8.rész

*JaeJae*
-Na srácok-erre mindenki rám figyelt-kér valaki kenyeret?
-Minek az a micsoda?-kérdezi Hyuk.
Erre Ken megadja a velős választ.-Az kenyér, és....azt már nem tudom mire kell.
-A paprikás zsírt felitatni.-mondja Ju mire az asztaltársaság fele úgy világít, hogy az nem igaz.~Most esik le hogy Leo nincs itt. De akkor hol van?~Mire megvilágosodott mindenki és szedtek maguknak, N megszólal.
-Ínycsiklandónak látszik de hogy együk pálcával?-néz rám.
-Kanálla kell enni, ja és szólok mindenkinek előre, tudok koreaiul és értem is de csak rövid szöveget tudok feldolgozni úgyhogy ha valaki hosszabb monológot intézne hozzám lehetne angolul, ja és e a tesómra is vonatkozik-ekkor lépett be Leo, úgy látszik a mosdóban volt.
-Hogy mi? Ő ki?-hallom meg a hangját.
-Ő a testvérem Yoo Junrim.-ekkor Ju elvörösödik, Leo elfehéredik, majd egymásra néznek, Ju még jobban elpirul Leo-nak is kezd visszatérni a színe.
-Tényleg, Leo, neked már csak Ju mellett maradt hely.-ahogy elmondom meg sem mozdul , így odamegyek és a kezénél fogva vezetem a helyére~mint egy nagy óvodás~. Ekkor Ravi megszólal.
-Tud ő járni!-a végére felemeli a hangját.
-Most az a bajod hogy megfogtam a kezét? Csak nem vagy még erre is féltékeny?-nézek rá.
-És ha ige...upsz.-majd pirulva az asztalra szegezi a tekintetét, ezzel egy időben N és Ken elkezdenek "hu"-zni.
-Most mi van?-kérdezem felháborodva, piros fejjel.
-Áh, semmi.-hangzott az egyhangú válasz.
Leültem és végre elkezdünk enni. Mikor már mindenki végzett elkezdtem leszedni az aszatalt akkor kezdődött a baj. Junrim előtt még otthagytam a tányért, mert őt tudtam hogy lassan eszik. Leo szólni akart és ekkor, ahogy fordult, éppen csak megérintette a hátsóm.
-Bocsánat, csak kérdezni akartam hogy segítsek-e.-mondja zavarában.
-Köszi, nem kell, egyedül is boldogulok.-azzal elindulok a konyhába és nem vagyok ott a következőknél.
Ravi:Hogy merted taperolni a barátnőmet?
Leo:De én nem is...
Ravi:Ó, dehogynem!
Ekkor vittem a sütiket, ekkor abbahagyták. Visszamentem a konyhába innivalókért.
Leo:De tényleg nem!
Ravi kérdőn néz és ekkor elveszi Ju elől a tányért aki felháborodottan néz és repül is Leo felé az első krumpli, majd a második és a harmadik is. Leo viszonozza ezt a "kedves gesztust" Ravi-nak egy süteménnyel, de ekkor N mögé bújik így N kapott az arcába egy haboskrémest. Csak annyit vettem észre ebből az egészből hogy Ju jött szólni.
-Jae gyeren én nem tudom leállítani őket.-mondja.
-Te atyaságos szent úristen.-de amikor megláttam őket hirtelen elkapott a nevetés. Majd mikor már észrevettem hogy Leo is önfeledten dobálja az ételt már nem volt olyan vicces.
-Állj!-ordítom el magam mire mindenki elhallgat-Mindenki letesz mindent a kezéből és 5másodperc múlva a nappaliban van-kelek ki magamból, majd én is átmegyek Ju-val a nappaliba.
-Mi volt? Miért volt? És ki kezdte? Ja, azt hiszem tudom ki volt!-itt jelentőségteljesen Ravi-ra nézek.
-Leo?-lesüti a szemét.
-N?-elkezd nevetni.
-Na, veletek is sokra megyek!-túrok idegesen a hajamba.
-Bébi...-elindul felém de ahogy ránézek megtorpan.
-1. Mi az hogy bébi? 2. Tudom hogy te voltál! 3. Leülsz!- és visszaült a helyére.
-Na de unnie?-kezdi Hyuk.
-Mi az hogy unnie? Szerinted hány éves vagyok?-nézek rá.
-Tőlem idősebb?-mondja a szemembe.
-Minek nézel te engem, 30 évesnek?-mondom a végét kicsit hangosabban mint ahogy szeretném. De amint meglátok egy könnycseppet legördülni az arcán egyből meg is bánom.
-Sajnálom, nem így akartam.-guggolok elé, erre rám emeli könnyes szemét, ettől már nekem is könnybe lábad a szemem.
-Na-simogatom meg a combját-ha te sírsz én is sírok, látod?-és érzek legördülni egy könnycseppet de elnevetem magam és mutatok magamra erre az arcát eltakarja mindkét könyökével és még jobban elkezd sírni, de csak szorgos szipogást hallok.
-Most már mindig unnie leszek neked?-erre elkezd bólogatni-Oké, de a bátyám lehetnél, 3 évvel idősebb vagy tőlem.-súgom a fülébe.
-Tényleg?-néz rám végre, mire én bólintok egyet és megpuszilom az arcát és gyorsan kiszaladok a konyhába egy nyalókáért, egy egész dobozzal van a szekrénybe de erről senki sem tud, még Ju sem.
-Tessék.-érek vissza és adom Hyuk kezébe az édességet. Erre mellém ugrik Ravi és tartja az  arcát.
-Ne ílyesztgess és ne is álmodj róla, tudom hogy te voltál.-szóra nyitná a száját.
-Ne merd tagadni!-és visszaül N mellé.
-Na valamelyik díszpinty kezdjen el fütyülni.-és Hongbin el is kezdi.
-Ravi megharagudott Leo-ra hogy megtapizott téged és így elkezdődött a kajacsata.-fejezte be tömören.
-Na jó, mivel tudom ki volt és már nem haragszom...annyira és ezt Hyuk-nak köszönhetitek-aki már bőszen majszolja a nyalókát-menjetek, fürödjetek meg és ahogy látom esőre áll az idő, senki nem mehet ki a házból, még az hiányzik hogy valaki megfázzon, tehát MEG-TIL-TOM!-Ju most ért vissza valahonnan-1,2 fürödni és ha valaki beleköt a másikba a teraszon alszik-végre elindultak majd mikor meglátom Hongbin fejét válaszolok a fel nem tett kérdésre.
-Törölköző a szekrény 3. polcán.-majd el is tűnik.
-Ezek mind hülyék, egytől-egyig-túrok a hajamba.
-Azok.-mondja Ju mosolyogva, de ekkor meghallom hogy zajonganak, beállok a folyosó végére és azt látom hogy Ravi ki akarja venni Hyuk szájából a nyalókát, észrevesz Ken és Ravi elnézve balra meglát engem.
-Ez nem az aminek látszik.-mondja megszeppenve.
-De az! 1. azt ő kapta és te vagy a kiválasztott.~Komolyan, mint az ó.~
-Gyere, szedjünk össze valami alvós cuccot ezeknek az idiótáknak. Mire mindenki végzett kiraktunk 6 pólót.
-Válasszatok, ennyivel van ennyi.-ekkor mindenki megfogta az előtte lévő felsőt és felvette.
-Keressetek az alváshoz valami kényelmes helyet, Ravi terasz.-láttam hogy fészkelte volna be magát az egyik fotelba.
-Kapsz két takarót és sipirc.
Mindenki nyugovóra tért kivéve engem és Ravi-t, mindig moccan egyet és akkor reccsen egyet a bambusz szék. Kikeltem az ágyból és az ajtóhoz lépve láttam hogy szakad az eső, ránéztem és láttam hogy ott vacog a székben. Kinyitottam az ajtót és ekkor hirtelen beszorította a szemét mintha aludna.
-Tudom hogy nem alszol, gyere be. Megfagysz reggelre.-ahogy végig mondtam ugrott is ki a székből és vígan hozta be a takarókat.
-És hol alszom?-kérdezte, mikor én már az ágyban voltam.
-Gyere!-paskoltam meg magam mellett az ágyat és befeküdt ő is a takaró alá.
-Nem nyomlak agyon?-kérdezte mikor már kényelmesen elhelyezkedett.
-Egy másfél személyes ágyon fekszünk, nyugi.-majd becsukom a szemem de tudom hogy néz.
-Mi az?-kérdezem csukott szemmel.
-Olyan szép az arcod.-és elkezdi puszilgatni az arcom majd egy másodpercig a számra nyomja az övét így reagálni sincs időm, de amikor már észhez térek megszólalok.
-Ez mi volt?
-Bocsánat puszi, a déliért.-mondja szégyenlősen.
-Ohh.-~na az értelem rólam is sugárzik~.
-Jó éjt!-megpuszilja a homlokom majd a mellkasán nyom el az álom de még hallom a szíve hangos dübörgését.