3.rész

*Jaejae*

-Szia Sulhu!-felém fordul én pedig pont akkor ugrok a nyakába és majdnem el is esünk de még meg tud tartani mindkettőnket.
-Szia, Jae! Mi lett volna ha nem tudlak megtartani?-kérdezi összeszűkült szemekkel de egy széles mosoly terül el arcán.
-Öööö...hát elesünk?-kérdezem, erre mindketten elkezdünk nevetni. Meglepetésemre felkap és megforgat a levegőben~ha valaki látja biztos azt hiszi hogy járunk, pedig csak szoros barátság van köztünk~
-Hogy telt a hétvégéd?-kérdezem tőle még mindig mosolyogva.
-Hát tudod már megint,ahogy minden hétvégén, épp bevásárolni indultam és mikor befordulok az első sarkon megint szembejön velem az az őrült csaj aki már majdnem egy éve zaklat és mikor megfordultam volna már észrevett, ott ordibált utánnam én meg azt se tudtam merre menjek, fél óráig biztos szaladtam, utána meg egy óra volt mire hazataláltam és már nem is akartam bevásárolni.-a monológja végére már a hasamat fogva nevettem, de mivel észrevettem hogy ő nem nevet és megpróbáltam lenyugtatni magam csak meg lapigattam a vállát és mivel nyitódott az ajtó így kénytelenek voltunk elindulni, most én mentem a vendégekhez ő meg maradt a poharakat eltörölgetni.
*Másfél órával később*
-Úr Isten! Majdnem elfelejtettem szólni Junrim-nak!-Sulhu majdnem elejtette a tálcát amit éppen tartott és persze teli volt pakolva. Kuncogtam rajta de rögtön nyúltam a telefonomért, hogy felhívjam a drágalátos tesómat. Gyorsan bepötyögtem a számát és a fülemhez tartottam ~hál' istennek~kicsöngött a telefon:
-Hali, tudom, készülök!-ezzel le is tette a telefont.
-Ooookéééé, na ez gyors volt.-és már süppesztettem vissza a zsebembe a telefont amikor valaki a fülembe súg:
-Mennél te, el kell mennem WC-re.-már tudtam hogy Sulhu az de még mindig kétszáz volt a vérnyomásom, és ahogy közeledett az idő egyre idegesebb lettem, két poharat el is törtem~majd levonják a fizuból~. Majd ahogy hallottam hogy nyílik az ajtó és megláttam Junnie-t az ajtóban mint aki oda fagyott~hát megmondom őszintén berezeltem~ de visszatért az erő a lábaimba és így elindultam felé, mikor elé értem:ölelés, puszi:
-Ülj le, mindjárt jövök-azzal az irammal beszáguldottam az ajtón az öltözőkhöz és gyorsan át öltöztem:
-Sulhu, ma már dolgozni nem jövök be de ha végzünk a plázában akkor visszajövünk enni meg kávézni-néz rám mint aki se lát se hall-igen, ő a tesóm, ne bámuld már annyira feltűnően-bokszolok egyet a vállába mire észhez tér:
-Na jó, elmondom még egyszer, ma már nem jövök be dolgozni de ha végzünk a plázában akkor visszajövünk enni meg kávézni-szép lassan artikulálva mondtam el úgy mintegy két évesnek hogy ne egye meg a kutyapiszkot, legalább olyan sikerrel is.-Áhh, reménytelen!~majd küldök neki egy üzit~.
-Junnie, mehetünk?-kérdezem mire feláll és indulunk is ki az ajtón. Hát a nap majdnem kivakította a látókámat:
-Miért nem mondtad hogy ennyire tűz a nap?-erre a feje felé bök mire észreveszem a napszemüveget a buksija tetején.

*Leo*

Kisorsolták hogy ki-ki mellé ül, valahogy senki nem akart a másik mellé ülni ezért ki kőpapirollózták és így Ken került N mellé, Hongbin megint Hyuk mellett kapott helyet így Ravi és én ültünk leghátra. Az út gyorsan eltelt mondjuk ez lehet annak is beszámítani hogy bealudtam az út negyedénél és a vége felé kezdett keltegetni Ravi, nekem meg ki pattantak a szemeim és szinte rákenődtem a kocsiajtó belső oldalára úgy megíllyedtem, még gyorsan kapkodtam a levegőt amikor megláttam hogy Ravi jót derül rajtam így belebokszoltam a vállába és ez már nem volt olyan vicces. Morcosan nézett rám majd elfordult az ablak irányába és bámulni kezdet ki az ablakon.