám fogják.-mondom a végét nevetve.
-Hát igaz ezt le sem tudnád tagadni, ha csak meg nem mérgezel.-mondja a tányérjának és bekap egy kisebb falatot.
-Na, most már meg nem fulladj nekem.-és én is belekezdek. Nem sokára Ravi végez és egyedül viszi a mosogatóba a tányért majd végig engem néz míg eszek.
-Muszáj?-mondom kissé elpirulva.
-Mit? Ja, bocsi.-és tarkóját vakargatva elnéz másfelé így nyugodtan be tudom fejezni a reggelimet. Beleraktam a mosogatóba a tányért és visszamentem hozzá.
-Na és nem kell visszamenned a többiekhez?-nézek rá gyanakodva.
-Ööö...hát azt mondtam hogy itt lakik az ismerősöm~ahha, na ezt még tisztázzuk...majd~és amúgy is szabadnapunk van.
Azt sem tudom hogy hívják a lányt, de így érdekesebb. Szóval a kisbusszal egy saroknyit mentünk amikor én szóltam hogy kiszállok és sétálok egyet.
-És hogy jössz haza?-kérdezte N kihajolva az ablakon.
-Egy ismerősöm itt lakik a közelben-úristen, hogy most mekkorát hazudtam-majd alszok nála.-Mondom a végét mosolyogva, te szentségesmájkrémeskenyér hol fogok én ma aludni. Így elindultam az éjszakában egyedül de megbújtam egy sikátorban hogy megvárjam azt a lányt a kávézóból, kb. 10 méterre voltak amikor fel ismertem őket, tehát akkor testvérek, de ekkor egy egyáltalán nem kedves hang érte a fülem.
-Hogy tévedtél ide cica?-~vagy csajnak néz, vagy szimplán hőhullámos~.
-Mi az hogy cica? Pasi vagyok az Istenért!-fordulok felé és mondom felháborodva, de nem volt jó ötlet mert egy bicskát vesz elő a zsebéből.
-Ne, ne, ne.-mondom hátrálva. Meg akarja vágni az arcom de elrántom a fejem így megfogta a kezem, ki akartam rántani de ekkor a kezem megvágta és elengedett és pont ekkor láttam hogy a pár méterre lévő lámpa pirosról zöldre vált így, ahogy tudtam szaladtam, két okból is 1., ha megint utolér az a háromajtós szekrény, nem biztos hogy túl élem még egy vágással, sőt 2., ha nem fogom tudni merre mennek, kétes hogy valahol befogadnak. Jó 20 perces futás után elértünk egy tömblakáshoz, de vártam míg bemennek majd utána kerestem meg azt az ablakot ahol még égett a villany és odaléptem az ablak elé, amitől szegény majdnem szívinfarktust kapott. Jót derültem rajta de sajnáltam is, kinyitotta az ablakot:
-Te mit keresel itt?-kérdezte, majd én is vissza.
-Bemehetek?-kérdeztem, majd mikor megkaptam az engedélyt bemásztam az ablakon igaz a sérült kezemmel nem kellet volna.
-Kaphatok vizet?-porzik a torkom a több km futástól. Elindult a konyhába, gondolom. Mikor megkapom a poharat az utolsó cseppig kiiszom. Majd még számon kér, de észreveszi a sebesült kezem és kimegy az elsősegély dobozért, de elaludtam mielőtt visszaért volna.
*~*
Egyszer csak kipattan a szemem, szó szerint, nem tudom mire ébredtem. De észrevettem hogy be van kötve a kezem és be vagyok takarva. Lerángatom magamról a takarót, úgy beletekeredtem hogy rágörcsölődött a lábamra. Fel álltam a fotelból és elindultam szétnézni a lakásban, megtaláltam a WC-t ami a fő célom volt, elintéztem a folyóügyeim majd rápillantottam a konyhában az órára ami 3:30-at mutatott~uh, hogy hozzá vagyok szokva~mondom halkan majd vissza ülök a fotelba és megint elnyom az álom.
*JaeJae*
3:25-kor keltem fel a fene se tudja minek, a pontos időt a telefonom kijelzőjéről tudom meg majd 10 percig a neten bóklásztam de végül csak visszaaludtam.
*Másnap reggel*
Egy óriási sikításra ébredtem és akkor jöttem rá mi, vagyis ki így a lepedőbe majdnem elvágódva tépem fel az ajtót és befogom a testvérem száját. Mikor megláttam hogy Ravi mozgolódik behúztam a szobájába és becsuktam az ajtót.
-He! Mit. Sikítasz.- bököm meg minden szónál, persze suttogva-az egy dolog hogy én felkeltelek, de neked nem kéne őt, had aludjon addig ameddig akar-befejezve monológomat kimegyek a szobából, hál' istennek nem ébredt fel így elindulok a konyhába lefőzni a kávét. Ju-t hallom kijönni a szobából
-Majd jövök, ki kell javítanom rengeteg dolgozatot és hétfőn négy órán helyettesítek.
-Oké.-és ezzel kilépett a házból. És már megint becsapta az ajtót. .Mikor lefő a kávé mocorgást hallok a nappali felől, kinézek a szekrény mögül és látom hogy most nyújtózkodik és kivillan a hasa~úristen~.
-Kávét?-kérdezem tőle.
-Kösz, elfogadom.-mondja mikor már mögöttem van.
-Megint azt szeretnéd hogy rád öntsem, ebben a házban nincs egy darab férfi póló sem.-mondom miközben öntöm ki a bögrékbe a barna folyadékot.
-Ülj le az asztalhoz.-mondom neki, és ő meg is teszi. Elé rakom a bögrét majd leülök vele szemben és én is bele iszok.
-Neked szabadna innod kávét? Túl fiatal vagy még hozzá!-mondja méregetve.
-16 éves vagyok és meg van engedve.-kortyolok bele a kávémba erre ő ki prüszköli.
-Hogy?-kérdezi kistányér méretű szemekkel.
-Tudom, idősebbnek nézek ki a koromnál.-és a mosogatóba rakom a bögrém, mire vissza megyek Ravi is végez így ide adja a bögrét.
-Reggelit csináljak, éhes vagy?-kérdezem felé fordulva.
-Megköszönném.-mosolyog rám.
Oda megyek a hűtőhöz és benézek, még jó hogy nem vele szemben van a hűtő~így nem vele szemben dőlök be~, de még szerintem így is bámul.
-Rántotta?-semmi válasz-Rántotta jó lesz?-megint síri csend. Látom hogy csak bambul így oda megyek hozzá és megint megpaskolom az arcát.
-Rántottát kapsz.-mondom neki és úgy látszik beletörődött.
-Kész van!-mondom kis idő múlva, kétfelé rakom a kaját, a kaszrojba vizet engedek, még előveszek két villát és elé rakom.
-Tessék, jó étvágyat!
-Köszönöm.-csak egy villával te a szájába amikor megszólal.
-Isteni.-mondja majd elkezdi enni.
-Örülök hogy ízlik.-mondom mosolyogva majd én is elkezdem enni. Egyszer csak azt veszem észre hogy elkezd fulladozni, gyorsan mögé megyek, megveregetem a hátát és azt hiszem jobban van.
-Oh, köszi ez életmentő volt.-mondja a nyakát fogdosva.
-Nincs mit, de inkább egyél lassabban még megfulladsz itt nekem, aztán meg rám fogják.-mondom a végét nevetve.
-Hát igaz ezt le sem tudnád tagadni, ha csak meg nem mérgezel.-mondja a tányérjának és bekap egy kisebb falatot.
-Na, most már meg nem fulladj nekem.-és én is belekezdek. Nem sokára Ravi végez és egyedül viszi a mosogatóba a tányért majd végig engem néz míg eszek.
-Muszáj?-mondom kissé elpirulva.
-Mit? Ja, bocsi.-és tarkóját vakargatva elnéz másfelé így nyugodtan be tudom fejezni a reggelimet. Beleraktam a mosogatóba a tányért és visszamentem hozzá.
-Na és nem kell visszamenned a többiekhez?-nézek rá gyanakodva.
-Ööö...hát azt mondtam hogy itt lakik az ismerősöm~ahha, na ezt még tisztázzuk...majd~és amúgy is szabadnapunk van.
2013. június 21., péntek
HyukBin Oneshot :)
2013.szeptember.29.
-Én....szeretlek.-hallom meg Hyuk hangját magam fölött. Az ágyamon ülve hallom monológja utolsó picinyke mondatát. Ez a piciny szó dübörög a fejemben, a szívem majd ki ugrik még sem tudok megmozdulni. Majd' egy éve szeretném neki bevallani, erre ő szedi össze a bátorságát és kinyögi. Már csak a bejárati ajtó csapódására riadok fel, majd az ablakhoz lépve látom hogy a belváros felé kezd el szaladni a szakadó esőben. A többiekre mintsem figyelve rohanok, veszem a cipőm a saját kabátom és az Övét, mert azt sem vitt. Az utolsó két lépcsőkről már ugrok, a földszintet elérve tépem fel az ajtót és rohanok, rohanok de nem tudom hova. Már térdemre rogyva kapkodom a levegőt, amikor körülnézve a mellettem lévő sikátor féleségbe meglátok egy alakot, majd beljebb menve már látom hogy Ő az. A homlokát a falnak támasztva többször beleüt a falba ököllel. Odamegyek mögé és átkarolom a derekát.
-Bántott téged a fal?-kérdezem tőle.
-Nem! De te igen és eressz el!-ficánkolna de megunja és inkább belesimul az ölelésbe.
-Mivel bántottalak? De attól még nem a falat kellene püfölni hanem engem, nem gondolod?
-Nem!-mondja durcásan, és még mindig megállás nélkül esik ránk az eső.
-Miért sírsz?-kérdezem ellágyulva, és a vállára támaszkodom az állammal. Kicsit megfeszül a teste és válaszol.
-Mert az esőben nem látják.
-Ó, dehogynem. Miért szaladtál el? Félsz a válaszomtól?-kérdezem incselkedve.
-I..i..igen.-mondja megszeppenve, ~hát én megzabálom~.
-Pedig nem kell.-mondom és magam felé fordítom, de nem néz a szemembe.
-Miért nem nézel a szemembe?-megrázza a fejét így megfogom az állát és megemelem a fejét hogy a szemébe nézhessek. Mérhetetlen vágyakozást és szerelmet látok a szemében.
-Mitől félsz?-kérdezem miközben folyamatosan a szemébe nézek.
-Ne..nem tudom.-mondja és megtörli a szemét.
-Akkor miért szaladtál el?-az arcára simítom a kezem és a hüvelykujjammal elmorzsolok egy lefolyó könnycseppet.
-Azt sem tudom.-mondja és elneveti magát.~Imádom a mosolyát.~
-Akkor? Na fordulj, rád adom a kabátod mert megfázol.-szép, mondhatom. A születésnapomon úgy esik az eső mintha dézsából öntenék.
-Nem megyünk vissza, már a többiek biztos keresnek.-mondja a mellkasomnak, még mindig nem mer a szemembe nézni.
-Nem érdekel hogy keresnek.-mondom mosolyogva.-De menjünk!
Visszafelé csendben haladtunk, majd az ajtó előtt neki szorítom a falnak a feje fölött a kezét és meglepetten néz rám. Még szerencse hogy senki nincs olyan elmebeteg hogy ilyen esőben kijön akár az utcára is. Hyuk ílyedten nézett rám én pedig olyan közel hajoltam hozzá hogy éppen nem súrolták egymást az ajkaink.
-Szeretnéd tudni?-lehelem az ajkaira amitől egyből kapkodja a levegőt majd nyel egy nagyot és egy aprót bólint.
-Én is....szeretlek.-és végre össze érintem ajkainkat. Semmi plusz, csak rányomom ajkaimat az övéire. Végignyalok alsó ajkán mire belenyög a csókba és már ahogy mélyítem a csókot azonnal viszonozza. Levegőhiány miatt válunk szét, a homlokának döntöm az enyémet amikor a srácok nagy éljenzésben törnek ki, fütyülnek, tapsolnak, mire mi el nevetjük magunkat.
-Végre srácok! Már mindenki észrevette még jóval ezelőtt, de most már sikerült tisztáznotok.-mondja N mosolyogva. Ravi kilökte őt az esőbe, a biztonságot nyújtó elő tető alól mire vissza érve megölelte Ravit, aki persze vizes lett. Végre elindultunk felfelé, Hyuk rögtön bement a fürdőbe és amikor hallottam hogy megengedi a vizet én is bementem. Beálltam mögé a zuhanyzóba és elkezdtem masszírozni a vállát mire kicsit összerándult de mikor rájött hogy én vagyok ellazult.
-Olyan jólesik ez a meleg víz.-mondom a fülébe majd bele is harapok mire felsóhajt kicsit lejjebb birtokba veszem a nyakát mire megtámaszkodik maga előtt a csempén, de érzem hogy ezt most még nem szabad így az utolsó puszilok a nyakára és elhúzódom.
-Fürödj meg.-mondom mire visszatér a hangom.
-Te...te...te..-elhal a hangja.
-Én is szeretlek.-és becsukom magam után az ajtót. Már rég az ágyon fekszem és unottan kapcsolgatok a csatornák között mikor álmosan benyit, lefekszik mellém a feje a mellkasomon pihen mire megszólalok.
-Ez volt a legjobb szülinapi ajándékom.-nem mond semmit csak felhúzza a hasamon a felsőt és belepuszil a köldökömbe mire bizsergető érzés fut végig az egész testemen.
-Na megállj csak.-mondom és felé tornyosulok-Nem ér ilyet csinálni!
-Csak visszakaptad a zuhany alatti miatt.-majd mosolyogva átfordul az oldalára.
-Gonosz.-majd mögé feküdve belepuszilok nyakhajlatába és mégközelebb bújik.
-Én....szeretlek.-hallom meg Hyuk hangját magam fölött. Az ágyamon ülve hallom monológja utolsó picinyke mondatát. Ez a piciny szó dübörög a fejemben, a szívem majd ki ugrik még sem tudok megmozdulni. Majd' egy éve szeretném neki bevallani, erre ő szedi össze a bátorságát és kinyögi. Már csak a bejárati ajtó csapódására riadok fel, majd az ablakhoz lépve látom hogy a belváros felé kezd el szaladni a szakadó esőben. A többiekre mintsem figyelve rohanok, veszem a cipőm a saját kabátom és az Övét, mert azt sem vitt. Az utolsó két lépcsőkről már ugrok, a földszintet elérve tépem fel az ajtót és rohanok, rohanok de nem tudom hova. Már térdemre rogyva kapkodom a levegőt, amikor körülnézve a mellettem lévő sikátor féleségbe meglátok egy alakot, majd beljebb menve már látom hogy Ő az. A homlokát a falnak támasztva többször beleüt a falba ököllel. Odamegyek mögé és átkarolom a derekát.
-Bántott téged a fal?-kérdezem tőle.
-Nem! De te igen és eressz el!-ficánkolna de megunja és inkább belesimul az ölelésbe.
-Mivel bántottalak? De attól még nem a falat kellene püfölni hanem engem, nem gondolod?
-Nem!-mondja durcásan, és még mindig megállás nélkül esik ránk az eső.
-Miért sírsz?-kérdezem ellágyulva, és a vállára támaszkodom az állammal. Kicsit megfeszül a teste és válaszol.
-Mert az esőben nem látják.
-Ó, dehogynem. Miért szaladtál el? Félsz a válaszomtól?-kérdezem incselkedve.
-I..i..igen.-mondja megszeppenve, ~hát én megzabálom~.
-Pedig nem kell.-mondom és magam felé fordítom, de nem néz a szemembe.
-Miért nem nézel a szemembe?-megrázza a fejét így megfogom az állát és megemelem a fejét hogy a szemébe nézhessek. Mérhetetlen vágyakozást és szerelmet látok a szemében.
-Mitől félsz?-kérdezem miközben folyamatosan a szemébe nézek.
-Ne..nem tudom.-mondja és megtörli a szemét.
-Akkor miért szaladtál el?-az arcára simítom a kezem és a hüvelykujjammal elmorzsolok egy lefolyó könnycseppet.
-Azt sem tudom.-mondja és elneveti magát.~Imádom a mosolyát.~
-Akkor? Na fordulj, rád adom a kabátod mert megfázol.-szép, mondhatom. A születésnapomon úgy esik az eső mintha dézsából öntenék.
-Nem megyünk vissza, már a többiek biztos keresnek.-mondja a mellkasomnak, még mindig nem mer a szemembe nézni.
-Nem érdekel hogy keresnek.-mondom mosolyogva.-De menjünk!
Visszafelé csendben haladtunk, majd az ajtó előtt neki szorítom a falnak a feje fölött a kezét és meglepetten néz rám. Még szerencse hogy senki nincs olyan elmebeteg hogy ilyen esőben kijön akár az utcára is. Hyuk ílyedten nézett rám én pedig olyan közel hajoltam hozzá hogy éppen nem súrolták egymást az ajkaink.
-Szeretnéd tudni?-lehelem az ajkaira amitől egyből kapkodja a levegőt majd nyel egy nagyot és egy aprót bólint.
-Én is....szeretlek.-és végre össze érintem ajkainkat. Semmi plusz, csak rányomom ajkaimat az övéire. Végignyalok alsó ajkán mire belenyög a csókba és már ahogy mélyítem a csókot azonnal viszonozza. Levegőhiány miatt válunk szét, a homlokának döntöm az enyémet amikor a srácok nagy éljenzésben törnek ki, fütyülnek, tapsolnak, mire mi el nevetjük magunkat.
-Végre srácok! Már mindenki észrevette még jóval ezelőtt, de most már sikerült tisztáznotok.-mondja N mosolyogva. Ravi kilökte őt az esőbe, a biztonságot nyújtó elő tető alól mire vissza érve megölelte Ravit, aki persze vizes lett. Végre elindultunk felfelé, Hyuk rögtön bement a fürdőbe és amikor hallottam hogy megengedi a vizet én is bementem. Beálltam mögé a zuhanyzóba és elkezdtem masszírozni a vállát mire kicsit összerándult de mikor rájött hogy én vagyok ellazult.
-Olyan jólesik ez a meleg víz.-mondom a fülébe majd bele is harapok mire felsóhajt kicsit lejjebb birtokba veszem a nyakát mire megtámaszkodik maga előtt a csempén, de érzem hogy ezt most még nem szabad így az utolsó puszilok a nyakára és elhúzódom.
-Fürödj meg.-mondom mire visszatér a hangom.
-Te...te...te..-elhal a hangja.
-Én is szeretlek.-és becsukom magam után az ajtót. Már rég az ágyon fekszem és unottan kapcsolgatok a csatornák között mikor álmosan benyit, lefekszik mellém a feje a mellkasomon pihen mire megszólalok.
-Ez volt a legjobb szülinapi ajándékom.-nem mond semmit csak felhúzza a hasamon a felsőt és belepuszil a köldökömbe mire bizsergető érzés fut végig az egész testemen.
-Na megállj csak.-mondom és felé tornyosulok-Nem ér ilyet csinálni!
-Csak visszakaptad a zuhany alatti miatt.-majd mosolyogva átfordul az oldalára.
-Gonosz.-majd mögé feküdve belepuszilok nyakhajlatába és mégközelebb bújik.
5.rész
*JaeJae*
Szép lassan eltelt még három óra, utánuk már nem jött senki szóval tényleg lassan telt azon kívül hogy Ravi folyton nézett én meg mikor ránéztem azt hiszem elpirultam mert mindig mosolygott rajtam ~szép, mondhatom~. Sulhutól elköszöntem (puszi, ölelés) utána ránézek Ravi-ra ő meg...hát ha szemmel ölni lehetne, én vagy Sulhu már nem élnénk és még ráteszek egy lapáttal mert még rá is kacsintok. Majd összeszedem a cuccom és mondom Ju-nak hogy menjünk és kiléptünk a kávézó ajtaján.
*Junnie*
Jae robogóval vitt haza~uh, én ültem hátul~. Így tudtam gondolkozni mi történt a kávézóban.
*FLASHBACK*
Mikor Jae ráöntötte a kávé nagyját Ravi-ra~fogadjunk hogy nem vette észre hogy rá is jutott~és kézenfogta Ravi-t és elindult vele az öltözőbe de a CEO megállította de Ravi valami olyasmit mondott hogy nem lesz semmi baj~a szájáról olvastam le~, Jae behúzta Ravi-t majd kijött, odalépett Sulhu-hoz ő meg bólintott, Jae visszament de kb. fél órája bent voltak, ekkor indultam befelé de egy kéz megfogta az enyémet, lenéztem a kézre majd a gazdájára. Leo fogta az alkaromat de amikor ránéztem tágra nyílt szemekkel nézett rám, majd elszégyellte magát és lehajtotta a fejét~de a kezem még mindig nem engedte el~.
-A kezem.-mutatok rá a tényre hogy még mindig fogja a kezem.
-Huh?-ő pedig csak ennyit nyög ki és kérdőn néz rám.
-Elengednéd?
-Ja, igen. Bocsi.-szép lassan elengedi a kezem és ekkor jövök rá hogy az egész asztaltársaság engem néz. Gyorsan visszasietek a helyemre és 10 per mulva kijöttek, Jae is átvette a felsőjét~rájött, vagy Ravi mondta el neki~.
*FLASBACK VÉGE*
-Hé, hé figyelj már, leszállnál a robogóról, basszus!-Jae már ott kalimpált előttem.
-Jól van na, megyek már-azzal letápászkodtam a robogóról és lassan elindultam be a házba, a szomszéd néni épp most vitte le a szemetet.
-Jó estét!-majd mélyen meghajoltam.
-Ó szia kedveském! Még most értetek haza?-kérdezte elindulva lefelé a lépcsőn.
-Igen, a tesóm most is sokáig dolgozott.-mondom mosolyogva félig csukott szemeim mögül.
-Hiszen mindjárt elalszol, menj befelé aludni.-~ na, hát nem kell kétszer mondani~, de aranyos egy teremtés. Mikor ide költöztünk sokat segített, elmondta mit hol találunk a közelben és engem több-kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel tanított főzni, Jae-t könnyebb volt tanítani, folyamatos és kemény 2 hónap alatt magtanította az összes koreai tradicionális ételt elkészíteni. Kinyitottam a lakás ajtót gyorsan bementem a szobába, összeszedtem a fürdős cuccom és bevonultam a fürdőbe.
*JaeJae*
Ott kínlódok Ju előtt vagy 5 perce~a szomszédok már jót röhögtek rajtam~, hogy szálljon már le a robogóról és egyszer valami csoda folytán észrevesz.
-Jól van na, megyek már-és végre itt hagyta a robogót, mire betolom a helyére látom hogy a szomszéd néni most hozza ki a szemetet így oda sietek~nem láttam mostanába~.
-Jó estét!-szegény néni úgy megíllyedt.
-Bocsánat, ne tessék haragudni.-hajolok meg előtte vagy 100x-adjára és megfogja a kezem.
-Holnap fájni fog a hátad ha ennyit hajolgatsz, úgysincs semmi izgalom az életemben, ezt még kibírom-mondja mosolyogva~ilyenkor kivirul az arca addig pedig egy mély búskomorság terül szét arcán~.
-Tessék jönni, segítek-hát igen már 80 évesen már nem nagyon megy neki a lépcsőzés, megfogja a kezem és úgy segítem fel az emeletig.
-Köszönöm, de most már menj aludni, beszéltem tesóddal és ő már fáradt volt. Mondjuk te mindig egy energiabomba vagy.-mondja nevetve és intve egyet becsukja az ajtót.
-Jó éjt!-majd én is nyitom az ajtót és magam mögött zárom is.
-Ahh, végre itthon.-mondom nagy nyújtózkodás közepette. Ledobom a fotelba a táskám és közben hallom hogy Ju most nyitja meg a vizet. Odamegyek a kert felőli ablakhoz mert innen lehet a legjobban a csillagokat, nézem egy darabig őket majd kinyitom az ablakot és kihajolok rajta.
-Jae én megyek aludni.-nyom egy puszit a fejemre és elindul a szobája felé. Már majdnem elbóbiskoltam ezért zártam be az ablakot amikor látok egy fejet az ablakban amitől már majdnem átestem a mögöttem lévő fotelben erre elkezd nevetni, kicsit közelebb megyek az ablakhoz és akkor veszem észre hogy Ravi az. Így megint kinyitom az ablakot mert már elég hideg van abban a rövid ujjúban amit adtam neki.
-Te mit keresel itt?-mondom neki karba tett kézzel.
-Bemehetek?-néz rám boci szemekkel.
-Ahh, gyere.-majd bemászik az ablakon.
-Szia! Öhm, kaphatok egy pohár vizet?-mondja a kezét fogva. Gyorsan kimegyek a konyhába és viszem is a vizet.
-Tessék.-adom a kezébe a poharat.
-Köszönöm.-és kiissza az összes vizet a pohárból.
-Egészségedre.-leteszem a poharat az asztalra, miközben mindketten leülünk egymással szembe fotelekbe.
-Na és most elmondhatod mit keresel itt?-mondom a szemébe.
-Jól van na.-tartja már megint maga elé a kezét.-Aish...-kapja már megint kezét a vállára.
-Hé, mi történt veled?-ugrok oda mellé és megfogom a karját.
-Naaa, attól még fáj!-mondja az arcomba.
-Jól van, jól van, hozom az elsősegély dobozt.-és már kint is voltam a fürdőszobában, megyek visszafelé de ekkor már Ravi édesen aludt a fotelban.
-Na mindegy. Akkor is lekezelem a kezét-és gyorsan kitisztítottam a sebet, bekötöttem a kezét majd hagytam egy cetlit az asztalon. Betakartam egy takaróval. Becsuktam az ablakot, elmentem lezuhanyozni majd pizsamának felvettem egy citromsárga rövidnadrágot és egy fehér rövid ujjút majd bementem a szobába és ekkor esett le hogy péntek van~mindjárt szombat~, bebújtam az ágyba és elkezdtem agyalni hogy mit keres itt Ravi de hamar elnyomott az álom.
Szép lassan eltelt még három óra, utánuk már nem jött senki szóval tényleg lassan telt azon kívül hogy Ravi folyton nézett én meg mikor ránéztem azt hiszem elpirultam mert mindig mosolygott rajtam ~szép, mondhatom~. Sulhutól elköszöntem (puszi, ölelés) utána ránézek Ravi-ra ő meg...hát ha szemmel ölni lehetne, én vagy Sulhu már nem élnénk és még ráteszek egy lapáttal mert még rá is kacsintok. Majd összeszedem a cuccom és mondom Ju-nak hogy menjünk és kiléptünk a kávézó ajtaján.
*Junnie*
Jae robogóval vitt haza~uh, én ültem hátul~. Így tudtam gondolkozni mi történt a kávézóban.
*FLASHBACK*
Mikor Jae ráöntötte a kávé nagyját Ravi-ra~fogadjunk hogy nem vette észre hogy rá is jutott~és kézenfogta Ravi-t és elindult vele az öltözőbe de a CEO megállította de Ravi valami olyasmit mondott hogy nem lesz semmi baj~a szájáról olvastam le~, Jae behúzta Ravi-t majd kijött, odalépett Sulhu-hoz ő meg bólintott, Jae visszament de kb. fél órája bent voltak, ekkor indultam befelé de egy kéz megfogta az enyémet, lenéztem a kézre majd a gazdájára. Leo fogta az alkaromat de amikor ránéztem tágra nyílt szemekkel nézett rám, majd elszégyellte magát és lehajtotta a fejét~de a kezem még mindig nem engedte el~.
-A kezem.-mutatok rá a tényre hogy még mindig fogja a kezem.
-Huh?-ő pedig csak ennyit nyög ki és kérdőn néz rám.
-Elengednéd?
-Ja, igen. Bocsi.-szép lassan elengedi a kezem és ekkor jövök rá hogy az egész asztaltársaság engem néz. Gyorsan visszasietek a helyemre és 10 per mulva kijöttek, Jae is átvette a felsőjét~rájött, vagy Ravi mondta el neki~.
*FLASBACK VÉGE*
-Hé, hé figyelj már, leszállnál a robogóról, basszus!-Jae már ott kalimpált előttem.
-Jól van na, megyek már-azzal letápászkodtam a robogóról és lassan elindultam be a házba, a szomszéd néni épp most vitte le a szemetet.
-Jó estét!-majd mélyen meghajoltam.
-Ó szia kedveském! Még most értetek haza?-kérdezte elindulva lefelé a lépcsőn.
-Igen, a tesóm most is sokáig dolgozott.-mondom mosolyogva félig csukott szemeim mögül.
-Hiszen mindjárt elalszol, menj befelé aludni.-~ na, hát nem kell kétszer mondani~, de aranyos egy teremtés. Mikor ide költöztünk sokat segített, elmondta mit hol találunk a közelben és engem több-kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel tanított főzni, Jae-t könnyebb volt tanítani, folyamatos és kemény 2 hónap alatt magtanította az összes koreai tradicionális ételt elkészíteni. Kinyitottam a lakás ajtót gyorsan bementem a szobába, összeszedtem a fürdős cuccom és bevonultam a fürdőbe.
*JaeJae*
Ott kínlódok Ju előtt vagy 5 perce~a szomszédok már jót röhögtek rajtam~, hogy szálljon már le a robogóról és egyszer valami csoda folytán észrevesz.
-Jól van na, megyek már-és végre itt hagyta a robogót, mire betolom a helyére látom hogy a szomszéd néni most hozza ki a szemetet így oda sietek~nem láttam mostanába~.
-Jó estét!-szegény néni úgy megíllyedt.
-Bocsánat, ne tessék haragudni.-hajolok meg előtte vagy 100x-adjára és megfogja a kezem.
-Holnap fájni fog a hátad ha ennyit hajolgatsz, úgysincs semmi izgalom az életemben, ezt még kibírom-mondja mosolyogva~ilyenkor kivirul az arca addig pedig egy mély búskomorság terül szét arcán~.
-Tessék jönni, segítek-hát igen már 80 évesen már nem nagyon megy neki a lépcsőzés, megfogja a kezem és úgy segítem fel az emeletig.
-Köszönöm, de most már menj aludni, beszéltem tesóddal és ő már fáradt volt. Mondjuk te mindig egy energiabomba vagy.-mondja nevetve és intve egyet becsukja az ajtót.
-Jó éjt!-majd én is nyitom az ajtót és magam mögött zárom is.
-Ahh, végre itthon.-mondom nagy nyújtózkodás közepette. Ledobom a fotelba a táskám és közben hallom hogy Ju most nyitja meg a vizet. Odamegyek a kert felőli ablakhoz mert innen lehet a legjobban a csillagokat, nézem egy darabig őket majd kinyitom az ablakot és kihajolok rajta.
-Jae én megyek aludni.-nyom egy puszit a fejemre és elindul a szobája felé. Már majdnem elbóbiskoltam ezért zártam be az ablakot amikor látok egy fejet az ablakban amitől már majdnem átestem a mögöttem lévő fotelben erre elkezd nevetni, kicsit közelebb megyek az ablakhoz és akkor veszem észre hogy Ravi az. Így megint kinyitom az ablakot mert már elég hideg van abban a rövid ujjúban amit adtam neki.
-Te mit keresel itt?-mondom neki karba tett kézzel.
-Bemehetek?-néz rám boci szemekkel.
-Ahh, gyere.-majd bemászik az ablakon.
-Szia! Öhm, kaphatok egy pohár vizet?-mondja a kezét fogva. Gyorsan kimegyek a konyhába és viszem is a vizet.
-Tessék.-adom a kezébe a poharat.
-Köszönöm.-és kiissza az összes vizet a pohárból.
-Egészségedre.-leteszem a poharat az asztalra, miközben mindketten leülünk egymással szembe fotelekbe.
-Na és most elmondhatod mit keresel itt?-mondom a szemébe.
-Jól van na.-tartja már megint maga elé a kezét.-Aish...-kapja már megint kezét a vállára.
-Hé, mi történt veled?-ugrok oda mellé és megfogom a karját.
-Naaa, attól még fáj!-mondja az arcomba.
-Jól van, jól van, hozom az elsősegély dobozt.-és már kint is voltam a fürdőszobában, megyek visszafelé de ekkor már Ravi édesen aludt a fotelban.
-Na mindegy. Akkor is lekezelem a kezét-és gyorsan kitisztítottam a sebet, bekötöttem a kezét majd hagytam egy cetlit az asztalon. Betakartam egy takaróval. Becsuktam az ablakot, elmentem lezuhanyozni majd pizsamának felvettem egy citromsárga rövidnadrágot és egy fehér rövid ujjút majd bementem a szobába és ekkor esett le hogy péntek van~mindjárt szombat~, bebújtam az ágyba és elkezdtem agyalni hogy mit keres itt Ravi de hamar elnyomott az álom.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)