 | |
| A szobám |
-Kimegyünk egy kicsit levegőzni?-~olyan szép az idő~.
-De nem tudom takarni magam.-mondja felháborodva.
-Csak a teraszra gondoltam-mondom neki-a szobámból nyílik.
-Hogy-hogy a te szobádból?-mondja már az ajtón belépve.
És ekkor körbenéz a szobában, három fal fehérre van festve, az ágyammal szemben lévő fal narancssárga színű, van egy fehér szekrénysor az ágyammal szemben, a kétszárnyas szekrényen pedig egy egész alakos tükör. Az ágyam egyik oldalán van az ajtó amin keresztül lehet a teraszra kijutni, a másik oldalán a pedig a fél falat keresztben elfoglaló tükör.
-Szép szobád van, illik hozzád.-mondja még mindig a szoba közepén állva.
-Köszi, na akkor jössz ki?-erre megindul. Leül mellém és válaszolok a feltett kérdésre.
-Mikor idekerültünk kiharcoltam magamnak, hiszen a tesóm már akkor dolgozott így nem volt sokat itthon én viszont ha szép idő van midig kiülök pár órára.
-Játszunk valamit?-kérdezi tőlem, én meg csak furcsán nézek rá.
-Jó utána majd fordítva is lesz, benne vagy?-kérdezi izgatottan.
-Na jó, legyen.-mondom. Ő szembe fordítja velem a székét és rámnéz.
-Na jó szóval most nem azt a fajtáját játszuk hogy felelsz vagy mersz, most csak kérdezlek és te válaszolsz, nem muszáj válaszolnod, csak ha szeretnél és utána te is kérdezhetsz, mondjuk 10 kérdés.-mondja én meg köpni nyelni nem tudok mert hirtelen átváltott koreaira.
-Elmondanád a végét angolul mert átváltottál és nem értettem semmit-mondom neki.
-Ja, igen...-és elmondta úgy hogy legalább értettem.
-Na szóval kezdem. Melyik országból jöttél? Látszik rajtad hogy nem ázsiai vagy, az is hogy európai de onnan, honnan?-hadarja el.
-Magyarországról költöztünk ide kb. 7 hónapja.-mondom a szemébe.
-Az hol van? Mármint bocsi csak tényleg nem tudom.-mondja, én meg gyorsan beszaladok és egy atlasszal térek vissza.
-Na látod itt van.-leteszem az atlaszt és folytatjuk tovább.
-Mi a neved, a koreai?
-Yoo JaeHee.
-És a magyar?-~nagyon érdekli a dolog~.
-Legyen elég hogy Heni.-mondom szégyenlősen.
-És hogy ott hogy ejtitek ki a nevem?-komolyan olyan izgatott mint egy kisgyerek.
-Simán Ravi.-válaszolom.~Már csak 5 van hátra~.
-Lllabi.-próbálkozik vele ő is.
-Próbáld meg r-rel.
-Lllabi, áh nem tudom.-na, úgy is hisztizik mint egy gyerek.
-Próbáld meg, Ravi.
-Rrrravi.-végre kimondta.
-Na látod.
-Kimondod még egyszer?-kérlel.
-Ravi.-mondom ki.
-Olyan szépen mondod a nevem.-~még a szája is nyitva maradt~.
-Még valami?-kérdezek rá.
-A kedvenc színeid szerint van kifestve a szobád?
-Persze.
-Akkor ugye szólíthatlak Heninek? Levegyem a pólót? Kimosod? Tetszem neked?
-Talán, ne, majd igen és igen. Óhhh te!-csapok a kezére-hát ezért kellett ilyet játszani.
-Bocsi, kíváncsi voltam.-mondja lesütve a szemét.
-Na most azért is én jövök most már.
-Oké.
-Szóval, én tetszem neked?-kérdezek kertelés nélkül.
-Öhh...-~fogadni mernék hogy furcsállja hogy kertelés nélkül kimondtam~-..igen.-mondja a végét suttogva, így nem értek semmit.
-Bocsi, de tényeg nem értem.
-Igen.-mondja kicsit hangosabban és elnéz másfelé.
-Ó, szóval így állunk, nincs több kérdésem.
-Ennyi?-kérdezi döbbenten.
-Szerinted miért voltam a fansign-otokon? Áhh csak úgy betévedtem mi?-mondom a szemébe és állnék fel de nem mozdul.
-Jó, most már vágom.-néz a szemembe.
-Gyere, most már menjünk be.- felálltam a székből, de tőle nem tudtam elmenni.
-Kiengedsz?
-Je, igen.
-Miért bambulsz el mindig?
-Nem szeretnél átöltözni?-kérdezi miközben lesüti a szemét.
-Je, de.-miután bementünk csak a szobáig értünk, odamentem a szekrényhez és elkezdtem válogatni a ruháim között. Mikor végeztem megnéztem az időt.
-Úristen, háromnegyed tizenegy.-mondom kétségbeesetten.
-Mi a baj?-kérdezi.
-Nen raktam ruhát a gépbe, még el kell mosogatni is és ha enni akarunk még ebéd is kell.-válaszolok neki.
-Légyszíves kimész?-fordulok felé.
-Igen.-és már ki is ment.
Gyorsan magamra vettem a ruhát és már kint is vagyok, Ravi meg a nappaliban lévő szekrény előtt áll, ~gondolom a képeket nézi. Mögé megyek és elmondom neki ki-kicsoda.
-Az első képen az anyukánk, a másodikon én vagyok az apukámmal egy évvel ezelőtt a ballagásomon, az utána lévő képen a tesóm van az ő apjával az utolsón pedig együtt vagyunk Ju-val.-miután befejezem mondandómat elindulok a fürdőszoba felé.
-Helyezd magad kényelembe, most úgyis csak a szaladgálásomat fogod csak látni.-azzal letűntem a fürdőszobában, mikor már elindítottam a gépet kimentem Ravi-hoz, de mikor megláttam hogy csak ül ugyanabban a fotelban amiben aludt, bementem a konyhába de már nem volt mosatlan, mind a lecsepegőben várt a szekrénybe rakásra, Ravi kezdett már megint bóbiskolni így mögé mentem és megpusziltam az arcát, na erre kipattantak a szemei.
-Köszönöm.
-Nincs mit.-majd ő is visszapuszilt és az álmosság miatt csak egy félmosojra tellett de így is szexy volt.
-Jössz egy kicsit a konyhába, mutatok valamit.-megfogtam a kezét és húzni kezdtem de nem úgy sikerült mint ahogy azt elterveztem, mert nemhogy felkelt volna még az ölébe rántott.
-Hé, kedves akarok lenni te meg visszatartasz-valahogy kikászálódtam az öléből-na gyere és azért is te fogod meghámozni a krumplit.
-Mégis mit fogunk csinálni? Persze azon kívül hogy főzni?
-Paprikás krumplit.
-Mit?
-Ja igen bocs, most én váltottam át. Paprikás krumplit.-mondom úgy, hogy már ő is értse.
-Tessék, adok oda krumplit, annyit hámozz meg hogy elég legyen.
-Oké.-mondja és elkezdi hámozni szép lassan a krumplit.
Azzal otthagyom, had csinálja. Gyorsan kiporszívóztam és mentem a konyhába, hát mit látok: Ravi csurom víz, a krumplik mindenfelé.
-Mit csinálsz?-kérdezem tőle, erre rám néz és elkezdünk nevetni, 5 perc elteltével nagy-nehezen abbahagyjuk, lassan összeszedjük a krumplikat, majdnem két tál lett teli.
-Nem egy sereg hadseregnek főzök te, minek hámoztál ennyit?-kérdezem, miközben teszem a mosogatóba a tálat.
-Éppenséggel de.-erre ahogy kimondja már csengetnek is.
-Na ne, ne, ne, ne. Ugye nem?-kérdezem megrémülve.
-De-de.mondja mosolyogva, de észreveszi hogy majd össze esek így odajön hozzám és homlokon puszil.
-Nyugi, csak lazán.-azzal ajtót nyitott.
Mindenkivel lepacsizott.
-Ő itt Jae..
-Sziasztok.-intettem egyet.
-...nála aludtam ja és van egy testvére.-itt rám nézett.
-Ju.
-Ju az idősebb testvére, ketten laknak és ma itt fogunk ebédelni.-mikor Ravi befejezte én is kértem egy kis figyelmet.
-Abba a két szobába be sem tehetitek a lábatokat, arra találjátok a mosdót-~jézusom, úgy mutogatok jobbra-balra mint aki nem normális~-és még várnotok kell mert még nincs kész a kaja.-itt ránézek Ravi-ra, elmosolyodunk majd folytatom.
-Ja és érezzétek otthon magatokat, de ha valaminek baja lesz kifizetitek.-itt elmosolyodtam és bevonultam a konyhába.
~1 óra múlva~
Végre megérkezett testvérem is.
-Szia!....sztok-itt azt hiszem lefagyott.
-A konyhában vagyok.-azzal a lendülettel már mellettem is volt.
-Te...te...te...
-Nem, nem én. Ravi hívta őket a többit meg majd elmondom. Megterítesz?-mondom neki miközben az utolsó simítások hiányoznak és kész is van.
-Persze.-megy, kiszedi a szekrényből a tányérokat.
5 perc múlva kész is van.
-Fiúk, asztalhoz!-ordítom el magam, mindenki leült valahogy így: én az egyik asztalfőnél, mellettem Ravi->N->Ken->Hyuk->Hongbin->Leo->és Ju a másik oldalamon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése