1.rész

*Leo*

-Uhh.-csak ennyi tellett tőlem mikor este 23:00-kor N kimondta a bűvös szavakat, hogy mára végeztünk. Azt hiszem a beválogatásnál kellett így edzenünk, nem hiszem el hogy a promotálásnál halálra kell magunkat dolgoztatni, főleg a koránkelés szörnyű...még mindig. Mire észbe kaptam már az öltözőben voltam. Mind a négy zuhanyzó teli volt ezért várhattam egy jó darabig. Hongbin, Ken, Ravi és Hyuk voltak azok akik elfoglalták a felfrissülés szentélyét. N valamerre elment, feltehetőleg intézni a banda ügyeit, vagy esetleg hogy holnap éppen hová kell mennünk ugyanis arról még nem tudunk. Már hallom hogy valaki elzárta a csapot amikor N megjelen az ajtóban egy ezerwattos mosollyal és közli hogy Seoul másik végébe kell mennünk egy újjabb fansign-ra. Már megint utazhatunk több kilométert a sem........, na jó nem a semmiért, ilyet nem mondunk de ilyen állapotban nem tudok másra gondolni. Végre hallom hogy valaki jön kifelé ezért szedelőzdködöm és már mehetek is fürödni, szegény Ravi-t majdnem magammal vittem, majd ha kijöttem bocsánatot kérek. Kb. negyed órát áztatom magam, gyorsan átdörzsölöm magam és már kint is vagyok. A derekamra tekert törölközővel libbenek ki a melegvíz-gőzös zuhanyzók fogsásgából. Hát nem volt jó ötlet, majdnem megfagytam. Az én cuccom volt a legmesszebb a zuhanyzótól, na hát én két lépésből megoldottam és saját rekordomat megdöntve öltöztem fel és indultam a többiekhez.
-Mehetünk?-szólaltam meg, bár én nem nagyon érzékeltem a saját hangom amilyen hangzavar volt, de mindenki felkapta a fejét. Ravi és Ken valami hülyeséget néztek a Ravi tabletjén, amin persze mind ketten jót derültek. Szegény maknae már be is aludt. Hongbin és N pedig farkasszemeztek, csak azt nem tudom miért, bár nem nagyon érdekel.  Szóval én ezt zavartam meg egy lehelletnek hallatszódó kérdéssel. Mindenki szedelőzdködni kezdett, Hyuk-ot Hingbin ébresztette fel és segített neki a furgonig botorkálni, a többiek és én a hátuk mögött slattyogtunk. Most kivételesen Hongbin ült Hyuk mellé leghátra és Ken ült továbbra is Ravi mellé és ugyanúgy bámulták azt a ketyerét, így én krültem Leader-sshi mellé aki nagyot mosolygott majd bedugta a fülébe az mp4-jét és úgy hallgatta a zenét de szerintem már fél úton elaludt. Az úton Ravi és Ken néha kibuggynó nevetését lehetett hallani, valószínűleg Hongbin is elaludt Hyuk mellett, így hárman voltunk ébren hogy felébresszük a többieket. Hál' istennek csak öt utcányira és három saroknyira volt a dorm, de egy piroshullámba belemenni már nem olyan élvezetes, így fél órával tovább tartott a negyvenöt perces út. Csak tudnám hogy ennek a két jómadárnak honnan van ennyi energiája, de fogadjunk hogy amint fel érünk mindketten könyörögni fognak az ágyért bár lehet, hogy Ravi leül a fotelba és rögtön elalszik,...most miért? Nem lehetetlen. Hát már megint igazam volt, még ki sem nyilt a alumíniumdoboz ajtaja már az egyik oldalának dőlve néha-néha felhortyant. Alig vártam hogy kinyíljon az ajtó, hiszen én sem voltam jobb állapotban mint Ravi csak én még tartottam magam. De amint ez átfutott az agyamon már jelzett is a lift hogy elértük a kívánt emeletet. Másodiknak léptem ki a liftből de egy baseball sapkás alak suhant el mellettem, Ravi már az ajtóban állt, vagy nem is tudom minek nevezzem azt a helyzetet:félig rogyasztott térdekkel háttal a falnak lehunyt szemmel és szétnyitott szájjal fél lábbal az álmok földjén járt, ha nem lettem volna olyan fáradt biztos nevetek rajta de csak egy felfelé görbülő szájcsücsök lett belőle. Valami olyat láttam amilyet más embernél nem: valamit motyogott de akármennyire figyeltem valami olyat vettem ki belőle hogy:jae, majd egy óriási mosoly terült el az arcán, ez a mozdulatsor egy másodperc tizedrésze alatt történt. N kinyitotta az ajtót én pedig szóltam Ravinak hogy nyitva az ajtó, mehet, mire bezártuk az ajtót mikor belépett az összes tag a házba Ravi már az alvógatyájába feszített fogkefével a szájában és már fordult is vissza kiköpni a fogkrémet. Míg a csapat elkezdte éjszakai készülődését a Ravi szobájából érdekes dörmögő hangok szűrődtek ki, hát nem bealudt!.....pedig általában én szoktam elsőnek elaludni, ő pedig utoljára, sohasem tudtam hogy mit tud addig csinálni. Még félálomban hallottam, hogy N jó éjszakát dörmögve az ajtónak leoltja a lámpát.
*Másnap reggel*
Ravi éktelen ordibálását hallottam amit az ajtajának intézett ugyanis akárhogy rángatta nem tudott kijönni a szobájából, csodás ébresztő. Majd mire kicsoszogtam a szobából a fürdőszoba felé vettem az irányt ami Ravi szobájától pár lépésre volt, esetleges halláskárosodástól tartva a folyosó másik oldalára húzódva, szinte beleépülve a falba közelítettem meg a célt. Egyre szalonképtelenebbnél szalonképtelenebb szavakat ordított és ahogy hallottam bele is ütött az ajtóba, felkészülve az eget rengető ordítására befogtam a fülem, vele együtt a szemem is csak azt nem tudom minek. Egy hangos reccsenést hallva Ravi kirobbant a szobájából én meg úgy megíjjedtem hogy azonnal seggre is huppantam. Ő sajgó vállát én meg eddig űlésre alkalmas részemet tapogattam.
-Bocsi, azt hiszem kulcsra zártam az ajtót-motyogta a tarkóját vakargatva.-Segítsek?-rám nézett de az én villámokat szóró szememet észrevéve iszkolt befelé a szobába. Felállva az űlő helyzetemből leporoltam magam, milyen kosz van itt?...gondoltam magamban és fejcsóválva elindultam fogatmosni.

*Ravi*
Mire haza értünk alig álltam a lábamon. Észre sem vettem hogy mit csinálok csak azt veszem észre hogy Leo szólogat hogy mehetek be, én mint akit puskából lőttek ki úgy rohantam be(már ahogy tudtam a fáradságtól, de meglepően gyors voltam), mire a többiek beértek én már mostam a fogam csak már nagyon csípte a nyelvem a fogkrém és mentem kiköpni. Igazából nem érdekelt hogy a többiek mit csinálnak, bevonultam a szobámba magamra zártam az ajtót és egyetlen hangocska körözött a fejemben: jae, de valahogy csak elaludtam.
*Másnap reggel*
-Ez a hülye ajtó hogy nem nyílik ki az Istennek se, pedig akkor be fogok hugyozni nincs mese-a szememmel elkezdek keresni egy üres flakont hogy legalább valamibe már, ne úgy bele a "semmibe", de persze hogy nincs egy üveg sem a szobában. Tovább rángatom az ajtót de nem akar kinyílni és már eléggé hangosan és egyre szalonképtelenebb szavakat ordibálok bele az ajtó "képébe", ha Leo meghallja és leszid mostmár az sem érdekel, komolyan elkötöm a végét és majd ha kiérek kibogozom..valahogy(X'D). Már azon gondolkozom hogy kihugyozok az ablakon rá a szomszéd néni virágosládájába és majd veszek neki annyi virágot hogy teli lesz a lakás, csak had hugyozzak már, közbe beleverek egyet az ajtóba és a hólyagom szorítása és az ajtóval találkozó öklöm fájdalma keveredik és olyat ordítok hogy még magam is csodálkozok rajta. Utolsó csepp energiámat összeszedve "repülök" neki az ajtónak és az egy hangos reccsenéssel kivágódik előttem, hát remélem nem talált el senkit, eltalálni nem de egy lányokat megszégyenítő sikítással Leo csapódik a földnek hátsó fertályával.
-Bocsi,-ránézek az ajtóra és látom kint a nyelve(ahogy rázárják a kulcsal az ajtót, úgy belemegy a neki szánt résbe)-asszem kulcsra zártam az ajtót-megszeppenve vakarom meg a tarkóm és próbálok segítséget nyújtani sérült bandatársamnak, de mikor belenézek vérben forgó szemeibe már iszkoltam is befele a szobába, és homlokon csapom magam. Legszivesebben pedig egy péklapáttal kellett volna jól arcon nyomni, na jó az arcom még kell, mondjuk...kommunikálásra.