10.rész

*Ravi*

Csak szórakozásból akartam kivenni Hyuk szájából a nyalókát de úgy látszik észrevette Jae és most itt vacogok a teraszon két takaró alatt. Hallom ahogy felkel az ágyból és kinyitja az ajtót, ekkor beszorítom a szemem.~Nehogy lássa már hogy nem alszom~. Erre megszólal.
-Tudom hogy nem alszol, gyere be.-erre a két szóra pattanok is ki a székből és vittem magammal a két takarót. Azon lepődtem meg amikor odahívott hogy feküdjek mellé, de viszont én is jobban éreztem magam mellette. Most viszont már reggel van és itt szuszog rajtam~olyan édes~. Óvatosan elkezdem puszilgatni a szemeit felváltva majd elkezdett mocorogni.

*Jae*

Arra ébredek hogy valaki ütemesen puszilgatja a szemeim:jobb-bal-jobb-bal-jobb-bal majd elkezdek mozgolódni így abbahagyja és álmosan kinyitom a szemem és egy mosolygós arcú Ravi-val találom szembe magam majd mélyet szívok a levegőbe~kár volt~Ravi illata kiélezte az összes érzékszervemet.
-Jó reggelt drágám!-nyom egy puszit az arcomra.
-Minden reggel így akarok ébredni.-mondom és egy kicsit közelebb bújok hozzá, ezzel egy időben ő is közelebb húz magához. Még így maradunk egy kicsit de a nagy hangzavar hallatán szerintem már mindenki fent van.
-Gyere, reggelizzünk.-és szállna ki az ágyból de visszatartom.
-Na, eressz már!-~a nagy étvágyadat~és elkezd csikizni mire én nevetve de ellen állok.
-Jóhhhl...vhann nha...-elengedem de az ágy másik oldalán megelőzöm de megfogja a kezem és megfordít, felpaszíroz az ajtóra és a fejem mellé támaszkodik.
-Ez gonosz volt.-és megint megpuszilja a számat majd elhúzódik és félmosolyra húzza a száját, amivel engem készít ki.
-Tőled is.-majd puszit nyomok az arcára és kivonulok a többiekhez akik egyszerre köszönnek nekünk amitől én befogom a fülem és megyek a konyhába mert isteni illatok jönnek onnan, ekkor meglátom Leo-t egy rakat kaja és  Ju társaságában.
-Jó reggelt! Mi jót csinálsz?-sétálok oda Leo mellé.
-Bocsánat, csak unatkoztam és így készítettem reggelit.-meghajolt előttem.
-Nincs miért bocsánatot kérned, elhiheted hogy óriási terhet vettél le a vállamról.-mosolygok rá majd ő is vissza amitől Ju majd lefordul a székről. Míg Leo végzett ottmaradtam de valaki átölelte a derekam és a vállamra rakta a fejét, de nem Ravi volt, oldalra nézek és egy mosolygós N-t látok és megszólalok.
-Hát te?
-Csak megnéztem mit csináltok, de úgy látom szólhatok a többieknek hogy kész a kaja.
-Ugye Ravi küldött?-mire szégyenlősen mosolyog.
-Gondoltam, mondd meg neki hogy ne legyen olyan kíváncsi, vagy várj...mondd meg neki hogy hívom, de csak ennyit.-azzal elment majd mostmár tényleg Ravi ölelt át hátulról.
-Mi az? Miért hívtál?-bújik a nyakamba.
-Elsőnek is, N elárult és ne piszkáld ezért. Ne legyél már féltékeny Leo-ra, nem látod hogy ezek szerelmesek egymásba.-ekkor mind ketten elpirulnak, Leo meg majdnem magára borította a forróvizet-a másik meg, legyél szíves megteríteni.-elmegy tőlem és megkeresi a tányérokat, majd kivisz nyolcat és Ju ezután kihúz a konyhából.
-Te normális vagy? Áhh, biztos nem! Hogy lehet ilyet nyíltan kimondani? Úristen!
-Nyugodj már le! Amúgy meg ha Ravi nem veszi észre elég vaksi. Süt rólatok hogy szerelmesek vagytok.-ekkor felbukkant Ravi így abbahagytuk majd mentünk reggelizni ami isteni volt. Meg is dicsértem Leo-t majd szedelődzködtek és N szólt a CEO-nak, már a kisbuszban ülve köszöntek el.

9.rész

*Ju*

Már az ágyamban gondolok vissza a mai napra.
*FLASHBACK*
Még ettem volna amikor Ravi elkezdett veszekedni Leo-val és egyre feljebb ment bennem a pumpa. Utána meg elkezdte Ravi dobálni AZ ÉN KAJÁMAT. Egyre nagyobb méreteket öltött a kajacsata, lefognám Leo-t de ő csak eltol magától mert majdnem engem kapott egy süti, majd elkezdek ordibálni.
-Hagyjátok már abba! Yah, miért nem figyel rám senki.-elindulok szólni Jae-nek hogy kezdjen már valamit ezekkel az őrültekkel.
-Jae gyere, én már nem tudom leállítani őket.-mondom hisztérikusan majd mikor kezdte kivallatni őket akkor még mögötte voltam de kimentem összébb pakolni a kajamaradványokat, de majd összetakarítják ők így visszamentem és elkezdtem nézni Leo-t, de ő csak lehorgasztotta a fejét ~biztos megbánta~. Jae befejezte a fejmosást és elküldte őket fürödni és mi addig szedtünk össze alvós felsőt, már amit lehetett.
*FLASHBACK VÉGE*
Gondolataimból arra eszmélek hogy valaki eszméletlenül veri az ajtót~biztos nem esik le neki hogy késő este van~.
-Hogy a jó isten simogasson meg, mi az már megint!-mire befejezem a szitkozódást már az ajtó előtt állok és kinyitom majd nyújtózkodok egyet és érzem ahogy feljebb húzódik a felső éppen hogy egy kis rész látszódik belőle de amikor meglátom ki áll velem szemben, abbahagyom.
-Tessék, mit szeretnél?-kérdezem tőle.
-Hát, szomjas vagyok de nem akarok mindent feltúrni, kaphatok valami innivalót?-mondja szégyenlősen a tarkóját vakargatva, nyáladzanék de Leo még mindig előttem áll és még mindig szomjas.
-Na gyere te nagy gyerek.-őt kikerülve elindulok a konyhába majd megállok az ajtóban, de ő kérdőn néz rám így odamegyek a hűtőhöz és kinyitom.
-Válassz! Csak az epres Nestea-t ne, a tesómé.-mondom neki mire odajön és oldalról látom ahogy bedől~hűha, de gömbölyödik~ és elkezd válogatni. Hallom ahogy csörömpöl majd kiveszi a kancsó vizet, ami rajtam köt ki, én sikítanék ahogy a jéghideg víz hozzám ér de Leo befogja a szám majd hirtelen megölel és a fülembe súgja.
-Bocsánat, nem akartam.
-Elhiszem, de valamit elmagyaráznál.-súgom én is.
-Mit?-kérdez értetlenül.
-Miért ölelsz?-kérdezem, de érzem hogy kezdek pirulni.
-Mert jó érzés.-észreveszi hogy mit mondott és látom a Hold fényénél hogy ő is elkezd pirulni. Még így állunk 5 percig és még maradnék így reggelig is de érzem hogy rámtapad a felső.
-Elengedsz? Már rám tapadt a felső.-mondom így eltol magátol és visszafészkeli magát a fotelba és úgy látszik el is aludt, gyorsan feltöröltem a pocsolyát és elindulhattam átöltözni, majd én is visszaaludtam.

*Leo*

Uh, hát ez égő volt. Jae leönti Ravi-t,  ami elég érdekes volt. Most meg én Ju-t, a szerencsétlenség netovábbja, csapnám fejbe magam. De nem akarok hangoskodni és lassan elnyom az álom.
*Másnap reggel*
Arra ébredek hogy a Nap át égeti a retinámat. Így kinyitom a szemem és észreveszem hogy még mindenki alszik~szuper~ így bemegyek a konyhába és végre iszok egy ki vizet majd a konyhapultnak dőlve gondolkozom majd eszembe jut egy ötlet, elég otthonosan mozgok a konyhában és a srácok sem panaszkodnak rá így elkezdek összeütni valami kaját és az illatokra elkezd ébredezni a banda, elsőnek Ken kel fel és szemét dörzsölve jön a konyhába majd mikor meglát rám mosolyog és visszamegy a nappaliba. Mire kész már mindenki ébren van, Ju furcsán nézett mikor meglátott de vállat vont és leült a székre. Már csak Ravi és Jae hiányoznak, vajon mit csinálhatnak. De ők is megjelentek és nekikezdünk a reggelinek.

8.rész

*JaeJae*
-Na srácok-erre mindenki rám figyelt-kér valaki kenyeret?
-Minek az a micsoda?-kérdezi Hyuk.
Erre Ken megadja a velős választ.-Az kenyér, és....azt már nem tudom mire kell.
-A paprikás zsírt felitatni.-mondja Ju mire az asztaltársaság fele úgy világít, hogy az nem igaz.~Most esik le hogy Leo nincs itt. De akkor hol van?~Mire megvilágosodott mindenki és szedtek maguknak, N megszólal.
-Ínycsiklandónak látszik de hogy együk pálcával?-néz rám.
-Kanálla kell enni, ja és szólok mindenkinek előre, tudok koreaiul és értem is de csak rövid szöveget tudok feldolgozni úgyhogy ha valaki hosszabb monológot intézne hozzám lehetne angolul, ja és e a tesómra is vonatkozik-ekkor lépett be Leo, úgy látszik a mosdóban volt.
-Hogy mi? Ő ki?-hallom meg a hangját.
-Ő a testvérem Yoo Junrim.-ekkor Ju elvörösödik, Leo elfehéredik, majd egymásra néznek, Ju még jobban elpirul Leo-nak is kezd visszatérni a színe.
-Tényleg, Leo, neked már csak Ju mellett maradt hely.-ahogy elmondom meg sem mozdul , így odamegyek és a kezénél fogva vezetem a helyére~mint egy nagy óvodás~. Ekkor Ravi megszólal.
-Tud ő járni!-a végére felemeli a hangját.
-Most az a bajod hogy megfogtam a kezét? Csak nem vagy még erre is féltékeny?-nézek rá.
-És ha ige...upsz.-majd pirulva az asztalra szegezi a tekintetét, ezzel egy időben N és Ken elkezdenek "hu"-zni.
-Most mi van?-kérdezem felháborodva, piros fejjel.
-Áh, semmi.-hangzott az egyhangú válasz.
Leültem és végre elkezdünk enni. Mikor már mindenki végzett elkezdtem leszedni az aszatalt akkor kezdődött a baj. Junrim előtt még otthagytam a tányért, mert őt tudtam hogy lassan eszik. Leo szólni akart és ekkor, ahogy fordult, éppen csak megérintette a hátsóm.
-Bocsánat, csak kérdezni akartam hogy segítsek-e.-mondja zavarában.
-Köszi, nem kell, egyedül is boldogulok.-azzal elindulok a konyhába és nem vagyok ott a következőknél.
Ravi:Hogy merted taperolni a barátnőmet?
Leo:De én nem is...
Ravi:Ó, dehogynem!
Ekkor vittem a sütiket, ekkor abbahagyták. Visszamentem a konyhába innivalókért.
Leo:De tényleg nem!
Ravi kérdőn néz és ekkor elveszi Ju elől a tányért aki felháborodottan néz és repül is Leo felé az első krumpli, majd a második és a harmadik is. Leo viszonozza ezt a "kedves gesztust" Ravi-nak egy süteménnyel, de ekkor N mögé bújik így N kapott az arcába egy haboskrémest. Csak annyit vettem észre ebből az egészből hogy Ju jött szólni.
-Jae gyeren én nem tudom leállítani őket.-mondja.
-Te atyaságos szent úristen.-de amikor megláttam őket hirtelen elkapott a nevetés. Majd mikor már észrevettem hogy Leo is önfeledten dobálja az ételt már nem volt olyan vicces.
-Állj!-ordítom el magam mire mindenki elhallgat-Mindenki letesz mindent a kezéből és 5másodperc múlva a nappaliban van-kelek ki magamból, majd én is átmegyek Ju-val a nappaliba.
-Mi volt? Miért volt? És ki kezdte? Ja, azt hiszem tudom ki volt!-itt jelentőségteljesen Ravi-ra nézek.
-Leo?-lesüti a szemét.
-N?-elkezd nevetni.
-Na, veletek is sokra megyek!-túrok idegesen a hajamba.
-Bébi...-elindul felém de ahogy ránézek megtorpan.
-1. Mi az hogy bébi? 2. Tudom hogy te voltál! 3. Leülsz!- és visszaült a helyére.
-Na de unnie?-kezdi Hyuk.
-Mi az hogy unnie? Szerinted hány éves vagyok?-nézek rá.
-Tőlem idősebb?-mondja a szemembe.
-Minek nézel te engem, 30 évesnek?-mondom a végét kicsit hangosabban mint ahogy szeretném. De amint meglátok egy könnycseppet legördülni az arcán egyből meg is bánom.
-Sajnálom, nem így akartam.-guggolok elé, erre rám emeli könnyes szemét, ettől már nekem is könnybe lábad a szemem.
-Na-simogatom meg a combját-ha te sírsz én is sírok, látod?-és érzek legördülni egy könnycseppet de elnevetem magam és mutatok magamra erre az arcát eltakarja mindkét könyökével és még jobban elkezd sírni, de csak szorgos szipogást hallok.
-Most már mindig unnie leszek neked?-erre elkezd bólogatni-Oké, de a bátyám lehetnél, 3 évvel idősebb vagy tőlem.-súgom a fülébe.
-Tényleg?-néz rám végre, mire én bólintok egyet és megpuszilom az arcát és gyorsan kiszaladok a konyhába egy nyalókáért, egy egész dobozzal van a szekrénybe de erről senki sem tud, még Ju sem.
-Tessék.-érek vissza és adom Hyuk kezébe az édességet. Erre mellém ugrik Ravi és tartja az  arcát.
-Ne ílyesztgess és ne is álmodj róla, tudom hogy te voltál.-szóra nyitná a száját.
-Ne merd tagadni!-és visszaül N mellé.
-Na valamelyik díszpinty kezdjen el fütyülni.-és Hongbin el is kezdi.
-Ravi megharagudott Leo-ra hogy megtapizott téged és így elkezdődött a kajacsata.-fejezte be tömören.
-Na jó, mivel tudom ki volt és már nem haragszom...annyira és ezt Hyuk-nak köszönhetitek-aki már bőszen majszolja a nyalókát-menjetek, fürödjetek meg és ahogy látom esőre áll az idő, senki nem mehet ki a házból, még az hiányzik hogy valaki megfázzon, tehát MEG-TIL-TOM!-Ju most ért vissza valahonnan-1,2 fürödni és ha valaki beleköt a másikba a teraszon alszik-végre elindultak majd mikor meglátom Hongbin fejét válaszolok a fel nem tett kérdésre.
-Törölköző a szekrény 3. polcán.-majd el is tűnik.
-Ezek mind hülyék, egytől-egyig-túrok a hajamba.
-Azok.-mondja Ju mosolyogva, de ekkor meghallom hogy zajonganak, beállok a folyosó végére és azt látom hogy Ravi ki akarja venni Hyuk szájából a nyalókát, észrevesz Ken és Ravi elnézve balra meglát engem.
-Ez nem az aminek látszik.-mondja megszeppenve.
-De az! 1. azt ő kapta és te vagy a kiválasztott.~Komolyan, mint az ó.~
-Gyere, szedjünk össze valami alvós cuccot ezeknek az idiótáknak. Mire mindenki végzett kiraktunk 6 pólót.
-Válasszatok, ennyivel van ennyi.-ekkor mindenki megfogta az előtte lévő felsőt és felvette.
-Keressetek az alváshoz valami kényelmes helyet, Ravi terasz.-láttam hogy fészkelte volna be magát az egyik fotelba.
-Kapsz két takarót és sipirc.
Mindenki nyugovóra tért kivéve engem és Ravi-t, mindig moccan egyet és akkor reccsen egyet a bambusz szék. Kikeltem az ágyból és az ajtóhoz lépve láttam hogy szakad az eső, ránéztem és láttam hogy ott vacog a székben. Kinyitottam az ajtót és ekkor hirtelen beszorította a szemét mintha aludna.
-Tudom hogy nem alszol, gyere be. Megfagysz reggelre.-ahogy végig mondtam ugrott is ki a székből és vígan hozta be a takarókat.
-És hol alszom?-kérdezte, mikor én már az ágyban voltam.
-Gyere!-paskoltam meg magam mellett az ágyat és befeküdt ő is a takaró alá.
-Nem nyomlak agyon?-kérdezte mikor már kényelmesen elhelyezkedett.
-Egy másfél személyes ágyon fekszünk, nyugi.-majd becsukom a szemem de tudom hogy néz.
-Mi az?-kérdezem csukott szemmel.
-Olyan szép az arcod.-és elkezdi puszilgatni az arcom majd egy másodpercig a számra nyomja az övét így reagálni sincs időm, de amikor már észhez térek megszólalok.
-Ez mi volt?
-Bocsánat puszi, a déliért.-mondja szégyenlősen.
-Ohh.-~na az értelem rólam is sugárzik~.
-Jó éjt!-megpuszilja a homlokom majd a mellkasán nyom el az álom de még hallom a szíve hangos dübörgését.

7.rész

*JaeJae*

A szobám

Miután beleraktam a mosogatóba a tányért visszamentem Ravi-hoz:
-Kimegyünk egy kicsit levegőzni?-~olyan szép az idő~.
-De nem tudom takarni magam.-mondja felháborodva.
-Csak a teraszra gondoltam-mondom neki-a szobámból nyílik.
-Hogy-hogy a te szobádból?-mondja már az ajtón belépve.
És ekkor körbenéz a szobában, három fal fehérre van festve, az ágyammal szemben lévő fal narancssárga színű, van egy fehér szekrénysor az ágyammal szemben, a kétszárnyas szekrényen pedig egy egész alakos tükör. Az ágyam egyik oldalán van az ajtó amin keresztül lehet a teraszra kijutni, a másik oldalán a pedig a fél falat keresztben elfoglaló tükör.
-Szép szobád van, illik hozzád.-mondja még mindig a szoba közepén állva.
-Köszi, na akkor jössz ki?-erre megindul. Leül mellém és válaszolok a feltett kérdésre.
-Mikor idekerültünk kiharcoltam magamnak, hiszen a tesóm már akkor dolgozott így nem volt sokat itthon én viszont ha szép idő van midig kiülök pár órára.
-Játszunk valamit?-kérdezi tőlem, én meg csak furcsán nézek rá.
-Jó utána majd fordítva is lesz, benne vagy?-kérdezi izgatottan.
-Na jó, legyen.-mondom. Ő szembe fordítja velem a székét és rámnéz.
-Na jó szóval most nem azt a fajtáját játszuk hogy felelsz vagy mersz, most csak kérdezlek és te válaszolsz, nem muszáj válaszolnod, csak ha szeretnél és utána te is kérdezhetsz, mondjuk 10 kérdés.-mondja én meg köpni nyelni nem tudok mert hirtelen átváltott koreaira.
-Elmondanád a végét angolul mert átváltottál és nem értettem semmit-mondom neki.
-Ja, igen...-és elmondta úgy hogy legalább értettem.
-Na szóval kezdem. Melyik országból jöttél? Látszik rajtad hogy nem ázsiai vagy, az is hogy európai de onnan, honnan?-hadarja el.
-Magyarországról költöztünk ide kb. 7 hónapja.-mondom a szemébe.
-Az hol van? Mármint bocsi csak tényleg nem tudom.-mondja, én meg gyorsan beszaladok és egy atlasszal térek vissza.
-Na látod itt van.-leteszem az atlaszt és folytatjuk tovább.
-Mi a neved, a koreai?
-Yoo JaeHee.
-És a magyar?-~nagyon érdekli a dolog~.
-Legyen elég hogy Heni.-mondom szégyenlősen.
-És hogy ott hogy ejtitek ki a nevem?-komolyan olyan izgatott mint egy kisgyerek.
-Simán Ravi.-válaszolom.~Már csak 5 van hátra~.
-Lllabi.-próbálkozik vele ő is.
-Próbáld meg r-rel.
-Lllabi, áh nem tudom.-na, úgy is hisztizik mint egy gyerek.
-Próbáld meg, Ravi.
-Rrrravi.-végre kimondta.
-Na látod.
-Kimondod még egyszer?-kérlel.
-Ravi.-mondom ki.
-Olyan szépen mondod a nevem.-~még a szája is nyitva maradt~.
-Még valami?-kérdezek rá.
-A kedvenc színeid szerint van kifestve a szobád?
-Persze.
-Akkor ugye szólíthatlak Heninek? Levegyem a pólót? Kimosod? Tetszem neked?
-Talán, ne, majd igen és igen. Óhhh te!-csapok a kezére-hát ezért kellett ilyet játszani.
-Bocsi, kíváncsi voltam.-mondja lesütve a szemét.
-Na most azért is én jövök most már.
-Oké.
-Szóval, én tetszem neked?-kérdezek kertelés nélkül.
-Öhh...-~fogadni mernék hogy furcsállja hogy kertelés nélkül kimondtam~-..igen.-mondja a végét suttogva, így nem értek semmit.
-Bocsi, de tényeg nem értem.
-Igen.-mondja kicsit hangosabban és elnéz másfelé.
-Ó, szóval így állunk, nincs több kérdésem.
-Ennyi?-kérdezi döbbenten.
-Szerinted miért voltam a fansign-otokon? Áhh csak úgy betévedtem mi?-mondom a szemébe és állnék fel de nem mozdul.
-Jó, most már vágom.-néz a szemembe.
-Gyere, most már menjünk be.- felálltam a székből, de tőle nem tudtam elmenni.
-Kiengedsz?
-Je, igen.
-Miért bambulsz el mindig?
-Nem szeretnél átöltözni?-kérdezi miközben lesüti a szemét.
-Je, de.-miután bementünk csak a szobáig értünk, odamentem a szekrényhez és elkezdtem válogatni a ruháim között. Mikor végeztem megnéztem az időt.
-Úristen, háromnegyed tizenegy.-mondom kétségbeesetten.
-Mi a baj?-kérdezi.
-Nen raktam ruhát a gépbe, még el kell mosogatni is és ha enni akarunk még ebéd is kell.-válaszolok neki.
-Légyszíves kimész?-fordulok felé.
-Igen.-és már ki is ment.
Gyorsan magamra vettem a ruhát és már kint is vagyok, Ravi meg a nappaliban lévő szekrény előtt áll, ~gondolom a képeket nézi. Mögé megyek és elmondom neki ki-kicsoda.
-Az első képen az anyukánk, a másodikon én vagyok az apukámmal egy évvel ezelőtt a ballagásomon, az utána lévő képen a tesóm van az ő apjával az utolsón pedig együtt vagyunk Ju-val.-miután befejezem mondandómat elindulok a fürdőszoba felé.
-Helyezd magad kényelembe, most úgyis csak a szaladgálásomat fogod csak látni.-azzal letűntem a fürdőszobában, mikor már elindítottam a gépet kimentem Ravi-hoz, de mikor megláttam hogy csak ül ugyanabban a fotelban amiben aludt, bementem a konyhába de már nem volt mosatlan, mind a lecsepegőben várt a szekrénybe rakásra, Ravi kezdett már megint bóbiskolni így mögé mentem  és megpusziltam az arcát, na erre kipattantak a szemei.
-Köszönöm.
-Nincs mit.-majd ő is visszapuszilt és az álmosság miatt csak egy félmosojra tellett de így is szexy volt.
-Jössz egy kicsit a konyhába, mutatok valamit.-megfogtam a kezét és húzni kezdtem de nem úgy sikerült mint ahogy azt elterveztem, mert nemhogy felkelt volna még az ölébe rántott.
-Hé, kedves akarok lenni te meg visszatartasz-valahogy kikászálódtam az öléből-na gyere és azért is te fogod meghámozni a krumplit.
-Mégis mit fogunk csinálni? Persze azon kívül hogy főzni?
-Paprikás krumplit.
-Mit?
-Ja igen bocs, most én váltottam át. Paprikás krumplit.-mondom úgy, hogy már ő is értse.
-Tessék, adok oda krumplit, annyit hámozz meg hogy elég legyen.
-Oké.-mondja és elkezdi hámozni szép lassan a krumplit.
Azzal otthagyom, had csinálja. Gyorsan kiporszívóztam és mentem a konyhába, hát mit látok: Ravi csurom víz, a krumplik mindenfelé.
-Mit csinálsz?-kérdezem tőle, erre rám néz és elkezdünk nevetni, 5 perc elteltével nagy-nehezen abbahagyjuk, lassan összeszedjük a krumplikat, majdnem két tál lett teli.
-Nem egy sereg hadseregnek főzök te, minek hámoztál ennyit?-kérdezem, miközben teszem a mosogatóba a tálat.
-Éppenséggel de.-erre ahogy kimondja már csengetnek is.
-Na ne, ne, ne, ne. Ugye nem?-kérdezem megrémülve.
-De-de.mondja mosolyogva, de észreveszi hogy majd össze esek így odajön hozzám és homlokon puszil.
-Nyugi, csak lazán.-azzal ajtót nyitott.
Mindenkivel lepacsizott.
-Ő itt Jae..
-Sziasztok.-intettem egyet.
-...nála aludtam ja és van egy testvére.-itt rám nézett.
-Ju.
-Ju az idősebb testvére, ketten laknak és ma itt fogunk ebédelni.-mikor Ravi befejezte én is kértem egy kis figyelmet.
-Abba a két szobába be sem tehetitek a lábatokat, arra találjátok a mosdót-~jézusom, úgy mutogatok jobbra-balra mint aki nem normális~-és még várnotok kell mert még nincs kész a kaja.-itt ránézek Ravi-ra, elmosolyodunk majd folytatom.
-Ja és érezzétek otthon magatokat, de ha valaminek baja lesz kifizetitek.-itt elmosolyodtam és bevonultam a konyhába.
~1 óra múlva~
Végre megérkezett testvérem is.
-Szia!....sztok-itt azt hiszem lefagyott.
-A konyhában vagyok.-azzal a lendülettel már mellettem is volt.
-Te...te...te...
-Nem, nem én. Ravi hívta őket a többit meg majd elmondom. Megterítesz?-mondom neki miközben az utolsó simítások hiányoznak és kész is van.
-Persze.-megy, kiszedi a szekrényből a tányérokat.
5 perc múlva kész is van.
-Fiúk, asztalhoz!-ordítom el magam, mindenki leült valahogy így: én az egyik asztalfőnél, mellettem Ravi->N->Ken->Hyuk->Hongbin->Leo->és Ju a másik oldalamon.